Nemrégiben véglegessé vált a
Speedway Miskolc lengyel II. ligás kerete. Arra
voltunk kíváncsiak, hogy a miskolci
salakmotoros klub szerződtetéseinek milyen
zöngéi, milyen háttere volt, van.
Jacsó Tibor klubvezetőt a
kulisszatitkokról kérdeztük.
Borsod Online: -
Ténylegesen mikor vágtak bele az idei
keret felépítésébe?
Jacsó Tibor: – A
külföldi idegenlégiósaink
kiválasztása már tavaly
októberben, a 2009-es indulási
szándék realizálásakor
megkezdődött. Miközben egyik
oldalról a sebeinket nyalogattuk -
pénzügyi problémák – ,
terveznünk kellett a jövőnket.
Számtalanszor elmondtuk már azon ars
poeticánkat, mely szerint nem a
részvétel, hanem a győzelem a
fontos! Csapatunk szurkolói – bár
még férnének a ligameccseken a
lelátókon – egyre inkább
szakértői a sportnak, igényesek az
eredményre. A jó eredményeket
pedig elsősorban a professzionális
versenyzők szerződtetése jelentheti. A
SM helyzete azért nehéz ezen a
téren, mert a dúsgazdag lengyel klubok
már a szerződés
megkötésekor milliós
nagyságrendű aláírási
pénzzel kecsegtetik a pilótákat.
BOON: – Volt aki maradt, volt aki nem,
de megkeresték Ferjan Matejt
is!
Jacsó Tibor: – Mi
kizárólag a jó
hírnevünket tudjuk felmutatni, bár
ezen is esett egy kisebb csorba a
fennálló tartozásaink okán.
Volt, aki megértette a kialakult helyzetet (a
magyar versenyzőink), hiszen ők a
későbbiekben is garantált
indulási lehetőséget
élveznek, és ez az ő szempontjaik
szerint is egy rendkívül fontos
tényező. Volt, aki hajlandó volt
átütemezni ezt a tételt, mert
2009-ben is nálunk akarta húzni a
gázt (Rymel), és volt,
aki a garantált 8 db rajthoz
állásért (!) – és nem
a pénzügyek miatt lépett
tovább (Stichauer).
Hynek tudhatta azt, hogy a
külföldi szenioroknak meglévő
három helyre Miskolcon nem sok
eséllyel pályázhat, ezért
már hetekkel ezelőtt elkötelezte
megát Lublinnak. Ezen tényt az
ő kérésére nem
publikáltuk. A magyar versenyzők
esetében nyitott volt a rajthoz
állás lehetősége, ezt a
szándékot csak közölni kellett
velünk, és mi nyitottaknak bizonyultunk.
Szándékaink szerint a ligacsapat
tesztjeit egyúttal a juniorok
képzésére is fel
kívánjuk használni, a hazai
környezetben történő starthoz
állásért – a 16-os
startszámért, amely
tartalékversenyző, aki lehet felnőtt
is – a versenynapokat megelőző teszteken kell
bizonyítani a rátermettséget. A
terveink között szerepelt a Ferjan
Matejjel történő
megállapodás, de Feri
olyan összeget jelölt meg, amit a mi
lehetőségeink nem engednek meg. Az
érzékletesség
kedvéért: a teljes szezonunk
költségvetésének közel
30 százalékát kellett volna a
magyar-szlovén srácra
fordítani… Mindez egyébként
rámutatott arra a helyzetre, milyen nagy
„szerencse”, hogy a csapatunk nem I.
ligás, hiszen akkor ilyen
finanszírozási igények
teljesítése mellett legalább 5-6
hasonló kaliberű versenyzőnek kellene
szerződést ajánlanunk…
BOON: – A keret ennek
ellenére sem fest rosszul…
Jacsó Tibor: – Azokat a
motorosokat kezdtük felkutatni, akik
„második lehetőségként”
tekintik a miskolci szereplést, azaz
jól fizető szerződésük van
az anyaegyesületüknél, és ott
megkeresik a kenyerük javát, vagyis
nálunk kifizethető igényeket
jelöltek meg. Nagyon bízunk az
orosz vonalban, akik a nem túl
távoli időszakban az orosz
válogatottat jelentették -
Darkin, Vlasov – , és
rendelkeznek lengyel ligás tapasztalattal. Az
orosz junior legény,
Karachintsev a kitöltetlen
biankó szerződést írta
alá(!), mondván, neki teljesen mindegy
mit fizetünk, ő mindenáron meg akarja
magát mutatni a világhírnevet
jelentő „deszkákon”, a
lengyel ligában! Legnehezebb dolgunk a
külföldi juniorok dolgában volt,
ugyanis az összes jó pilótát
mesés ajánlatokkal csaklizták el
az extraligás csapatok. Mi azzal tudunk
operálni,hogy a dán
Jakobsen – aki egyébként
hazája junior válogatottjának
második legerősebb tagja – a
szigetországból érkezik majd
minden alkalommal, és természetesen
repülőgéppel hozzánk, ahol
telepített technika áll majd a
rendelkezésére. Martin
Gavenda már ismerős arc, és
bár nem sikerült túlságosan
jól az elmúlt éve (és nem
csak a mi csapatunknál), 2007-ben még a
prágai csapat színeiben a szeniorok
között is megállta a helyét.
Amennyiben kijön a lépés, nem lehet
baj, nagyon jó képességű
srác. Manuel
visszatérése a csapatunkhoz nagy
öröm a számomra,
emlékezzünk csak rá, 2007-ben
Ekberg párjaként sokszor
megörvendeztetett minket a pontjaival. A
szerződtetése biztos, az
adminisztrálása körül azonban
van még tennivaló. A Gniezno
összerúgta a port osztrák
barátunkkal. „Manu”
2008-ban egy jó pénzzel kecsegtető 2
éves szerződést írt
alá a „Start”-tal, de versenyezni
nem hívták, edzeni viszont annál
többet, amit az osztrák legény
sérelmezett. Hozzáteszem: jól
bevett lengyel szokás, hogy a klubok
mindenkit leszerződtetnek csodás
ígéretekkel, de csak azért, hogy
az az ember ezáltal más csapatokat ne
erősítshessen… Ezután
folyamatosan kötelezik őket az
edzéseken történő
részvételre, ahonnan
általában leharcolt motorral és
dolgavégezetlenül mehetnek haza…A
Gniezno csapatának őszi
miskolci győztes meccsét
követően –
előkészítve az esetleges
Grudzians elleni helyosztó meccset
– szóban, gentleman agreement alapon
megállapodtunk Hauzinger
ingyenes visszaigazolásában. A
lengyelek jó párszor – és
ezúttal is – bizonyították, hogy
nem úriemberek, hiszen mostanság nem
emlékeznek a megbeszéltekre, és
átutalási pénzt kérnek az
osztrákért…
BOON: – A neveket
böngészve az tűnhet fel még a
laikusoknak is, hogy nincs lengyel motoros a keretben,
hiszen Rempala és Bajerski sem lesz az SM
keretének tagja az idén.
Jacsó Tibor: -
Rempalának ajánlottunk
kontraktust, végülis eligazolt
Lublinba. A hiányát szerintem
jobb képességű versenyzőkkel
tudjuk majd pótolni, és az igazat
megvallva a ,,legkócerájosabb”
versenyzőnk intett búcsút, aki
mellesleg soha nem tudott kellőképpen gyors
lenni Miskolcon. Bajer is
kapott ajánlatot tőlünk – tudom,
ezért a szakértők
hülyének néznek –
végül azonban a kivárás
mellett döntött. Torunban van
állományban, és abban
bízik, hogy valamelyik csapat
kölcsönadással ki fogja
kölcsönözni. Érzésem
szerint ő lesz az a pilóta, akit az a II.
ligás csapat fogja hanyatt-homlok
leszerződtetni, aki az első három
forduló után a 7–8. helyen fog
tanyázni, és Bajer akkor
majd jó szolgálatot fog tenni.
Stojs, Dubinin, Suchanek – aki
most tért vissza a szigetországi
profiskodásból -, és
Polukhovicz – akinek a
néhai Igor Markó volt
szponzorai segítenek – azért lehetnek
jó vételek, mert könnyen
mozgósíthatók. A
rátermettségükről viszont a
tavaszi teszten kell, hogy számot adjanak.
BOON: – A szurkolók nagy
örömére visszatér Miskolcra
Stefan Ekberg.
Jacsó Tibor: -
Örömteli Ekberg
visszatérése, aki május
környékén fejezi be a
rehabilitációs kezeléseket,
ugyanis nagyon súlyos
gerincsérülés után most tanul
járni. Utána készen áll a
versenyzésre, annál is inkább,
mert a sérülése okán nincs
állandó angol szerződése.
Screen szerződtetése is
Stefánnak
köszönhető, akivel azért is
számolhatunk komolyabban, mert az igényei
még a teljesíthető
kategóriába tartoznak, nem úgy,
mint két évvel ezelőtt
Havelocké. A bohém
angollal történő
tárgyaláskor Joe egyik
legfontosabb kérdése így hangzott:
„Akarja-e a klub a szerződésben
szabályozni a sportoló, azaz Joe
Screen testsúlyát?” ![]()
Joe nem kifejezetten sovány
testalkatú srác, de
Bajer után ez az
összhatást nem fogja rontani. Ezen
mindnyájan jót röhögtünk,
de aztán Joe megnyugtatott,
hogy a kihívást komolyan veszi. Adott
esetben a szombati teszteken is jelen lesz,
szerelőjével – aki Greg
Hancock szerelője is –
repülőgépen érkezik, és
telepített versenytechnikával fogja
gyártani a pontokat.
BOON: – Maradt visszont Slaczka
edző, akire sokan már-már
miskolciként tekintenek.
Jacsó Tibor: – Az
edzőnk – Jancsika –
is okozott némi fejtörést, hiszen
Lodz és a Rzeszow is
csábította. Őszintén
szólva a szerződtetések
körüli herce-hurcából csak a
végén vette ki a részét, de
most már mint egyetlen lengyelünk
a lengyel ligában teljes
erőbedobással intézi a dolgainkat.
Ha az itt felvázolt helyzethez a magyarjaink -
Mago, Tabu, Szati – hozzáteszik
a maximumot, akkor nem lesz baj, sokszor fogunk borsot
törni a polákok orra alá. És
egyet elárulhatok: nincs is jobb
érzés, mint emelt fővel és
győztesen távozni a lengyel
„pokolból”, a salakmotorozás
szentélyéből, mert ugyan igaz a
mondás – „lengyel-magyar két
jó barát, együtt isszák
egymás borát” – , de
veszíteni, azt nem tudnak!
(JLI)