Nyolcvanadik születésnapját ünnepli Seregi László

Seregi László még nem volt 16 éves, amikor jelentkezett az Iparmûvészeti Fõiskola grafika szakára, majd érdeklõdése inkább a néptánc felé fordult. 1949-ben szerzõdött a Honvéd Mûvészegyütteshez, itt ismerkedett meg a balettmûvészettel Nádasdi Marcella irányítása alatt. 1952-ben már koreográfiákat is készített, a mûvészegyüttes átmeneti megszûnésekor pedig az Operaház szerzõdtette. Itt táncosként kezdte, késõbb balettmester és koreográfus lett. Eleinte operabetéteket komponált, amelyek közül a legismertebb a Faust (1966), és a Tannhäuser (1967) volt.

A nagy áttörés 1968-ban jött mûvészi pályáján az elsõ nagyszabású, egészestés táncdrámájával, a Spartacussal. 1970-ben megkoreografálta A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint. Két évvel késõbb a Sylvia címû egész estés balettel jelentkezett, amelyet A cédrus követett. 1977 és 1984 között a dalszínház balettigazgatójaként dolgozott, közben megkomponálta a Változatok egy gyermekdalra címû egyfelvonásost és koreografálta a Macskák címû musicalt.

1985-ben megalkotta az elsõ Shakespeare-balettjét, a Rómeó és Júliát, amelyet 1989-ben a Szentivánéji álom, majd 1994-ben A makrancos Kata követett. Mûveit a mai napig játsszák a világ jelentõs balettszínpadain. A koreográfus a Népszabadságnak adott interjújában elmondta: A vihar címû Shakespeare mûvet is színpadra akarta vinni, de úgy érezte, hogy "annak filozófiája miatt a koreográfia nem tud mélyre szállni", vagyis a véges eszközök miatt nem lehet egyszerûen elmondania komplikáltat. Úgy fogalmazott: ma már nem bánja, hogy nem jött össze, de majd a következõ Seregi megcsinálja.

Seregi László pályafutását számtalan hazai és külföldi díjjal elismerték. 1962-ben Erkel Ferenc díjat kapott, 1972-ben érdemes, 1978-ban pedig kiváló mûvész lett. A Kossuth díjat 1980-ban kapta meg.