Idén még nem lesz világvége

Dr. Mika János előadása közben
Dr. Mika János előadása közben - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – A klímaváltozásról beszélt Miskolcon az egyetemi szakember.

Valóban változik az éghajlatunk? Miben nyilvánul ez meg? Miért más ez a változás, mint ami mindig is történik a Földön? Mi bizonyítja, hogy ezt a változást az emberi tevékenység okozza? Mitől függ az éghajlat további változása, és mire elegendő ennek fényében a Párizsi Klímamegállapodás? Ezekre a kérdésekre is válaszolt többek között dr. Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa, az Eszterházy Károly Főiskola oktatója előadásában, melyet Miskolcon tartott a Fenntartható Fejlődés Klubsorozat vendégeként a múlt héten az Ökológiai Intézet Alapítvány székházában.

A legjobb lenne a klímaváltozást mihamarabb megállítani.” Dr. Mika János

Nem lesz jég

A klímaváltozás nem a legfontosabb környezeti problémája a világnak, ugyanis két olyan is van, ami visszafordíthatatlanabb károkat okozott már, ezek, pedig a biodiverzitási veszteségek és a nitrátosodás.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

– A klímaváltozás tehát bronzérmes ebben a nemtelen versenyben, és talán nem is visszafordíthatatlan hatással, de van vele dolog, hogy ne is legyen így – mondta dr. Mika János. Azt, hogy az a változás, amely bekövetkezett, nem kicsi, jól jelzi, hogy a hetvenes évektől napjainkig egy fokkal melegedett az átlaghőmérséklet. Noha 2012-13-ban volt egy megtorpanás a melegedésben, azóta tovább folytatódott, méghozzá meredeken, amelyhez 2016-ban egy „El Nino-i epizód” is csatlakozott.

– Az északi félteke tengeri jege csúnyán húzódik vissza, olyan prognózisok is vannak, hogy a szeptember második felében esedékes minimum 2080-ra el fog tűnni, tehát nem lesz ilyenkor jég. A déli félteke tengeri jege viszont nem, hogy csökkenne, inkább erősödik. Hogy ennek mi az oka, azt egyelőre nem tudják a kutatók – mondta az előadásában az egyetemi oktató.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A szakember a megoldások között felfedte a szlogen jelentését is: elkerülni a kezelhetetlent azt jelenti, el kell kerülni, hogy visszafordíthatatlan változás következzen be az éghajlatban, amit nagyon megszenvedne az emberiség. De kezelni az elkerülhetetlent azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell ahhoz a részéhez, ami bizonyára be fog következni.

– Ami előny, azt használjuk ki! Egyre kevésbé van zúzmara, nem kell meredek tető a nagy havakat lecsúsztatni. Ami pedig kár, azt lehetőleg mérsékeljük, az aszály elkerülésére például építsünk víztározókat – magyarázta.

Jobb, rosszabb prognózisok

A következő nyolcvan évre a legrosszabb forgatókönyvek négy fokos, míg a legkedvezőbbek néhány tizedes hőmérséklet-emelkedést prognosztizálnak, de a regionális eltérések szóródhatnak. A szélsőségekben is változások várhatóak, ritkulnak a hideg éjszakák és nappalok, fokozódnak a hőhullámok időtartamai és értékei, az intenzív csapadékok és aszály pedig egyszerre szaporodik el akár ugyanazon a területen.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

– A legjobb lenne a klímaváltozást mihamarabb megállítani, de legkésőbb három fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél – ebből egy fok már megvolt. Ugyanis három fok felett jönnek olyan ­visszafordíthatatlan problémák, mint a Nyugat-antark­tiszi jégtömbnek a megolvadása. Az a jég, ami úszik, megolvadhat, nem fogja növelni a tengervíz szintjét, de a Nyugat-antarktiszi self jégtömb kontinentális talapzaton csücsül, ez már emelné a vízszintet – hívta fel a figyelmet dr. Mika János. De ide tartozik az Észak-atlanti szállítószalag gyengülése, ami helyi lehűlést okoz, és az El Nino déli oszcillációs jelenség, ami helyi aszályokat, máshol árvizeket hoz.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

Dr. Mika György azonban megnyugtatott mindenkit, azonnali, gyors világvégétől nem kell tartani, de van tennivaló ahhoz, hogy a hosszú távú problémákat megelőzzük.

– HI –


Csökkenteni kellene

A feladat nem csak az, hogy lelassítsuk, megállítsuk a változást, vissza is kell tudni hűteni a hőmérsékletet, mondta az oktató. A szén-dioxid-kibocsátásnak ebben nagy szerepe van. A párizsi megállapodás alapján 60-80 százalékos kibocsátás-csökkenésre lenne szükség, amit a természet már fel tud dolgozni. Az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében 1990-től az EU 28 országa átlagban majd’ húsz százalékot ért el, míg hazánk majdnem negyvenet. A világkibocsátás 2014-2016-ban alig növekedett. De ez is 70 százalékkal több, mint a természetes nyelők kapacitása.