Húsvéti útbaigazítás

Az első Húsvét nem igazán húsvéti hangulatban kezdődött. Nem volt ünnepi harangzúgás, allelúját éneklő kórus és mindent elsöprő öröm. Az első Húsvét reggelén az asszonyok tökéletesíteni akarták Jézus temetését, amit az ünnep beállta miatt csak sebtében tehettek meg, azt most akarták befejezni. Dr. Fekete Károly írása.

A feltámadás folyamata, ahogyan az történt: titok, de a Feltámadottal lehet találkozni.”

Az első Húsvét olyan nagypéntekiesen kezdődött. Sírással indult, és kétségek között folytatódott. Olyan messze van ez tőlünk? Nem! Ebben vagyunk mi is: gondokkal megterhelt, félelemmel teli, ezernyi betegséget hordozó emberek vagyunk, akikben nagyobb a gyász, a halál ereje, mint az élet ereje.

De ekkor történt valami: Isten csodálatos őrségváltást rendezett Arimátiai József sírboltjánál. Ezzel a félelmetes őrségváltással kezdődik a meglepetések napja. A lepecsételt sír szája elől elhengeríti a követ az angyal. A sír őrzésére kirendelt katonák cselekvésképtelenekké válnak. A hittel menő asszonyok pedig útbaigazítást kapnak: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek, nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt és menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül és előttetek megy Galileába, ott meglátjátok Őt. Íme, megmondtam nektek.” (Mt 28,5-7)

Az üdvtörténeti angyaljárás magyarázat és útmutatás a hitnek. Bizonyság arra, hogy a mennyei erők működésben vannak. Miközben a földi erők kényszerűen hamis tanúkat fogadnak fel, lefizetik őket, korrumpálják egymást, és siralmas emberekké süllyednek, addig a sírhantok Mennyei Ura a legkorábban érkező, az életre támasztó Isten „az első befutó”, aki mennyei erejével nem szöktet, hanem szabadít, nem sírrabló, hanem sírból Feltámasztó Atya. A feltámadás folyamata, ahogyan az történt: titok, de a Feltámadottal lehet találkozni. A nyitott sír néma, de a Feltámadottal lehet beszélni. A feltámadás sokakban kételyeket szül, de a Feltámadott megbizonyítja magát. A feltámadás csodája feltartóztat és megállít, de a Feltámadott elindít, mert Ő azt üzeni: én előttetek megyek!

Indulni mindig nehéz. Az asszonyoknak sem volt könnyű, hiszen amikor az angyali szó elhangzik, akkor még semmi sem látszik a beteljesedésből. És ők ennek ellenére indulnak.

Mi szeretünk úgy indulni, úgy belevágni egy dologba, hogy feltételeket szabunk. Garanciát kérünk a sikerhez. Túl sok a feltétel, a „ha” az életünkben. Nem merünk hittel indulni.

Az asszonyok a hittel indulás jutalmaként találkoznak Jézussal, mert Ő azon az úton jön szembe, amelyiken megüzente, és Ő ott volt.

A Feltámadott a mindennapokban akar találkozni velünk: ott, ahol verejtékezünk vagy megpihenünk, ott ahová vágyunk vagy biztonságban vagyunk, ott, ahol gyermek születik vagy elmegy valaki a minden élők útján, ott, ahol imádkozol, vagy ahol megbénít a félelem. Krisztussal ezek válhatnak a mai feltámadásaink helyeivé.

Jézus ma is szembejön veled és eltűrhetővé teszi a fájdalmat, békíti a háborúságot, megerősíti a kezedet és a szívedet, talpra állít és megvigasztal. Ezekben a változásokban is a feltámadás ereje működik. A mai feltámadások megtörténéséért van értelme ünnepelnünk. Abban hiszünk, hogy ma is feltámadnak emberek a hitetlenségből, a szeretetlenségből, a kegyetlenkedésből, az önmaguknak élésből és az öndicsőítésből, ami eddig csak látszatkeresztyénség, tetszhalál, agonizálás, alvás és tengődés volt, abból élhető és élni érdemes állapotot formál a Feltámadott Krisztus. Ő adjon áldott ünnepet minden kedves Olvasónak!

– Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke –








hirdet�s