Illatos határ

Györke László
Györke László
Így, ünnep közeledtével útra kelnek sokan, akik vagy közeli hozzátartozóikhoz, vagy haza igyekeznek. Néhány éve még biztos nem tartott volna vissza az attól való aggodalom, hogy vajh’, míg jövök majd vissza.

Két okból sem. Az egyik: sem karácsonykor, sem húsvétkor, de még pünkösdkor sem volt várakozás. Legfeljebb az illendőségi, mert azért illett boldog, kellemes ünnepeket kívánni az útlevélkezelőnek, a pénzügyőrnek, ha hölgy volt, esetleg meglocsolni, s ettől aztán illatozott a határ. Ők is csak annyit kérdeztek: „Rokonlátogatóba?”

Ma azonban már százszor meggondolom, útra keljek-e. Hisz a szigorított vámvizsgálat, az adminisztráció és egyéb „nyalánkságok” még akkor is feltartják az utazni vágyókat, ha amúgy nincsenek sokan.

Mi tagadás, nem szeretek várakozni. Nem szeretem, ha lopják az időmet. Különösen akkor, ha értelmetlen. Persze, akik a határátkelőkön szolgálatot teljesítenek, nyilván másképp látják. Nekik akkor is annyi a szolgálati idejük, ha óránként húsz gépkocsit engednek át, meg akkor, ha csak kettőt.

Gyanítom, hogy a schengeni övezethez való csatlakozásunk után a helyzet még bonyolultabb lesz, hiszen akkor már nemcsak a vámos fog hosszasan vizsgálódni, hanem az útlevélkezelő is. Ugyanis az unióba belépő harmadik országbelit alaposan le kell majd „káderezni”.

– Györke László –








hirdetés




hirdet�s