Miskolc By Night

A prológnak a népkerti Speedway Aréna adott otthont – immár sokadik alkalommal –, ahol a feltűnően kevés autónak a megszokottnál jóval kevesebb néző tapsolt. Pedig volt látvány bőven, nem bánta meg aki kilátogatott.
„Számunkra nagyon jól indult a verseny, sikerült megnyernünk a prológot, pedig kifejezetten a nézők szórakoztatása volt a cél. Sajnos kevés autó indult és az elmúlt évekhez képest kevesebb néző volt a lelátókon, de a hangulat így is kitűnő volt, talán soha nem élveztem még ennyire az autózást a salakon, mint most!” – mondta Aschenbrenner György, a verseny győztese.
Nyűgös és hűvös volt a szombat hajnal. Reggel 4 órakor még a verebek is aludtak a DVTK Stadion lelátói alá épített fészkeikben, mikor beindultak az első aggregátorok. Percek alatt benépesedett az addig kihalt szervizpark, elkezdődött a készülődés a 6 órai rajtra. Asi terve az volt, hogy a még tiszta aszfalton – kihasználva az 1-es rajtszámból adódó előnyöket – megpróbálja kihozni a maximumot, mind az autóból, mind magából.    
„Osztottunk-szoroztunk és arra jutottunk, hogy puha gumikat teszünk fel, bár én tartottam kicsit attól, hogy a királdi gyorsasági szakaszon elmelegszenek. Jól választottunk, mindhárom gyorsaságit sikerült megnyernünk. A második körben is maradtak a puha gumik, ami viszont – az időket nézve – nem biztos, hogy a legjobb választás volt. Gyorsan melegedett az aszfalt és a levegő is, ennek ellenére közel 10 másodperces előnnyel zártuk a verseny első felét.”
A mezőny hat órás kimenőt kapott, és ezt mindenki igyekezett pihenéssel tölteni, de ez nem olyan egyszerű, amikor a versenyzők adrenalin szintje valahol a felső határ közelében mozog, és aludni kéne, amikor – normális esetben – az ember aktív tevékenységgel tölti az idejét. Este 10 körül indult a mezőny a DVTK Stadion mellett kialakított szervizparkból.
„Sikerült 2-3 órát aludni, ami nem túl sok, de ennek ellenére nem éreztük magunkat fáradtnak. Nagyon készültünk az esti szakaszokra, mégsem úgy sikerültek, ahogy azt elterveztük. Hogy miért? Nem igazán tudnám megmondani, de rajta vagyunk, hogy megtaláljuk az okát, vagy okait. Az tény, hogy volt egy kis problémánk a világítással, a lámpák beállításával, de nem tudom, hogy ez mennyire befolyásolta teljesítményünket. A többiek, főleg Janika és Norbi, a S2000-es autóikkal nagyon éltek, nagyon felgyorsultak. Csak arra figyeltünk, hogy a végére is maradjon valamennyi az előnyünkből, de az vészesen fogyott, és az utolsó gyorsasági előtt már csak 3,4 másodperc maradt belőle. Győzni akartunk, így nem volt vita abban a kérdésben, hogy sietünk, vagy nem. Mindent beleadtam, azt hiszem azon a gyorson nem tudnék gyorsabban menni.”
Rendhagyó verseny volt, óriási küzdelemmel, remek hangulattal, ami a régi idők éjszakai versenyeit idézte. Hatalmas fényszórók xenon fényei hasítottak rést az éjszaka sötétjébe.
 „Nagyon jó versenyen vagyunk túl, amit sikerült megnyernünk, egy minimálisnak mondható 1,9 másodperces előnnyel. Az autó ismét hibátlan volt, mint ahogy a YOKOHAMA abroncsai is. Boldogok vagyunk, de ünnepelni még nincs okunk, hétfőtől már a Salgó Rally-ra készülünk! A verseny végi technikai ellenőrzésen szétszedték a motorunkat, és mindent rendben találtak. Remélem a Technikai Bizottság részéről – egész évben – marad, az eddig tapasztalt következetes és pártatlan szigor, ami elengedhetetlen egy ilyen színvonalú bajnokságban. Köszönöm a csapatomnak a remek munkát, Zsuzsának a hibátlan navigálást, szponzoraimnak a bizalmat.”