MJJSE: Nem karácsonykor lennének jók

Pénteken 17.30-tól a Ferencváros elleni meccsel elkezdi a Mol Liga 2011/2012-es szezonját az MJJSE.

Érkezik Greg Lindqvist a szezonnyitó interjúra, kezében egy magyar nyelvű jégkorongos újság, éppen a Ferencvárosnál kinyitva, aztán átlapoz a játékosával, Fodor Szabolccsal készült beszélgetésre. Picike segítség fordításban, majd elegánsan az asztalta teszi, és elkezdi sorolni, hogy a nyitányig hány jeges, illetve hány kondicionáló edzésen vettek részt hokisai, mennyi előkészületi találkozó van a karukban, lábukban.

– Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy nagy mennyiségű munkát végeztünk el – jegyzi meg. – Nyertünk is, veszítettünk is a felkészülés során, de ez, őszintén, nem érdekel. Én arra figyeltem, hogy egységes csapat legyünk, erős, hogy találjuk meg egymást, amihez nyilván kell idő, miután most érkeztem én is, jópár játékos is, több nemzetiségű a keretünk. Vártuk ezt a pillanatot, az első igazi meccset, mert hát más az edzés, más az edzőmeccs, teljesen különbözik attól, amikor élesben játszik valaki. Megkapjuk most a visszajelzést arról, mi az, ami megy, és mi az, amin még javítanunk kell.

Ha lement egy kör

Felemlegetjük Lindqvist mesternek, hogy amikor megérkezése után első sajtótájékoztatóját tartotta Miskolcon, elárulta: korábban egy Mol Ligás ütközetet látott, amelyen majdnem elaludt...

– Mivel a felkészülési szakaszban szinte csak szlovák csapatokkal mérkőztünk, ismereteim túlzottan nem bővültek a Mol Ligával kapcsolatban, csak annyiban, hogy a Szepesség Kupán összecsaptunk a Csíkszeredával, amelyik egy igen komoly gárda. Légiósaik többet keresnek, mint nálunk az egész állomány, de a hokiban nem ez dönt, hanem az, ki hogyan produkál a jégen. Most a Ferencvárossal kezdjük a Mol Ligát, akiknél vannak finn jégkorongozók, de igazából a saját csapatomra koncentrálok. A Ligáról akkor lesz egyfajta képem, ha mindenkivel letudunk legalább egy találkozót.

Gyűlöl veszíteni

Bár még egy éles meccs sem zajlott le, azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy a tréner mennyire bírja a kritikákat.

– Az elsőszámú felelős én vagyok a csapat eredményeiért, vagy eredménytelenségéért, és ha valami nem megy jól, akkor először a klub vezetője engem billent fenéken, aztán pedig én a játékosokat. Azt azért tudni kell rólam, hogy gyűlölök veszíteni, ám amennyiben a csapat mindent megtesz a jégen, kihozza magából, ami benne van, de ennek ellenére kikapunk, akkor azt el fogom fogadni, és talán a szurkolók is. Nem az első alkalom, amikor azt nyilatkozom, hogy egy bajnokság egy maraton, amelyben bár lényeges, hogy mi történik az elején, a közepén, nem az a fontos, hogy karácsonykor legyél bajnok, hanem az, hogy miként zársz a végén, hozod-e esetleg a szezon legfontosabb mérkőzését.

ÉM-MI

A közvetítésről

Befolyásolhatja-e a mérkőzés menetét az, hogy az egyik sportcsatorna közvetíti? – hangzott még el ez a kérdés a 45 esztendős svéd szakembernek.

– Ha egy ember profi sportolónak áll, mondjuk jégkorongozónak, akkor mindig a következő meccsre készül, hiszen elvileg számára az a legfontosabb nap, nem? Van, akinek nincs tapasztalata abban, hogy sokan kísérik figyelemmel a teljesítményét, akár egy csarnokban, akár a televízión keresztül, de ez inkább egy tény, mintsem túlzottan foglalkozni kellene vele.