Huszák Géza: „Ez az álmok színháza”

By Kolodzey Tamás
Akt.:
Huszák Géza: „Ez az álmok színháza”
Mezőkövesd – Ezüstérmével helyi sporttörténelmet írt a Mezőkövesd-Zsóry NB II-es labdarúgó csapata.

A matyóvárosiak a dobogó második fokán végeztek, teljesítményükkel messze felülmúlták a legmerészebb álmaikat is. 

Óvatosak voltak

– A rajt előtt úgy gondoltuk, hogy az 5-10. hely környékén végezhetünk – kezdte Huszák Géza vezetőedző. – Nem emelhettük magasabbra a mércét, hiszen „kiemeltük” a DVTK-t, a Nyíregyházát, az MTK és az Újpest tartalékcsapatát, a REAC-ot és a Vecsést is. Azt mondtuk, hogy a felsoroltak után jöhetünk mi. Vagyis óvatosak voltunk, nem tettünk fel rózsaszínű szemüveget és a szezonkezdés után egyesek meg is ijedtek nálunk. Akkor még meglehetősen rosszul álltunk, én azonban töretlenül hittem a fiúk képességeiben, s mivel tisztában voltam vele, hogy rendezett viszonyok és kiváló körülmények dolgozhatunk, előbb-utóbb egyenesbe kerülünk,  megindulunk felfelé. Nos, az őszi idény már engem és a csapatot igazolta, 30 pont került a tarsolyunkba, mire magunk között megjegyeztük: ez egyszerűen az álmok színháza.

Tavasszal még többet

A mester a télen mégis óvatos volt, attól tartott ugyanis, hogy tavasszal nem lesznek képesek az őszi idényhez hasonló teljesítményre. Tudták, hogy minden győzelemért, minden pontért nagy erőket kell mozgósítaniuk, ráadásul néhány hazai meccsükön sem mehettek biztosra, hiszen a Nyíregyháza, a DVTK és a Dunakanyar-Vác is otthon várt rájuk. A rutinos játékosokból és az ifjú titánokból álló MSE azonban nem ismert kegyelmet, hétről hétre remek játékkal rukkolt ki, így már a tavasz elején felcsillant az éremszerzés lehetősége a gárda előtt.
– Focistáinkat igencsak motíválta a dobogó valamelyik foka! – folytatta Huszák Géza. – A szezon közben fehérek-feketén kiderült, hogy minket nagyon nehéz legyőzni, de az is igaz, hogy nekünk is akadtak nehézségeink. Többször nyertünk „mindössze” 1-0-ra, sőt olykor szenvedtünk a pályán. Viszont nagyon jó szerkezetű, egységes, küzdőképes csapatot építettünk és a fiúk bravúrokra is képesek voltak. Gondolok a Cegléd és a Bőcs elleni nagyarányú sikerünkre, a DVTK kétszeri legyőzésére, továbbá arra, hogy meccsenként csak 0.66-szor rezdült a hálónk, ezzel a legkevesebb gólt kaptuk a Keleti csoportban. Jöttek az eredmények és egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre nagyobb teher nehezedik ránk. Mindenki ránk fente a fogát, riválisaink megkettőzött erővel hajtottak ellenünk, mi azonban felvettük a kesztyűt és megnyertük a „fegyverkezési” versenyt. Ez a spirál felszabadította tartalékainkat és ennek az lett a vége, hogy azt a bizonyos őszi 30 pontot nem csupán megismételtük, hanem kettővel túlszárnyalva 32 egységet termeltünk és végül 62 ponttal ezüstösek lettünk. Tagadhatatlan, hogy boldog vagyok, miként a vezetőink és a játékosaink is azok! Ilyen csodálatos sikert ez a kisváros még nem produkált a futballban. Hiányérzetem csupán azért van, mert nem tudom, hogy a sok-sok kidolgozott helyzetünkből miért nem szereztünk legalább tíz-tizenöt góllal többet?

Sok az ötös érdemjegy

A szakvezető a játékosok egyéni mérlegét is megvonta. Ötöst írt a közvetlen védelem (Szántai, Kaszás, Robson, Vámosi, Elek, Éles) tagjainak „ellenőrzőjébe”. Megközelítették a jelest a középpályások (Hegedűs T., Lakatos B., Bagi, Sivák, Török, Haburcsák, Bogdány, Bene), és a mesternek a támadókra (Husanik, Szabó V., Jeremiás) sem volt panasza, bár ezt a sort gyakran változtatta.

Marad, vagy megy?

Hogyan tovább, marad-e a gárda edzője? – ezt is megkérdeztük Huszák Gézától, aki így felelt: „A klub vezetői szerintem természetesnek veszik, hogy náluk folytatom a munkámat. Konkrétummal azonban nem szolgálhatok, hiszen a részletekről még nem tárgyaltunk és megállapodást sem kötöttünk. Így csak annyit mondhatok, hogy ha minden úgy alakul, ahogyan elképzelem, akkor nagy valószínűséggel a soron következő szezonban is én leszek a gárda trénere.”

-KT-








hirdet�s