Ügyeletes: Dr. Flegma

Húzza az ember az igát, a nyolc
órás munkaidőn túl
persze pluszban is bent marad. Mert ugye amit meg kell
csinálni aznap, azt nem lehet
másnapra tolni.

A vírusok közben pedig jókat
lakmároznak a még ép
sejtekből, s ezzel egyre inkább
leépül a szervezet. Kihagyni egy napot,
hogy orvoshoz menjünk? Ugyan már! Nincs mit
tenni, marad a hétvége, amiikor
már alig vonszoljuk magunkat, s indulhatunk az
ügyeletre.

Azt is csak este hatkor, mert végre
aludhattunk délig, s pihenhettünk
még kicsit az ágyban. Elkarisztolok
autóval a sötétben a sok behajtani
tilos, balra kanyarodni tilos és
egyirányú utca táblák
között. Teszek néhány
felesleges kört, megfordulgatok
egyszer-kétszer hiába.

Az eső sem javítja a látási
viszonyokat, meg a betegségtől is
homályosan látok. De sebaj,
odatalálok. A felnőtt orvosi ügyeleten
az üres folyosón nyitott ajtóval
várják az embert. Látszólag
jó jel, addig, amíg be nem
lépünk a vizsgálóba.

– Mi a probléma? – veti oda hanyagul,
flegmán az ötvenes doktor. Sem
ő sem az asszisztens nem hajlandó a
szemembe nézni. Nyilván fertőző
lehet az is. Megértem őket. Szabadkozom,
hogy tisztában vagyok azzal, hogy
háziorvoshoz kellett volna mennem, de sajnos nem
volt rá időm.

„Kedves” doktorunk
kérdésére elmondom, hogy
azért, mert dolgozom.

– Az egészség fontosabb, mint a munka,
nem gondolja? Egy napot igazán kivehetett
volna.- osztja meg velem vitális
nézeteit pökhendi módon. Majd
hozzá teszi, hogy ebben a gazdasági
helyzetben jó, ha van
állásunk.

Na mi a panasza, nyújtsa ki, álljon ide,
sóhajtson, köhögjön, itt a
recept. Ezeken kívül nem is szóltak
hozzám. Persze, tudom én, hogy sok
beszédnek sok az alja, meg jó, ha a
lényegre szorítkozunk.
Ámbátor mindezt felsőbbrendűen,
a beteget egy tárgyként kezelve tenni,
talán kicsit túlzás.

Értem én, hogy az ügyelet nekik sem
fenékig tejföl, hogy nem tudnak meghitten
beszélgetni, ha egyszer-egyszer beesik valaki,
hogy hosszú volt a nap nekik is. De talán
igazam van, ha azt mondom, ezzel nem
szívességet tesznek, hanem a
munkájukat végzik. De
nyilván, az ügyeleten nem szokás
mosolyogni. Talán mert ide nem
borítékkal érkeznek a
betegek.

• Segélyhívó: a
  megyében is lenne rá igény

• Kenézy: se rendelés, se
  félfogadás

• Tilosban parkolt a
  rendőrautó Debrecenben