Ikrek, más-más apától – Egyke, akinek három elhallgatott testvére volt

Akt.:
dr. Mazurek Magdolna
dr. Mazurek Magdolna
Miskolc – Mi az a családállítás? Lehetőség, hogy letegyük a terheinket. Jó, de hogyan? Íme.

A családállítás egyre felkapottabb, s mint minden, ami felkapódik és jó, rövid idő alatt felhígul. Viszont dr. Mazurek Magdolna miskolci pszichológus, Hellinger-terapeuta, életmód-tanácsadó az eredetit képviseli. Ő az első magyarországi Hellinger-képzésben vett részt, sőt Bert Hellinger négynapos csoportját is volt alkalma végigcsinálni. Budapesten és Miskolcon is „állít”, s nem csak családot…

Minden embernek megvan az elcserélhetetlen helye.” dr. Mazurek Magdolna

A Kossuth utcai „rendelő” leginkább egy olyan szoba, ahol némi nézelődés után – szép tárgyak, érdekes fények, kellemes textíliák – a legszívesebben egy pamlagra kucorodva elaludnék. Pláne, hogy Mazurek Magdolna biztat: nyugodtan szabaduljak meg a lábbelimtől, üljek kényelmesen, vegyek egy kis sütit, gyümölcsöt, ami jólesik. Csakhogy engem nagyon is érdekel: mi a családállítás. Ám mielőtt konkrét esetekről beszélne, néhány törvényszerűséget meg kell, hogy említsen, mondja.

Hetedíziglen

– Nagyon fontos, hogy ismerjük a gyökereket. Nem véletlenül választotta Hellinger egyik könyve címéül is, hogy „Gyökerek nélkül nem lehet repülni”, s nem véletlenül próbáljuk elképzelni eredetünket sem fa képében. A családfa gyökerekből építkezik, s válik egyre erőteljesebbé, terebélyesebbé, még ha egy idő után a természet rendje szerint el is hal.

Az utóbbi idők felfedezése: kell, hogy tudjam, honnan jövök, mi az, amire számíthatok. Bert Hellinger elment misszionáriusnak Dél-Afrikába, s az odatelepültek körében kialakult klánrendszer kutatása közben rájött, hogy minden embernek megvan a helye, méghozzá úgy, hogy azt a helyet nem tudja elcserélni.

Felmerült benne: vajon miért van az, hogy valaki mindig rosszul választ; miért, hogy mindig igyekszik a munkájában jót csinálni, de rendre kudarcot vall? Az általa megsejtett törvényszerűséget törzsi körökben igyekezett kutatni. Kiderült, hogy a természeti népekre is áll a korábbi megállapítása. Ezen alapult a következő tétel: fontos felismerni, ami van. Ugyanis a nincs az egyetlen olyan dolog, amitől szenvedünk.

Behelyettesítve: nincs elég pénzem, nincs meg a párom, nincs egészségem… S hogy mi az, ami nincs? Ami volt régen, de már nincs, vagy sosem volt, de szeretném, hogy legyen – magyarázza a pszichológus. – Ám korántsem biztos, hogy olyasvalaminek a hiánya miatt szenvedek, amiről tudomásom van. A Bibliában is van erre utalás: hetedíziglen fogsz bűnhődni. S van olyan bibliai passzus is: az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg. Csinálok valamit, mégsem jutok előre, de nem én vagyok a hibás, hanem az apám. Más csinált valamit, s mai szóval élve, én viszem el a balhét, de nem tudom, miért.

Helye van

Elővesz egy papírt, s rajzol. Köröket, azokat összekötő vonalakat, nyilakat. Előbb csak két kört, az egyik a nő, a másik a férfi. Viszonyuk legfeljebb párkapcsolat. Családnak akkor nevezhetők, ha a szerelmükből vagy csak mert lefeküdtek egymással, új élet jön létre.

– A családnak legalább három tagja van, amikor az élet mint olyan, továbbadódik – magyarázza. – Ezek ketten adják az életet ennek a harmadik kicsinek. Ezt megváltoztatni nem lehet. Ha ez a kapcsolat tönkremegy, s megüresedik valamelyik hely, s a gyerek veszi magának azt a bátorságot, hogy fölmegy annak a helyére, aki elmegy, abból van a baj. Mert ő nem lehet az anyjának a szeretője, a támasza.

Általában az első gyerek megy fel, vagy a fiúgyerek, ha apuka ment el, ha az anyuka, akkor a lány. Pedig mindenki csak azon a helyen tud funkcionálni, ahová született. Mindenkinek helye van ebben a családban, ha ott valamennyi időt eltöltött. Akkor is, ha elmegy egy terhesség (akár mert elvetélődik, akár mert elcsinálták). A világ előtt a családnak két gyereke van, a valóságban három.

Nem lehet azt mondani, hogy ő nincs, mert ennek a gyereknek az energiája a szülők tudatában van. A tudat nemcsak az ismeretek összessége, hanem ennek a rendnek a felismerése… Csakhogy az anyának is volt egy anyja, meg egy apja és így tovább, hetedíziglen már száz-akármennyi őstől tudok örökölni valamit, s ott mindenkinek a helyén kell lennie. Ám ilyen nincs, valami bicsaknak mindenütt kell lennie. Pedig akik nem születnek meg vagy akiket kitagadnak, eltitkolnak, azok is mind ide tartoznak – szögezi le.

– Az érkezési sorrend is fontos. Az első feleség az első feleség marad, és így tovább. Én mindig azt tanítom például a szerelmi háromszögeknél: a második térden állva köszönetet mondhat az elsőnek, mert ha az első nem úgy viselkedik, neki ott sosem lett volna helye. Érdekes, mégis általános, hogy a következők fújnak az előzőkre!

„Aha!”

Minél többet mesél, annál inkább kezdem megérezni, hogy mi köze mindennek a családállításhoz. Szívem szerint meg-megállítanám, hogy elgondolkozzam a kapott információk fényében egy-egy általam ismert ember, család sorsán, köztük a sajátomén. Felvillan, hogy „Aha!” – de már haladunk is tovább.

– A sorrend nem mindegy, a gyerekek esetében sem. Az első gyerek az első gyerek, csak akinek előtte volt három meg nem született testvére, s mondjuk ő negyedikként már világra jöhetett, mert akkorra már megvolt az autó és a ház, lehet, hogy egyfolytában azért küszködik, hogy a három előző testvérét ismerjék el. Mert ők el vannak tagadva, pedig ott voltak az anyaméhben.

Hányszor halljuk, mert a lélek kimondatja (A magyar nyelv gyönyörű, sok mindent elárul!), hogy „három helyett is küszködök!” Ugyanez vonatkozik az elhalt ikrekre is. Az élő testvér valamikor tudta, hogy ott van mellette a másik. A megszületett úgy érzi: állandóan nyüzsgök, mozgok, mintha hajtana a török. Holt biztos, hogy ezekért a gyermekekért dolgozik valahol a lélek – mások helyett! S ha egy Hellin­ger-állításnál kiderül, hogy tényleg ez a helyzet, lemegy a válláról a teher. Nem kell csinálnom, hogy elismertessem, hogy ti vagytok, készségesen felvállalom, hogy én vagyok a negyedik gyerek. Ha ezt ki tudja mondani, minden rendeződik, az energiák oda mennek, ahová kell.

Mindenkit megillet a családhoz tartozás joga.” dr. Mazurek Magdolna

A fekete bárány

A következő tanítás a családi lelkiismeretről szól.

– Mindenkit megillet a családhoz tartozás joga. A családból való kitagadásnál nincs nagyobb büntetés, szögezi le Magdolna. – A családi bűntudat vagy lelkiismeret mindig furdal. Minden családban van egy fekete bárány. Nem biztos, hogy valóban rossz, de a családnak igen. S a fekete bárányt ki kell közösíteni. Azt a világot éljük, hogy az unokák most akarják helyretenni a nagyapák bűneit.

De milyen nehéz kimondani azt, hogy emberként nagypapa, amiért SS-tiszt voltál, nem tudlak elfogadni, de nagyapaként el kell, hogy fogadjalak, mert ha te nem vagy, apám vagy anyám nem születik meg, s akkor én sem születtem volna meg. Ha ezt ki tudja mondani az unoka, s fejet tud hajtani a nagyapa előtt, mint az élete adója előtt, akkor rendben van – hoz fel erre is egy példát.

Megvilágítja azt is, miért nincs esélye annak a családalapításra, akinél hiányzott a kötődés. Egy dakota mondást idéz: Céltalan hajósnak nem kedvez a szél.

– Nem véletlen, hogy akiről lemond a családja, s az állam neveli föl, egy ideig ugyan megbékél a sorsával, de amikor elkezd erről gondolkodni, legtöbbször 18–25 éves kora között, legalább egyszer szeretné látni az anyját. Ha nincs kihez kötődnöm, nincs célom. Hogy lehet ezt lereagálni? Dühös vagyok. Ha úgy érzem, hogy valaki megtámadott, akár csak azzal, hogy ellökött magától, ezt a dühöt feldolgozni nagyon nehéz. Ebbe belegondolva nem csoda, hogy a bűnözők nagyon nagy százaléka (főleg garázdaságot elkövetőké) csonka családból származik.

Felvetődik a depresszió

– A depresszió nem más, mint hogy magamat kirekesztem a világból. Egy-egy állításnál kiderül, hogy valaki anyja vagy dédnagyanyja bárkinek odaadta magát, bárkinek kitárulkozott…

Elmeséli: egy nőt annak idején betelepítettek egy gazdag elhurcolt házába, így meglett minden kényelme. Évtizedek múltán egyszer csak rátört, hogy mindezért valaki más dolgozott meg. Teljesen bezárkózott, s a lelkiismeret-furdalásba majd belebolondult. Egy állítás során kiderült, hogy jogtalanul birtokolt javakért ő semmi egyebet nem tett, mint hogy szép volt.

A szépségéért adta oda neki egy párttitkár azt a lakást. Az állítás során lélekben visszaadtuk a jogos tulajdonosának, aki egyébként nem jött haza. A nő, amint elismerte, hogy amit kapott, nem az övé volt, mintha egy mázsás súlyt tett volna le a válláról.

A kimondott szó

– Kimondattam vele: azért tettem, mert reméltem, hogy a leendő gyerekeimnek így jobb sors jut. A kimondás nagyon nehéz, mert a kimondott szónak hatalma van, ha mostanság nem is vesszük figyelembe. Annak, ha kimondom azt, hogy elfogadlak vagy hogy megbántam, ebben a viszonylatban súlya van – érkezünk el a családállítás egy lényeges pontjához.

A módszer maga, a törvényszerűségek felismerésén túl, kibővült a kutatások egy másik területével, a mezőelmélettel (László Ervin, a Római Menza vezetője kutatásai is erről szólnak). Ma már nem okoz gondot, hogy azt mondjuk, mindennek van energiája. Mindennek megvan a maga energiamezője is. Az ezzel kapcsolatos kutatások adnak magyarázatot, milyen energiák és hogyan működnek egy-egy családállítás során, amikor összejön néhány ember…

Szalóczi Katalin


Ajánlott irodalom

  • Rupert Sheldrake: Hét kísérlet, amely megváltoztathatja a világot
  • Bert Hellinger – A forrás nem kérdi, merre visz az útja
  • Bertold Ulsamer – Gyökerek nélkül nem lehet repülni
  • Wilfried Nelles – Az életben nincs visszaút
  • Bert Hellinger – Maradandó boldogság
  • Dr. Angster Mária – Ikertörténetek

Amikor összejön néhány ember…

Na de miként képzeljük el, hogyan is történik egy családállítás?

– Nem úgy, mint egy pszichoterápiánál, mikor elkezdi mondani valaki, hogy mi a baja, mikor kik bántották meg. A problémát föl kell vetni, de nem lelki szennyes kiteregetéséről van szó. A problémát meg lehet jelölni egy mondatban, legföljebb kettőben, de Hellinger szerint háromnál többen nem lehet. Felvetés lehet, hogy nincs önbizalmam vagy hogy minden férfi elhagy.

Korábban leírattam az előzményeket, de rájöttem, hogy annak semmi teteje nincs. A többiek számára, akik többnyire nem ismerik egymást, az az instrukcióm, hogy innentől kezdve nincs tanult viselkedés. A fejedet kint kell hagyni, csak a zsigeri érzéseidet kell behozni. Ettől mindenki megretten, fél, hogy nem fog semmit érezni. Az állíttató dolga, hogy kiválassza magát a többiek közül: „Szeretnélek megkérni, képviselj engem!” Aztán aki elvállalja, annak azt mondom: válaszd ki anyádat, anyai nagyanyádat… A képviselők beállnak a körbe, s én azt mondom, csak lélegezni kell, nem kell csinálni semmit.

Erre az egyik egyszer csak azt érzi, hogy nem tud ott állni, mert nagyon kellemetlenül érzi magát és kimegy. Vagy éppen közel kell mennie a másikhoz, esetleg megérintenie. Egyszer csak elindul egy érzésáradat. Az én dolgom, hogy tovább tudjam vinni az érzéseket. Ezt tanultam, de nagyban támaszkodom az intuícióimra. Kérdezek: mit érez, miért érzi… Borzasztó gyorsan kialakulnak a dolgok, aztán egyszer csak minden megáll. Ilyenkor muszáj még valakit belevinnem.

Egymással a képviselők nem beszélhetnek, csak velem. Csinálni csinálhatnak bármit. Van, hogy mindenki izzad, szaporán ver a szívük, nem ritka a sírás vagy egyéb érzelmi kitörés. Egyszer egy férfi beállt, mondtam neki, jó nagy levegőket kellene vennie. Egyszer csak a fejéhez kapott: juj, de fáj! Kiderült, a nagyapát, akit képviselt, fejbe lőtték.









hirdetés