Ifj. Richter József : “Tulajdonképpen mindenes vagyok”

Ifj. Richter József
Ifj. Richter József
Miskolc – Az ifj. Richter József vezette Magyar Nemzeti Cirkusz március 19-30-ig lesz Miskolc vendége.

Ifj. Richter József szemtelenül fiatal. A Magyar Nemzeti Cirkusz 22 esztendős igazgatója nem tudja hány országban járt a cirkusz kapcsán, de a magyaron kívül beszél angolul, németül, de olaszul sem adják el. Hétfőn érkezik a Magyar Nemzeti Cirkusszal Miskolcra, majd szerdán este 6 órakor már a premieren tapsolhatnak kicsik és nagyok.

– Emlékszik még az első cirkuszi emlékére?

Ifj. Richter József: Budapesten, az egyik premierünkön történt. Hat, vagy talán hét éves lehettem, amikor felléptem Flórián bátyám lovasakrobata számában. Emlékszem, egy egyszerűbb állást csináltam a lovon biztosítással. Ez egy gyerek számára nagyon maradandó élmény volt.

– Valahol olvastam, hogy kis híján elszakadt a cirkusz világától és sokáig úgy volt, hogy profi teniszező lesz.

Ifj. Richter József: A cirkuszban nőttem fel, a cirkuszi életbe készültem, és nyaranta mi mindig Balatonlellén vendégeskedünk két hónapig. Ott volt egy jó ismerősünk, ahová lejártunk Édesapámmal teniszezni. Tőle jött az ötlet, hogy mi lenne, ha én valami mást, nem a cirkuszi életet élném, s abban tevékenykednék. Tetszett a dolog, a sport amúgy is mindig közel állt hozzám. Tulajdonképpen mindenki örült, hogy lesz végre valaki nálunk, aki mást fog csinálni és nem lesz cirkuszos. Négy évig profi teniszezőnek készültem, Kapros Attila klubjában edzettem, ahol a 16 évesek korosztályában 11. voltam a magyar ranglistán. Aztán mégis úgy alakult, hogy 2008-ban visszatértem a cirkuszba. Egy híres cirkuszi mondás szerint „akinek egyszer a forgács a talpához tapad, azt nem tudja többé onnan levakarni”. Ez rám is igaz. Nagyon igaz!

– De gratulációval kellett volna kezdenünk a beszélgetést. Gratulálunk József!

Ifj. Richter József: Mihez is?

– Januárjában a lovas akrobata csoportjával a 10. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál „A” versenyműsorában lépett fel a Fővárosi Nagycirkuszban, ahol első magyarként Arany Pierrot-díjat vehetett át a tradicionális zsoké produkciójáért.

Ifj. Richter József: Köszönöm! Köszönjük! Ez egy hatalmas élmény és kihívás volt számunkra. Ez a világ második legnagyobb cirkusz fesztiválja, sokat készültünk, sok új dolgot mutattunk be. Nagy sikerünk volt, 1500 ember állva tapsolt és elnyertük a zsűri tetszését is. Nagyon nagy büszkeség ez nekünk, hiszen első magyarként mi nyertük el ezt a díjat.

– Hogyan állítják össze egy-egy szezonra a műsort? Azért kérdezem, mert Önök mindig újítanak.

Ifj. Richter József: Az idén 20 esztendős a Magyar Nemzeti Cirkusz és minden idők legjobb műsorát fogjuk elvinni Miskolcra is! Erre a Richter név a garancia! Olyat, amit még nem látott a közönség: lesz zsiráf, a világ legjobb elefánt produkciója is többek között. Ez egy olyan produkció, mint ha Cristano Ronaldot látná a publikum Magyarországon futballozni. Példának okáért letudtuk szerződtetni a Monte-Carlói Cirkuszfesztivál Arany Bohóc-díját begyűjtő René Cassellyt, aki négy afrikai elefánttal és pompás andalúz lovakkal mutat be grandiózus műsorszámot. Ezen kívül lesz legendás triplaszaltó a kupola alatt, lesz forgó halálkerék és rengeteg meglepetéssel és állattal készülünk.

– Említette a zsiráfot! Ugyanakkor az elefántjuk, Szandra az Octopussy című legendás James Bond filmben is játszott.

Ifj. Richter József: Amikor a filmet forgatták – 1983-ban – még nem éltem, Édesapámék dolgoztak benne. Egy olyan produkciót kellett akkor nekik bemutatni, amit más nem tudott a világon. Jelesül azt, hogy egy csatajelenetben az elefánt egy katapultra ráugrott és egy ember ezáltal berepült a várba, amit elfoglaltak. Ez a James Bond-os történet mai napig büszkeséggel tölt el! Az, hogy a szüleim egy ilyen grandiózus és mára legendás filmben szerepelni tudtak.

– A Richter név mennyire felelősség?

Ifj. Richter József: Azt hiszem már a nyolcadik generáció vagyok a Richterek között, hiszen egészen a 19. század első feléig úgy vissza lehet vezetni a családfánkat, hogy az őseim Berlinben, a Brandenburgi kapunál már cirkuszt üzemeltettek. Igen, talán némi túlzással teher is a Richter név jó értelemben véve a cirkusz világában. Bizonyítani kellett a januári fesztiválon is, hiszen nem vallhattam, nem vallhattunk szégyent. Szerencsére sikerült megfelelnünk mind magunknak, mind a publikumnak és a zsűrinek.

– Ön egy személyben menedzser, igazgató és fellépő is. Nehéz, vagy édes teher?

Ifj. Richter József: 2013-tól vettem át édesapámtól a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatását, de mint aktív artista is részt veszek a műsorban. Tulajdonképpen mindenes vagyok. Ez az életem!

– Mekkora stábbal dolgozik együtt?

Ifj. Richter József: Hetven ember dolgozik folyamatosan a cirkusszal. Plusz ötven állat, több mint egy kilométer cirkusz szerelvény, nyolc tagú fúvós zenekar és mindezek mellett azok, akik a háttérben dolgoznak az irodákban Budapesten.

– Mennyi idejük van a szezonra felkészülni?

Ifj. Richter József: Egy turnénk nyolc hónapig tart: március elejétől október végéig, de előfordul, hogy november elejéig. Ezt gyakorlatilag úgy kell elképzelni, hogy hetente, kéthetente vagyunk más városban, ugyanakkor nyáron – júliusban, augusztusban – Balatonlellén lépünk fel. Egy műsort egyébként több évvel előtte elkezdünk szervezni, megtervezni, hogy összeálljon. A mostani 20 éves jubileumhoz pedig extrán készültünk, hogy minden idők legjobb és legemlékezetesebb műsorát, produkcióját lássák a nézők.

– Mit látnak a vendéglátó városból? Például Miskolcból?

Ifj. Richter József: Alapvetően arról szól a történet, hogy a cirkuszban az ember elvégzi a teendőit, és akkor utána szabad. Sokan elmennek és felfedezik a várost, megnézik a nevezetességeket. Én is szeretem Miskolcon a Barlangfürdőt, oda mindig elmegyek. Azt hiszem a jövő héten sem lesz másként.

– Volt-e extrém fellépési helyszín eddigi pályafutásában?

Ifj. Richter József: Ha megengedi másképpen közelítem meg a kérdést. Nagyon sok filmben szerepeltünk Szandrával, az elefánttal. Volt olyan, hogy rózsaszínre be kellett festenünk, mert az volt a rendező kérése. De előfordult, hogy az elefántnak azt kellett eljátszania, hogy rosszul van és le kellett fektetni, majd újra kellett éleszteni. Szóval bőven vannak extrém helyzetek a társulat életében.

– Rengeteget utaznak: van arra adatuk, hogy mégis mennyit?

Ifj. Richter József: Csak Magyarországon körülbelül 10 ezer kilométert utazunk nyolc hónap alatt.

– Angliában született…

Ifj. Richter József: Igen, akkoriban a szüleim Angliában dolgoztak egy híres cirkusznál, így az első néhány évemet a szigetországban töltöttem, utána jöttünk haza.

– Ha mégis úgy alakult volna, mivel foglalkozna, ha nem lenne cirkusz?

Ifj. Richter József: Ez nehéz kérdés… Már csak azért is, mert a tenisz kapcsán kipróbáltam a normál életet is. Nem tudom, tényleg… Valószínűleg állatokkal foglalkoznék.

– Juhász-Léhi István –