Hogy tetszik lenni, Erzsike néni?

Szabó Sándorné Erzsike néni
Szabó Sándorné Erzsike néni - © Fotó: Bujdos Tibor
Encs – Kilencvenedik születésnapját ünnepelte nemrég az abaúji szőttesek megmentője.

Szabó Sándorné Erzsike néninek az idén két születésnapja is volt. Pontosabban születésnapja csak egy, de kétszer is ünnepelhetett. Egyszer a családja körében még augusztusban, másodszor pedig az encsi önkormányzat idősotthonában, ahol a város polgármestere, az önkormányzat képviselői, az otthon lakói, valamint barátai, ismerősei kívántak neki boldog 90. születésnapot és jó egészséget. Ez utóbbi szeptember 26-án történt, hiszen Erzsike néni ezen a napon született 1928-ban. Sokat köszönhet neki Encs és Abaúj, hiszen generációkat tanított matematikára és fizikára. Szakfelügyelőként sok-sok fiatal tanárt vezetett be a pedagógia rejtelmeibe, népművészként pedig úgy is szokták őt emlegetni, mint az abaúji szőttesek megmentőjét.

Beszélgetnek, kirándulnak

A napokban látogattuk meg Erzsike nénit encsi otthonában, és természetesen azt kérdeztük tőle, hogy tetszik lenni? Ő pedig csak mesélt, csak mesélt, mert igaz, hogy már 35 éve nyugdíjas, de napjai most is színesen és mozgalmasan telnek.

– A Pax Gondozási Központ Idősek Klubjába járok mindennap. Reggel fél 9-kor jön értem a busz, délután 3 órakor pedig hazahoz, csakúgy, mint a többi „bejárót”. Nem akarok még az otthonba beköltözni, mert tulajdonképpen el tudom magam látni. Reggelit, vacsorát készítek magamnak, ebédet az otthonban kapok, amivel nagyon elégedett vagyok. Csak a lábam fáj. Nagyobb távolságokat már nem tudok megtenni, de bottal még jól elközlekedem. Az otthonban sokat beszélgetünk. Lehetne tévézni is, de azt nem szoktunk, mert úgysem tudnánk megegyezni, hogy mit nézzünk. Sok rendezvényünk van, úgyhogy sosem unatkozunk. A Zrínyi Ilona Általános Iskolából átjönnek a gyerekek, kis műsorokat adnak nekünk, de kirándulni is elvisz minket az otthon vezetése. Nyáron voltunk Miskolctapolcán az új strandon, ahol fürödtünk egy jót, jártunk Gagyvendégiben, ahová a görög katolikus esperes úr hívott meg bennünket. Megmutatta a felújított kastélyt, amelyet az egyház kapott meg, és sok-sok társadalmi munkával sikerült rendbe tenni – meséli Erzsike néni.

Az utazásokról eszébe jut, hogy annak idején, amikor még a férje élt, nagyon sokat kirándultak és utaztak. Pedig nem volt sok pénzük, hiszen pedagógusok voltak, de nyári szünetre mindig összegyűjtöttek annyit, hogy eljussanak egy-egy csodás helyre.

– Azt nagyon fontosnak tartottam, hogy először Magyarország szépségeit ismerjük meg. Ezután jöhettek a külföldi országok. Jártunk többek között Erdélyben, Lengyelországban, Franciaországban, Angliában, de még Egyiptomban, Izraelben és Marokkóban is. Ez utóbbiban a királlyal is találkoztunk – újságolja Erzsike néni, hozzátéve –, pedig a rendszerváltozás előtt nem volt olyan könnyű külföldre utazni, mint manapság. Megjegyzi, nagyon örül az Észak-Magyarország turisztikai magazinjának épp azért, mert olyan városokat, természeti értékeket mutat be, ahová érdemes elutazni.

Szép emlékek

– Az emlékeimből élek – mondja boldogan. – Örömmel emlékszem vissza a pedagógusévekre, arra a 17 évre, amikor szakfelügyelő voltam, a népművészeti és gyűjtőmunkámra és az általam készített hímzett szőttesekre, a hímzőszakkörök vezetésére. De arra is, hogy 19 alkalommal voltam ott a Budai várban a Mesterségek Ünnepén az abaúji szőttesekkel. Ezeknek mindig nagy sikerük volt, megcsodálták ismert színészek, államtitkárok és miniszterek is. Sajnos, ma már a szemem miatt nem tudok varrni, de a családi születésnapom után, amelyen összesen 46-an voltunk, a gyermekeimnek és az unokáimnak készítettem egy-egy hímzett köszönőlapot. Karácsonyra is ilyennel lepem meg őket 2010 óta, az egyik unokám kandallópárkányán ott sorakozik mindegyik. Szálán varrott keresztszemes hímzés – mutatja Erzsike néni, majd úgy folytatja –, a családom sok erőt ad, bár távol laknak tőlem, Heves és Nógrád megyében. Már hét dédunokám van, most várjuk a nyolcadikat. Az egyik lányom gyöngyfűző iparművész, gyönyörű munkákat készít – sorolja Erzsike néni, hozzátéve: hát így, sorra jönnek elő az emlékek.

Hegyi Erika


Erzsike néni munkássága

Szabó Sándorné 1928-ban született Hajdúnánáson, majd Hernádszentandráson nevelkedett. Tanítói oklevelet, majd matematika–fizika szakos diplomát szerzett, elismert helytörténész, többszörösen kitüntetett népi iparművész. Jelenleg Encsen él. Gyűjtött, alkotott és tanított egész életében. Férjével, Szabó Sándorral a ’70-es évek végén kezdett el aktívan tevékenykedni a díszítőművészeti mozgalomban, de fiatal korától szeret kézimunkázni. 1968-ban szakkörvezetői képesítést szerzett.

Kezdetben férjével együtt, majd később egyedül gyűjtötte a szőtteseket, melyek valószínűleg elkallódtak volna. Abaúji szőttesekből 150 darabot is meghaladó gyűjteménye van. A felszedett csíkokból 240 mintát rajzolt le, amelyek könyv alakban is megjelentek, először 1992-ben, majd második kiadásban 2000-ben. Az abaúji szőttesek bekerültek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei értéktárba is, a munkákból kis kiállítást tekinthettek meg a vendégek a hernádszentandrási művelődési házban.