Hosszú könyve adott energiát

Akt.:
Nagy Kinga, a Diósgyőri VE kadet világbajnoki ezüstérmes vívója
Nagy Kinga, a Diósgyőri VE kadet világbajnoki ezüstérmes vívója - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – A miskolci sportoló szeretne a juniorok között is olyan eredményes lenni, mint amilyen a kadetek között volt. Interjú: Nagy Kingával, a Diósgyőri VE kadet világbajnoki ezüstérmes vívójával.

Fényes éremmel, ezüsttel tért haza a napokban az üzbegisztáni korosztályos vívó világbajnokságról Nagy Kinga, a Diósgyőri VE sportolója, aki interjút adott az Észak-Magyarországnak.

– Mostantól Taskent a legkedvesebb városod?

Nagy Kinga: Azért nem… Érdekes hely, de örülök neki, hogy oda is eljutottam, viszont ha nyaralásról lett volna szó, biztosan nem választottam volna úti célként Taskentet. A városban nem sokat voltam, amikor nem vívtam, a csarnokban szurkoltam a többieknek.

– A maribori Európa-bajnokság után – amelyen csapatban sikerült az ezüstérem – csalódott voltál az egyéni 22. hely miatt?

Nagy Kinga: Igen, abszolút így éreztem, mert szerettem volna megnyerni az Eb-t. A legjobb harminckettő között viszont egy másik magyar lánnyal, Szőke Sárával vívtam, az eredmény 15-12 lett az ő javára. Nagyon ismerjük egymást, hiszen az itthoni versenyeken rendszeresen találkozunk. Akkor, abban a pillanatban nem éreztem magam az asszóban, mintha kívül lettem volna, fejben nem sikerült teljesen ráhangolódni arra a mérkőzésre.

– Amikor hazaértél Szlovéniából, mit gondoltál, hogyan lesz a továbbiakban, miként sikerülhet majd a vb?

Nagy Kinga: Miután hazajöttem, megbetegedtem, lázam volt, ki is kellett hagynom három edzést. Az fel sem merült bennem, hogy emiatt nem utazom Taskentbe, betegen is vállaltam volna, hogy ott legyek. Rengeteg vitamint szedtem, aztán fokhagymát, ittam sok mézes teát. A klub vezetőedzőjével, Patócs Béla bácsival nem beszéltünk olyan sokat a vébéről, inkább az adott helyzettel foglalkoztunk, hogy jöjjek rendbe. Aztán elmentem egy felnőtt GP-re Budapestre, ahol meghúzódott a derekam, úgy sugárzott a fájdalom, hogy alig tudtam hajolni. Az orvos felírt izomlazítót, természetesen olyat, amely nincs a tiltólistán, mert már erre is figyelni kell az embernek, nem szedhet be csak úgy bármit. Kaptam rá speciális tapaszt is, voltam masszázson, és ezeknek köszönhetően három nap alatt nagyjából rendbe jöttem. A kihagyás miatt az elutazás előtti hét végén is sokat edzettünk.

– Az elutazást megelőzően azt mondta az edződ, Béla bácsi, hogy mindketten azt szeretnétek, ha szépen tudnál elbúcsúzni ettől a korosztálytól, a kadetektől…

Nagy Kinga: Tőlem várták a jó eredményt és persze én is magamtól, hiszen Taskent előtt már volt egy vb-ezüst­érmem egy évvel korábbról, Plovdivból. A pszichés ráhangolásban nagyon sokat segített Hosszú Katinka „A magyar Iron Lady” címet viselő könyve. A miskolci sportpszichológusom, Drahos Judit adta még nekem, négy nappal az indulás előtt. Alig bírtam letenni, hasznos és tanulságos dolgokat tartalmaz. Az egyik fejezetben a londoni olimpiát írta le, az érzéseit, miközben úszott, engem is hasonlóak érnek a páston… Görcsös volt, csalódásként élte meg, hogy csupán negyedik lett négyszáz méter vegyesen, de utána felállt és teljesen másképpen kezdett el viszonyulni mindenhez. A legnagyobb üzenete az volt a könyvnek, hogy mindig mindent bele kell adni, koncentrálni, hogy az adott pillanatban csak arra menjen az energia, amire kell és ne másra.

– Hogyan tudnád összefoglalni a taskenti történéseket, az elejétől a végéig?

Nagy Kinga: A hat csoportmeccsből csak hármat nyertem meg, és ez gyenge mutató. Viszont alig huszonhat órával korábban érkeztünk meg Taskentbe, s bár aludni tudtam, nem sikerült magam teljesen kipihenni a másnap reggeli fél 9-es kezdésig. Aztán erőnyerő voltam a táblán, majd két nyert mérkőzés után az osztrák Stefanie Fehrer és Szőke Sára asszóját néztem, mert ez utánam következett, s mindketten az én ágamon voltak. Sajnáltam, hogy Sára kiesett, de utólag elmondhatom, jobban örültem az osztrák lánynak, akit végül megvertem. A nyolc között svéd riválisom volt, aki több alkalommal találta el a lábam, amivel nagyon mérgessé tett… Amikor őt is legyőztem, kezet fogtunk, hátrafordultam, eszembe jutott, hogy most már biztos az érem, össze is ölelkeztünk Plásztán Attila szövetségi edzővel. Az ukrán Griscsuk elleni elődöntőben már nyugtatott ez a tény, de ilyen helyzetben már úgy gondolkodik egy sportoló, hogy szeretne a végsőkig eljutni. Az elődöntőt is hamarabb vívtam le, tudtam nézni a másikat, jobban tartottam az olasz De Marchitól, hogy ő következik a fináléban, mert a tavalyi döntőben kikaptam tőle. Szóval rá számítottam, de a román lány nagyon megverte. Predescuval egyszer, valamikor, évekkel ezelőtt vívtam egy magyarországi olimpici versenyen, emlékeztem rá. A tanács az edzőmtől az volt, hogy ne vívjak sietősen, kevés támadás, több védekezés. A háromszor három perc alatt 5-5-ig jutottunk, következett az egy perc hosszabbítás, illetve kisorsolták, hogy ki a kedvezményezett. Én lettem, ami azt jelentette volna, hogy ha lejár az idő, és nem esik találat, akkor automatikusan nyerek. A hosszabbítás egyharmada mehetett le, amikor Predescu támadott, behajolt, én elszúrtam mellette, ő pedig talált.

– Arra van valamilyen magyarázat, hogy miért nem ment az Eb-n, ahol nincsenek jelen olyan nemzetek, amelyek a vébén igen, ahol elvileg emiatt még nagyobb a konkurencia?

Nagy Kinga: Nem tudok különösebb indokot erre, csak annyit, hogy 2014-ben is ugyanígy alakult. Az Európa-bajnokságokon nem tudtam egyéniben érmes lenni, de a világbajnoki ezüst­érmekre büszke vagyok, és nagyrészt kárpótolnak. Szeretném megköszönni a támogatást a családomnak, a szurkolást a barátaimnak, a munkát Patócs Béla, Losonczi Dávid és Godó Gábor edzőknek, illetve magának az egész egyesületnek. Ugyancsak köszönök mindent a masszőrömnek, Szergej Uli­ganyecnek, továbbá Drahos Juditnak és a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium vezetésének, tanárainak.

– Melyik ezüstérmet volt nehezebb begyűjteni: tavaly a plovdivit, vagy a mostanit?

Nagy Kinga: A bulgáriait, mert egy éve még kevesen számítottak arra, hogy sikerülhet. Tavaly nagyon örültem az ezüstéremnek, szinte úgy, mintha megnyertem volna… Most azt érzem, kár, hogy kihagytam ezt a lehetőséget. Amikor Predescu beszúrt, hirtelen rosszul éreztem magam, azt hittem, azon nyomban elkezdek sírni… Kinn együtt dolgozott bennem az öröm és a sajnálat, nagyon jó lett volna hallgatni a Himnuszt… Ez a vágyam, remélem, hogy ez a juniorok között majd megadatik nekem. Májusban, körülbelül egy hónap múlva már válogató, bízom benne, hogy minél kevesebb zökkenőkkel fog menni az átállás.

– Molnár István –

Névjegykártya: Nagy Kinga

  • Született: 1998. július 7., Miskolc
  • Klubja: Diósgyőri Vívó Egyesület
  • Fegyverneme: párbajtőr
  • Vívó pályafutás kezdete: 2006
  • Edzők: Patócs Béla, Losonczi Dávid, Godó Gábor
  • Legjobb eredményei: kadet világbajnoki ezüstérmes egyéniben (2014, 2015), kadet Európa-bajnoki ezüstérmes csapatban (2015), háromszoros kadet magyar bajnok egyéniben, kétszeres kadet magyar bajnok csapatban, serdülő és újonc országos bajnok.



Sporthírek