Interjú: Vujity Tvrtko

Akt.:
Béres Szabi és Vujity Tvrtko
Béres Szabi és Vujity Tvrtko
Miskolc – Béres Szabi beszélgető partnere a népszerű újságíró Vujity Tvrtko volt, aki többek között mesélt miskolci élményeiről is az olvasóknak.

Béres Szabi: “Túl minden határon” címmel, motivációs előadást tartottál szombaton a Művészetek Házában, milyen volt ismét “itthon” Miskolcon?

Vujity Tvrtko: Miskolc csodálatos! Mindazonáltal én egy nagyon lokálpatrióta ember vagyok, akinek Pécsért dobog a szíve, de mindig arra biztattam mindenkit, hogy a sajátját szeresse a legjobban, Miskolcot pedig van miért szeretni, hiszen egy csodálatos kultúrájú, fantasztikus emberekkel bíró város. Anno fél évet laktunk Miskolc-Görömbölyön, mikor Gyöngyi Diósgyőrben kosarazott, akkor én voltam az igazi “focista feleség”, vigyáztam a gyerekekre és sokat csavarogtunk a városban, szerettünk itt lakni, mintha egy kis faluban éltünk volna, persze tudom egy városrészéről beszélünk. Miskolc az a magyar város, amelynek környezete példa nélküli és gyönyörű, elég, ha Lillafüredet vagy Miskolctapolcát említjük. A Diósgyőri vár pedig varázslatos.

Béres Szabi: Hogy érezted magad az előadáson?

Vujity Tvrtko: Azt gondolom egészen különleges volt, de nem miattam volt az. Talán sokan tudják, hogy könyveim, előadásaim bevételéből, a fizetésemből, feleségemmel közösen 15 éve hoztuk létre a “Hétköznapok Hőse-díjat”, ami több százezer forinttal és valamilyen segítséggel jár az adott illetőnek. A legelső hétköznapi hősünk a borsodi Aranyosi Gergő volt. Gergő oxigénhiánnyal, vakon született, s ma is fehér bottal éli életét. Ő volt a “Hétköznapi Hősök-díj” első kitüntetettje, s ezzel a legelső támogatottunk. Feladhatta volna. Súlyos fogyatékossága miatt. A hátrány miatt. A bántások miatt. Sosem adta fel. Végigkövettem útját. Az elképesztő harcot. Az igazi erő győzelmét. Azt, hogy a fiú hat társával egyetemben kitüntetéses “summa cum laude” minősítéssel vette át jogi diplomáját. A diákok kevesebb, mint 10%-a érte el azt, amit Gergő elért! Ő vakon! Szombat este dr. Aranyosi Gergő felállt a színpadra, és beszélt. Álmokról, vágyakról, s arról, hogy meg tudta csinálni. Szakdolgozatából kettőt készíttetett. Egyet magának, egyet nekem. Többé senki se kételkedjenek abban, hogy miért csinálom… Hogy mit jelent az, hogy TÚL MINDEN HATÁRON… Gergő adta meg a választ! A vak fiú, aki támogatottamból a példaképemmé vált! S akit életem végéig tisztelni és szeretni fogok! Azért, mert megtanítja elfelejteni a szót: panaszkodás… Az erőért, a hitért. A kitartásáért!

Béres Szabi: Egy évet kint töltöttél az államokban két fiaddal, hogy telt az esztendő?

Vujity Tvrtko: Igen két fiamat vittem magammal, de nem csak oda, hanem a világ körüli útra egyaránt. Sokat dolgoztam kint is és igyekeztük sok élményt magunkba szívni a srácokkal. Mindeközben Zsolnay Gyöngyi, aki ebben a városban két alkalommal is kosárlabdázott, jelenleg is az angol premier ligában edző. Tavaly egyébként első éves utánpótlás edzőként klubja fennállásának óta legnagyobb sikerét érte el, hiszen bronzérmesek lettek a premier ligában. Büszkeség!

Béres Szabi: Ismét láthatunk a tévében, melyik a fontosabb számodra az előadások, a film vagy a tévézés?

Vujity Tvrtko: Jó a kérdés, de azt kell mondanom más és más mindegyik. A tévé sokkal több emberhez jut el, a könyv azért, mert ad valamiféle presztízst, az ember nem kenyeret, tejet vagy tejfölt vásárol, hanem az én könyvemet, ez egy nagyon jó élmény. A színházi jelenlét viszont önmagában a legőszintébb műfaj, ahol nincs javítási lehetőség, ha hibáztál, itt a közönség másfél méterre ül tőlem, ha valami nem tetszik egyből lereagálja… Igaz ilyen még nem volt, remélem Miskolcon is motiváltabban és büszkén mentek haza az emberek szombaton, ha ez így van, már megérte.

Béres Szabi: Köszönöm a beszélgetést!








hirdet�s