Hogy jön össze Ludas Matyi és a biológia óra? – A hejőszalontai iskolások elmondják a titkot

Akt.:
Illusztráció - Hogy jön össze Ludas Matyi és a biológia óra?
Illusztráció - Hogy jön össze Ludas Matyi és a biológia óra? - © Fotó: abcug.hu
Budapest, Hejőszalonta, Miskolc – Minden gyereknek a saját képességei szerint kell feladatot adni, nem szabad egységes elvárásokat támasztani. Többek között ezt is jelenti egy KIP-es tanóra. Meg azt is, hogy irodalomórán nem magukban olvassák a Ludas Matyit, hanem csoportokba rendeződnek, és például Facebook profilt csinálnak neki. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

Sokkal jobb az osztályban a légkör. Ha valaki nem ért valamit, vagy lemarad, segítünk egymásnak. Nincsenek viták és kiközösítés.”

Merünk beszélni idegenek előtt.”

A tabletekkel megdöbbentő tényeket tudunk az interneten keresni.”

– három hejőszalontai és egy budapesti általános iskolás véleménye ez arról, hogy mit szeretnek azokban az órákban, amikben nem a normál tanmenet szerint, hanem a Komplex Instrukciós Program (KIP) alapján tanítják őket. Az Egyesült Államokból indult program 15 éve jelent meg a magyar iskolákban, először Hejőkeresztúron. A módszer alapja a tanulók közötti csoportmunka, célja pedig, hogy minden gyerek tudásszintje emelkedjen, és része legyen sikerélményben. Korábban már írt az Abcúg egy pécsi általános iskoláról, ahol szintén ennek az elvnek az alapján tanítanak, a riportot itt olvashatják el.

KIP-es tanórákon részt venni a következőket jelenti:

  • méltányosságot. Minden gyerek személyre szabottan azt kapja, amire szüksége van. Az elvárások nem egységesek, a gyerek külön feladatot kap, olyat, ami a képességeihez passzol
  • erős kommunikációs kapcsolatot tanár és a diák, valamint diák és diák között
  • egyenlő hozzáférést az iskola eszközökhöz
  • a gyereknek több lehetőséget és utat arra, hogy megmutassa, miben jó
  • az osztályterem egy szociális rendszerré alakul: nem egy tanár áll szemben 26 diákkal, hanem 27 egyenlő fél
  • vitát, megbeszélést, közös döntéshozatalt
  • többféle képességet igénylő feladatokat
  • kölcsönös tiszteletet, segítségadást és együttműködést.

A szentmártonkátai általános iskola egyik tanulója a következővel írta le, neki mit jelentenek az ilyen órák: “Elkezdődik az óra. Tanárnénivel megbeszéljük a KIP-es feladatokat és az időt. Vannak külön csoportok: 1-től 6-os csoportig. Vannak szerepek is: kistanár, beszámoló, írnok, időfelelős, eszközfelelő, csend- és rendfelelős. Kedvenc KIP-es órám olvasásból volt. Mátyás király szerepébe bújtunk, aki a jövőbe utazott. Az előadásunk szórakoztató volt, a többi csoport sokat nevetett. Ez a módszer megtanít a közös munkára, elfogadni mások véleményét, ötletét és sokat segít a gondolkodásban. Még egyik osztálytársamon sem vettem észre, hogy nem akar részt venni a feladatok megoldásában”.

Az előbbiek azon az egész napos találkozón hangzottak el, amit elsősorban a módszer szerint oktató iskoláknak és tanároknak szerveztek. A konferencia legérdekesebb része az iskolák bemutatkozása volt. A jellemzően vidéki iskolák nagy részénél közös probléma volt az egyre kevesebb beiratkozó tanuló, az egyre több hátrányos helyzetű és az SNI-s tanuló, és a jelentős számú magatartási problémás tanuló. Ilyen például a Miskolctól tíz kilométerre fekvő bükkaranyosi iskola, ahol öt évvel ezelőtt döntött úgy az iskola vezetése, hogy bevezetik a KIP-et. Az iskola a bezárás szélén állt, egyre kevesebb gyereket írattak be hozzájuk, az sem volt biztos, hogy a következő tanévben tudnak első osztályt indítani.

A program bevezetése óta nem hogy nem szűntek meg, de még több tanulójuk is lett. A több tanuló az ő esetükben relatív, most is van olyan osztályuk, ahová mindössze hatan járnak. Bár sok minden pozitív irányban változott, vannak olyan kérdések, amik folyamatosan kihívások elé állítják az ott tanítókat. Ilyen például a lyukóvölgyi gyerekek motiválása. A KIP-es óráik között van olyan, hogy generációk közötti párbeszéd, vagy az egyik legnépszerűbb, a geomatematika, amit az iskola tanárai szerint a gyerekek tátott szájjal bámulnak végig, és nekik kell figyelmeztetni őket, hogy közben már ki is csengettek.

A somlóvásárhelyi iskola is nehéz helyzetben van, nagyon sok a hátrányos helyzetű gyerek, és a vörösiszap-katasztrófa óta a helyzet csak rosszabb lett. Az iskola egyik tanára a konferencián azt mondta, a Nők Lapjában olvastak a programról, és annak hatására döntöttek úgy, hogy belevágnak. Amióta bevezették a programot, azt látják a gyerekeken, hogy nyitottabbak, bátrabbak és őszintébbek.

Bemutatkozott a nyolcadik kerületi Losonci téri általános iskola is. Náluk többek között a hatodikosoknak szóló irodalmat oktatják a módszer szerint. A tanulók négyes csoportokba rendeződnek, és Fazekas Mihály Ludas Matyiját kell feldolgozniuk. Az órán szókártyákat, rajzlapokat, színes tollakat és filceket használnak.

Az egyik csoport feladata elkészíteni Ludas Matyi Facebook profilját. Megtervezni Matyi borítóképét és profilképét, névjegyet készíteni neki, amin rajta van a munkahelye, tanulmányai, a helyek, ahol élt, a családtagjai, kapcsolatai, valamint az elérhetősége. A másik csoportnak közben egy interjút kell készíteni Ludas Matyival. A harmadik csoportban levő diákoknak tanácsokat kell adniuk a szolgáknak, hogy milyen gyógyfüvekkel tudnák enyhíteni a Ludas Matyi által elvert Döbrögi fájdalmait. Ezen ponton összekapcsolódik az irodalom és a biológia óra, ugyanis a gyerekek megbeszélik, hogy melyik gyógyfű mire jó, hogyan kell kezelni egy nyílt sebet. A negyedik csoportnak pedig egy plakátot kell készítenie, amin Ludas Matyit körözik. Ha mindenki elkészült a feladatával, a csoportok egyenként beszámolnak a munkájukról, majd közös értékelik az órát.

De hasonló szellemben oktatják a másodikosoknak a hetes szorzótáblát, vagy a hetedikeseknek földrajzórán a spanyol bikaviadalok témáját.

“Az első óra megtartásánál nagyon izgultam, és azt vettem észre magamon, hogy szeretnék segíteni a csoportoknak abban, hogy olyan legyen a feladat megoldása, amilyenre én terveztem. Aztán az első beszámoló után döbbentem rá, hogy mennyire másképp lehet értelmezni ugyanazt a feladatot. Kezdtem lassan megismerni az osztályomat. De még mindig segítséget kértem és másoltam az ötleteket. Aztán azon vettem magam észre, hogy akkor jönnek jó ötletek, amikor nem is várom. Buszmegállóban, evés közben. Lassan befészkelte magát a gondolataimba a KIP-es gondolkodás” – a szentmártonkátai általános iskola táblájánál az alsósok tanítónője ezekkel a szavakkal emlékezett vissza rá, hogyan szokott hozzá az új oktatási módszerhez.

Ő a saját gyerekeitől is sok mindent tanult. “Például egy itthoni vasárnapi játékot átkonvertáltam a harmadik osztályom környezet órájára. Főzés közben is sok-sok ötlet jön. Szépen-lassan átállt az agyam, és törekedtem arra, hogy a sok segítséget, amit kaptak a kollégáktól jó lenne visszaadnom az én ötleteimmel. A legnagyobb változás akkor jött, amikor teljesen megismertem a 26 pótgyerekemet. Lassan megtudtam, mi érdekli külön-külön mindegyiket, mit szeretnek, miben jártasak kevésbé, milyen problémájuk van. Akkor aztán annyi pozitívumot kaptam tőlük, és sok-sok sikerélményt”.

A program egyik legfontosabb része, hogy a tanárnak meg kell tanulnia a diákok között kialakult problémák kezelését. A KIP eddigi kutatási eredményei szerint minél többet beszélget és dolgozik együtt a csoport, annál többet tanulnak a gyerekek. Azok a tanulók, akik lemaradtak a tanulásban, gyakran vonakodva vesznek csak részt a közös munkában, ezért kevesebbet is tanulnak, mint azok, akik aktívabbak. Az osztályrangsor élén elhelyezkedő tanulók nagyobb befolyást gyakorolnak a csoport döntéshozatalára, gyakrabban kérik őket segítségadásra, és több alkalom jut véleményük kifejtésére, mint a rangsor alján levőknek. A tanár célja az, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget, hogy egyformán vegyen részt a munkában, tudatosítania kell, hogy mindenkinek van olyan képessége, ami alkalmassá teszi rá, hogy sikeresen oldja meg a közös feladatokat.

Prókai Eszter | abcug.hu