Dortmund, Miskolc, Hanti-Manszijszk

A legjobb magyar asztalhoz ül az utolsó Grand Prix-tornán, aztán a hagyományos dortmundi viadalon tologatja a figurákat, később Miskolcon szerepel, majd az oroszországi Hanti-Manszijszkban sorra kerülő olimpián küzd a magyar válogatott éltábláján.

– Az tény, hogy a március 1-től érvényes világranglistán visszacsúsztam a 17. helyre – kezdte a 2004-es világbajnoki döntős: – Ez pedig nem esett jól nekem, hiszen korábban hosszú évekig benne voltam az első tízben. Azt tudomásul kell vennem, hogy manapság már több világklasszis tülekedik, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. Hajdan nehezen lehetett gyökeret verni az első tíz között, napjainkban ugyanezt mondhatom az első húszra. Nagy a pörgés, s mivel kéthavonként közlik az állást, egy-egy kiválóan, vagy gyengébben sikerült tornával sokat lehet ugrani, vagy visszaesni. Nem jött be a kínai és az orosz versenyem, a törés viszont nem a szakmai elképzeléseimnek, hanem a lelkivilágomnak ártott.

Augusztus végén

Lékó Péter stábjában változások történtek. A német Gustaffsonnal megszakadt a kapcsolata, majd erőteljes munkába kezdett két magyar kiválósággal, Berkes Ferenccel és Balogh Csabával, míg otthon továbbra is tréningezik apósával, az olimpiai bajnok örmény válogatott szövetségi kapitányával, Arshak Petroszjannal.

Arra a kérdésre, hogy kit szeretne ellenfélnek az augusztus utolsó hetében sorra kerülő miskolci rapidfesztiválon, a nagymester leszögezte: ebbe, akárcsak eddig, nem szól bele. Azt a nagymester fogadja el, akivel a menedzsere megállapodik. Ellenfele egyébként külföldi (például az egyaránt orosz Szvidler és Morozevics, a kínai Vang Jue, az amerikai Kamsky, de akár az örmény „vonal” primonens tagja, Aronjan is), valamint magyar sportoló (Polgár Judit, vagy Almási Zoltán) is lehet.