Ikertornyaival ejti rabul a turistákat a maláj főváros

Kuala Lumpurt a felhőkarcolói mellett a kaotikus közlekedés és a vallási jelképek teszik emlékezetessé
Kuala Lumpurt a felhőkarcolói mellett a kaotikus közlekedés és a vallási jelképek teszik emlékezetessé - © Fotó: a szerző
Kuala Lumpur – Iszonyú hőség, elviselhetetlen pára, kaotikus közlekedés – erre számítottunk Malajzia fővárosába tartva. Ezeket meg is kaptuk Kuala Lumpurban, pluszban pedig építészeti csodákat, gyönyörű parkokat, fedett felüljárókat, kedves, segítőkész embereket – olyan élményeket, amelyek az ott töltött egy hetet feledhetetlenné tették.

Kiszálltunk a gépből, és hiába volt mögöttünk 16 órányi utazás, legszívesebben visszasírtuk volna magunkat az Airbus klímás utasterébe – Kuala Lumpur olyan meleggel és párával köszöntött bennünket, amiről lehet ugyan olvasni, de amire felkészülni nem lehet. A reptéren ránk váró magyar konzul ráadásul azzal fogadott bennünket, hogy sajnálatos módon borús, hideg időben érkeztünk, de ne aggódjunk, ha előbújik a nap, meleg lesz – na, mi éppen ettől kezdtünk el aggódni. A maláj klímánál csak a maláj klíma rosszabb: a közintézményeket, így a szakácsok és cukrászok világdöntőjének otthont adó konferencia-központot is 16–18 fokra hűtik le, így az egyszerű turista már akkor bajba kerül, amikor kilép a szállodájából. Merthogy az utcán két perc alatt leizzad, és amint belép egy épületbe, sálat, sapkát és kesztyűt húzna, ha vitt volna magával. De persze nem vitt…

Klimatizált felüljárók

Mivel gyakran esik, a malájok pedig nem szeretnek esőben sétálni, fedett (és persze klímás) felüljárók szelik át a várost, ami nagyszerű megoldás, hiszen nincsenek autók, robogók, sem lámpák, így a belvárosban szinte bárhová villámgyorsan eljuthatunk – ki is használtuk ezt rendesen, hiszen volt olyan nap, amikor többször is megtettük a szálloda és versenyhelyszín közötti távot. Út közben pedig azt néztük, mikor bukkannak fel végre a Petronas ikertornyai. A város jelképe az építtető olajtársaság nevét viselő 451,9 méter magas felhőkarcoló, amely a modern építészet egyik csodája. A két tornyot 172 méteres magasságban egy kétszintes, 58 méter hosszú, 750 tonnás acélhíd, a Skybridge köti össze. A turisták is látogathatják: a belépőjegyeket 8.30-kor kezdik kiosztani, és általában 2 óra alatt el is fogynak. A tornyok minden egyes szintje 8 ágú csillagot formáz, melyet a hagyományos maláj iszlám motívum inspirált. Bár az ikertornyok 452 méter magasra kúsznak fel, mindössze 90 másodpercbe telik, míg a legfelső emeletről az alsó parkolóba eljutunk. A két toronynak összesen 32 ezer ablaka van, az ablakmosóknak egy egész hónapra van szükségük ahhoz, hogy egyszer végigmossák egy torony ablakait. Trendi kávézók, elegáns bárok, modern épületek, bankok, gigantikus bevásárlóközpontok, szórakoztató plázák övezik, találunk itt egy mecsetet és egy képzőművészeti galériát, de a tornyok otthont adnak a „Petrosains” természettudományi múzeumnak, és a Malaysiai Filharmonikusok koncerttermének is. Különösen impozáns a Suria KLCC bevásárlóközpont a maga luxusüzleteivel és vendéglátóipari egységeivel, és ami a legjobb, az épületektől néhány percnyi sétára volt csupán a versenyhelyszín, így amikor volt egy szusszanásnyi idő, kiültem a parkba és csodáltam a tornyokat. Elvarázsoltak (épületről ennyi fotót még soha nem készítettem), indulás előtt pedig visszamentem, leheveredtem a fűbe és csak néztem, néztem, hogy a lehető legmélyebbre mentsem el az emlékeimben a képet, ahogy a lemenő nap fényében fürdik.

Szemtelen majmok

Kuala Lumpurba azok menjenek, akiknek nincs baj a nyakukkal: folyamatosan felfelé kell nézni, és egy idő után ez elég fárasztó, de nincs mit tenni. Az épületek 20–30 emelet felett kezdődnek, és érdemes szemügyre venni őket, mert színesek, modernek, szépek. Sok épület tetejéről fák integetnek, és ahol lehet, parkok enyhítik a beton túlsúlyát.

Aki Kuala Lumpurban jár, a Batu Caves-t is látnia kell! A cseppkőbarlang-rendszer, amely a hinduk szent helye Malájziában, három nagyobb és több kisebb barlangból áll. A legnagyobb a Templombarlang, amelynek magas mészkőfalait hindu motívumok díszítik. Háromszáz lépcsőn lehet feljutni, a korlátokon pedig makákómajmok szaladgálnak. A templomokat ugyanis több istenségnek is szentelték, ezek egyike pedig Hanumán, a nemes majom. Nagyon szemtelenek, én például figyelmetlen voltam és a kezemben vittem az ásványvizemet – egészen addig, amíg az egyikőjük meg nem kaparintotta. A barlang hatalmas, a fényviszonyok különleges látványt nyújtanak, aki pedig szeretne, áldást is kaphat.

De a maláj főváros nem csak a látnivalói miatt marad emlékezetes, a közlekedés is élményszámba megy. Attól nagyszerű, hogy kaotikus. A lámpák színe nem befolyásolja a közlekedőket, sok helyen még a sávokat sem jelzik, időnként pedig úgy tűnik, több a néhány centis helyekre is befurakodó robogós, mint az autós, még sincs sok baleset. Az emberek nyugodtak, kedvesek és vigyáznak egymásra – lenne mit tanulni tőlük!

Száraz Ancsa