Nem provokáció volt

Minderről videó is készült, amelyeken az látható, hogy a diósgyőri játékosok kórusban szapulják a nyíregyháziakat. Minderről megkérdeztük Dlusztus Imrét, a DVTK ügyvezetőjét, aki jelen volt a mérkőzésen.

– Hogy hol és mikor kezdődött, miből fakad a két tábor egymás elleni unszimpátiája, azt nem tudom, de azt igen, hogy több évtizednyire nyúlik vissza – mondta Dlusztus Imre. – Nem akarok felmenteni senkit, de azért az elég egyoldalú beállítás, hogy a diósgyőri játékosokra hegyeződik ki a szombati történet. Ugyanis a hazai tábor a meccs alatt folyamatosan szapulta a miskolciakat, diósgyőrieket, nem csak az ultra szektorban lévők, hanem a VIP helyen ülők is, és gyakran gyalázták a néhány évvel ezelőtt balesetet szenvedett diósgyőri szurkolót, Szántai Ákost is. Szerintem csak kevés olyan ember volt a stadionban, aki nem vett volna részt ebben egyik vagy másik oldalon, ha csak egy mondat erejéig is, úgyhogy mindenkinek van oka arra, hogy a tükörbe nézzen. Hozzáteszem, hogy az amit a nyíregyházi szurkolók kifogásolnak, kvázi zárt körben történt, akkor, amikor a stadionban már csak diósgyőriek voltak, vagyis nem arról van szó, hogy provokáció történt volna a DVTK részéről. Ugyanez nem mondható el a hazai csapatról, akik közül az egyenlítő gól szerzője furcsa módon nem a sajátjaihoz szaladt ünnepelni, hanem az ellenkező oldalon álló piros-fehér szurkolótábor előtt örömködött. Még annyit, hogy a meccs végén a DVTK játékosai eufórikus hangulatban voltak, hiszen közel egy órán át játszottak emberhátrányban és szereztek egy értékes pontot, óriási feszültségtől szabadultak meg a hármas sípszót követően. Ebben a felszabadult hangulatban nem hoztak szerencsés döntést, jobb lett volna, ha más rigmust választottak volna.