„Imádkoztam, hogy én is sokáig élhessek”

Akt.:
Géczi Ernőné
Géczi Ernőné - © Fotó: ÉM
Encs – Amikor az ember a 80 felé közelít, elhagyja az ereje és jönnek a betegségek.

Kedves levelet és meghívót kaptunk nemrég, hogy látogassunk el az encsi PAX Hálózatfejlesztő Gondozási Központba, hiszen október az idősek hónapja, és ilyenkor sok érdekes esemény színesíti a bentlakók és klubtagok életét. Hétfőn az otthon lakói és „bejáró” nyugdíjasai épp kirándulásra készülődtek, de a kedvünkért egy kicsit elhalasztották az indulást, így nyertünk bepillantást (közel sem teljes körűt) életükbe, örömükbe, bánatukba.

Friss hírek

Az intézmény vezetője, Rivnyák Istvánné fogad bennünket, és tőle rögtön sok hasznos információt tudunk meg. Például azt, hogy az otthonban 28-an élnek, de 78-an vannak várólistán. A klubba, azaz a napközibe pedig 20-an járnak rendszeresen. És milyen jó, hogy járnak, hiszen ők hozzák a friss híreket a bent élőknek. Politikáról, a világ eseményeiről, de megbeszélik a városi pletykákat is.

Vranovics Miklós a gondozási központ „legifjabb” lakója. Ezt úgy kell érteni, hogy ő még csak most nyáron került be az intézménybe, egyébként 76 éves. Súlyos betegsége miatt azonban a család biztonságosabbnak látta, ha beköltözik az otthonba.

– Idős korban az a legnagyobb baj, hogy az embert elhagyja az ereje és megbetegszik – panaszolja. – Sajnos otthon egyedül voltam, nagy a ház, nagy a kert, nem bírtam már. Két lányom van, az egyik itt lakik Encsen, a másik Kistokajban. Még friss otthonlakó vagyok, de azt tapasztaltam, hogy itt nagyon kedves mindenki. Megpróbálok alkalmazkodni ehhez az új élethelyzethez, remélem, hogy sikerül – mondja Vranovics Miklós, hangja bizakodó, szeme pedig vidám.

Hiszen örömöt is hoz az idős kor.

– Három unokám van és egy dédunokám. Ő a család legfiatalabb tagja, 4 éves – újságolja büszkén.

A szeretet

Géczi Ernőné Marika nem látszik nyugdíjasnak, tele van életerővel és energiával. Őt az aggasztja leginkább, hogy a magyar társdadalom nem becsüli meg eléggé a nyugdíjasokat, pedig ők azok, akik felépítették ezt az országot, fogalmaz.

Megtudjuk tőle, hogy 50 éve él Encsen, és 6 éve jár a gondozási központ klubjába. De az intézményhez régi, jó barátság fűzi, hiszen ő volt sokáig az Encsi Nyugdíjas Klub vezetője, és sok közös programot szerveztek együtt az intézménnyel.

Marika azt mondja, az idős kort a jó közösség és az egymás iránt érzett tisztelet, szeretet tudja megszépíteni. Nemrég Edelényben jártak, az otthoni művelődési házban, és olyan szeretettel fogadták őket, hogy mindenki meghatódott.

– És amikor a 70–80 éves asszonyok felmentek a színpadra, és gyönyörűen énekeltek, az is csodálatos volt – emlékezik Marika.

Elmeséli, hogy közös projektet is bonyolítottak együtt az encsi gondozási központtal. A „Kapu” nevű program lényege az volt, hogy a generációkat közel hozza egymáshoz. A város fiataljai és idős emberei ma is szívesen találkoznak, beszélgetnek, tehát a projekt jól sikerült.

Az otthon rangidős lakója Szilvássy Sándor, aki nem kevesebb mint 93 éves.

– Édesapám 85 éves korában halt meg, és akkor én azért imádkoztam, hogy bárcsak én is élhetnék eddig. Most pedig már 93 éves vagyok – meséli.

Sok mindent megtudunk életéről, például azt, hogy valamikor erős fizikumú ember volt, az építőiparban dolgozott, jól bírta a munkát. Aztán 17 évig tanácselnök is volt Baktakéken, mivel ő oda való. De most már őt is meg­gyengítette a kor, jöttek a betegségek.

– Itt azonban nagyon jó, végtelenül szeretek mindenkit. Szeretek jót tenni vagy valami jót mondani – sorolja elégedetten Sanyi bácsi.

– Hegyi Erika –