Rost Andrea: „Azután majd megtalálja a maga útját a 21. századi opera is…”

Akt.:
Rost Andrea
Rost Andrea
Miskolc – Rost Andrea a kortárs magyar opera ügye mellé állt. „Életben kell tartani ezt a gyönyörű műfajt”, fogalmazott. Interjú Rost Andrea operaénekessel.

A világhírű szoprán opera-énekesnőt, Rost Andreát hamarosan ismét láthatja-hallhatja a miskolci közönség. Sofija szerepében lép színpadra a Bartók Plusz Operafesztiválon június 21-én Mátyássy Szabolcs Scaevola című operájának ősbemutatóján. Rost Andreával még az első próba előtt beszélgettünk. Elárulta, Sofija szerepét neki írta a zeneszerző.

– A Scaevolát a Bartók Plusz Operafesztiválon láthatja-hallhatja először a közönség. Mennyire nehezíti vagy könnyíti meg a művészek dolgát az, hogy előttük az adott művet még soha senki nem énekelte?

Rost Andrea: Nem azt mondom, hogy könnyű feladat egy teljesen új műben szerepet vállalni, de azért valamiképp könnyebbséget is jelent. Mert nincs viszonyítási alap, nem kötődik hozzá semmiféle előadásbeli elvárás a közönség részéről, ami így nagyobb szabadságot, saját látásmódot is megenged a művészeknek. Egyébként az egész operát még nem ismerem, a napokban lesz az első próba, akkor már többet tudok róla.

– Az opera történetét sem ismeri még?

Rost Andrea: A történetét már igen, nem egyszerű. Persze egy kortárs darabnál nem szokatlan, hogy a művészek a bemutató előtt néhány héttel még nem ismerik a teljes operát. Gondoljunk csak például Mozart Don Giovannijára, aminek a bemutatója előtt egy nappal készült el a nyitánya.

– Ön Sofija szerepét énekli Mátyássy Szabolcs operájában. Mit kell tudni Sofijáról? A mű történetének rövid leírásában nem található ez a szereplő.

Rost Andrea: Valóban nem, mert ő csak egy lélek, csak rezonanciája a történetnek. Sofija tulajdonképpen, mint egy angyal, egy égi rezgés jelenik meg. Egyelőre még azt sem tudom, hogy hogyan fogok színpadra lépni. Egyáltalán megjelenek-e, vagy csak a hangomat hallja majd a közönség, de az a próbán hamarosan kiderül. A mű történetének leírásában pedig azért nem található Sofija, mert ezt a szerepet tulajdonképpen nekem találta ki a szerző, ami nagy megtiszteltetés számomra.

– Az operában mi lesz a szerepe Sofijának? Miért írta bele a szerző a darabba?

Rost Andrea: Az operának mindössze két női szereplője van, Mirella és Sofija. Utóbbi az ellenpólust jelenti az állandóan küzdő, harcoló férfiakkal szemben. Sofija nagyon női, nagyon égi, a női lelket hivatott megjeleníteni. Az a szerepe, hogy kimondja azt, amit a férfiak nem tudnak kimondani. Megláttassa azt, amit a férfiak nem látnak, és feltegye azokat a kérdéseket, amelyeket az egymással viaskodó katonák nem akarnak feltenni.

– Ön világhírű operaénekesként legtöbbször közismert, klasszikus operák főhősnőit alakítja, ilyenkor ön köré épül az egész előadás. A Scaevola ebből a szempontból más lesz.

Rost Andrea: Igazából most sem lesz másképp. Sőt, ezúttal a szerző kimondottan a számomra írta ezt a szerepet. A darabban én leszek a nagy kivétel a többi szereplő között. De igazából nem is ez a lényeg. Én ezúttal abban érzem a nagy feladatot, hogy felhívjam a figyelmet, ez egy mai magyar opera, amiben részt kell venni. A fellépésem ellen voltak ugyan ellenérvek, azonban ebben az esetben azt tartottam rendkívül fontosnak, hogy megmutassuk: milyen operaíróink vannak, hogyan próbálkoznak, hogy életben tartsák ezt a gyönyörű műfajt.

– Nem először lép föl a miskolci operafesztiválon. Milyen emlékei vannak a zenei rendezvénnyel kapcsolatban?

Rost Andrea: Nagyon kedves emlékem, amikor 2010-ben Richard Strauss Daphne című operáját énekelhettem, még Kocsis Zoltán vezényletével. Ez az előadás rendkívül meghatározó volt számomra ott fent! (nem lent!) vidéken.

– Kocsis Zoltán miatt volt emlékezetes ez az előadás?

Rost Andrea: Természetesen. De azért is, mert egy Richard Strauss-operában énekelhettem. Az volt az első alkalom a pályafutásom alatt. Óriási élményt jelentett ez nekem.

– A miskolci operafesztivál évek óta a modern népopera megteremtésén, megtalálásán fáradozik. Ön szerint is szükség van arra, hogy szülessenek újabb és újabb, modern, de közkedvelt kortárs operák?

Rost Andrea: Mindenképpen. A népopera kifejezés azonban elgondolkodtat. Véleményem szerint a kortárs opera soha nem lehet népopera. Műfaját tekintve nem lehet az. Az opera ugyanis rétegzene. Volt persze arra példa, hogy egy opera a születése után rögtön népszerű lett. Mozart A varázsfuvola című műve például, ami Papageno és Tamino két nagyon különböző világot megszemélyesítő alak főszereplésével eleve arra volt hivatva, hogy azonnal szívébe fogadja a közönség. A Scaevola azonban – modern témája és zeneisége miatt – eleve nem lehet ennyire népszerű. Azonban mindenképpen próbálkozni kell! Mert ha az ember nem próbál meg valamit, akkor abból nem lesz semmi. Szülessenek új operák, mert már az is nagyon jó, hogy egyáltalán megszületnek. Majd megtalálja a maga útját a 21. századi opera is, azt, hogy melyik irányba, hogyan menjen előre. Ezt most nem tudom megfejteni, de nem is feladatom. Annyi a küldetésem, hogy az ügy mellé álljak, amit nagyon boldogan teszek, mert rendkívül fontos számomra is, hogy a mai szerzők írjanak új operákat.

– Szerte a világban vannak-e a Bartók Plusz Operafesztiválhoz hasonló kezdeményezések, hogy operaíró versenyt hirdetnek az új művek születése érdekében?

Rost Andrea: Igen, rengeteg. Az egész világon próbálkoznak ezzel.

– Tapasztalatai szerint mennyire fogékony a közönség a modern operákra? Sokan a klasszikus, már jól ismert, nagy operákat kedvelik, amelyek áriáit kívülről fújják, amelyek történetét jól ismerik, amelyek szereplőit már megkedvelték.

Rost Andrea: Véleményem szerint az természetes, hogy a közönség így gondolja. Én is nagyon szeretem a Puccini-, Verdi-, Bizet- és Mozart-operákat, tehát teljesen egyetértek a hallgatósággal. De ugyanakkor az embernek nyitottnak kell lennie! És egy operába járó embernek is nyitottnak kell lennie az új témákra, új zenére, új megoldásokra, az új művekre! Mert ugyan Verdi Traviatája is megbukott annak idején a saját korában, hiszen akkor kortárs operának számított, de azóta megtalálta az útját. Manapság A Varázsfuvola és a Carmen mellett a Traviata a legtöbbet játszott opera szerte a világban. Ez is azt mutatja, hogy milyen fontos, hogy sok új opera íródjon, melyek közül majd természetes kiválasztódás útján születik meg a legjobb. Úgy gondolom, hogy az operába járó közönség is ráérez majd ennek az ízére. Emellett véleményem szerint fontos lenne olyan operát is írni, aminek fülbemászó a dallama. Majd meglátjuk, hogy milyen zeneszerzők és milyen művek küzdenek meg a népszerűségért Miskolcon és a nagyvilágban.

– Az ön művészi pályája példa arra, hogy magyar operaénekes is lehet a világ nagy operaházainak ünnepelt sztárja. Mi kell a nemzetközi sikerhez?

Rost Andrea: Már bocsánat, hogy ezt mondom, de először is igazi tehetség kell hozzá, ami nem tanítható, amit nem lehet a fejekbe beletölteni, ami nemcsak arról szól, hogy valakinek technikai tudása van, hanem ez annál sokkal-sokkal összetettebb. Nem elég, ha szorgalmas valaki, nem elég, ha kitartó. Erre szoktam azt mondani, hogy Mozart az Mozart, Domingo az Domingo. Tehát kell, hogy legyen személyes varázsa a művésznek. Legyen különleges, és olyasmit tudjon adni, amit mások nem. Ne várja tőlem, hogy ezt megfogalmazzam, mert nincs recept. Sok a tehetség ma is, de egyszer csak kiválasztódnak azok, akik a világ színpadain is sikert aratnak.

– Egy igazán tehetséges, magyar operaénekes is ugyanolyan eséllyel indul a világ színpadai felé, mint például egy nyugat-európai vagy amerikai énekes?

Rost Andrea: A nemzetközi karrierhez mindenképpen jelen kell lenni. A Metropolitan, a Suntory Hall vagy a Carnegie Hall nem fog idejönni, nekünk kell hozzájuk mennünk. Ezért egy tehetséges zenésznek, énekesnek el kell mennie a nagyvilágba, hogy megméresse magát azon kritériumok alapján, melyek ott találhatók. Nagy, nemzetközi karriert csak úgy tud valaki elérni, ha kilép a komfortzónájából. Nem mondom, hogy állandóan kint kell lenni, de biztos vagyok benne, hogy egy darabig igen. Ez nem azt jelenti, hogy az ember hűtlen a hazájához, a szülőföldjéhez. Amikor erről beszéltem Németországban, akkor nagy szemekkel néztek rám, mert nem értették. Náluk az a természetes, hogy az ember oda megy dolgozni, ahol jó munkát adnak. Tehát azért nem vetnek meg egy német művészt, mert Amerikában lett sikeres. Ma már sokkal mobilisabbak az emberek, mint évtizedekkel ezelőtt, és nemcsak nyugaton, hanem keleten is. Már nemcsak lóháton és lovasszekérrel közlekedünk, hanem repülővel is.

– Meddig jó népszerűnek és keresett énekesnek lenni, és mikor válik ez terhessé?

Rost Andrea: A népszerűség és a keresettség jó érzés, de csínján kell vele bánni. Mert az már nem jó, ha az ember elaprózza magát. Ha túl sokat vállal, akkor nem tud megfelelő színvonalon teljesíteni. És bár nehéz megszabni a határt, de valahol mégis meg kell húzni a vonalat. Az ember nem égetheti szét magát, már csak azért sem, mert a tehetség kötelez. Nem tehetem meg, hogy a produkcióm ne legyen tökéletes, hogy ne gondoljam át, mit mondok egy interjúban. Ezzel foglalkozni kell. Ha minőséget szeretnék adni, akkor sokszor nemet kell mondanom. Mérlegelni kell.

– Ennek ellenére nehéz volt időpontot találni a beszélgetésre elfoglaltsága miatt. Mi mindennel foglalkozik mostanában?

Rost Andrea: Készülök egy új szerepre, a Toscára, és még nagyon sok egyéb mindenre. Mindig van a fejemben sok-sok gondolat és projekt, ami rengeteg munkát ad. Nem könnyű tehát, mert eléggé pörgős ember vagyok, bár néha azért le kell lassítanom, mert nem akarom magam túlterhelni. Muszáj időt fordítani a gyakorlásra, a pihenésre is.

– Hegyi Erika –

 



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés