Öt dolog, amelyről azt hitted rákot okoz (pedig nem is)

A Cracker segítségével
megpróbáljuk kicsit rendbetenni a
homályt a fejekben.

5. Mobiltelefonok
Az egész hisztéria 1993-ban
pattant ki, amikor egy amerikai férfi beperelte
a telefontársaságát, mivel a
feleségének agytumora lett a túl
sok mobilhasználattól.
Bár a próbálkozás első
hallásra teljes képtelenségnek
tűnt (a férfi szerint például
az agytumornak antennaformája volt), a
telefonszolgáltató iszonyú
kemény médiaharcot volt kénytelen
évekig folytatni, és mintegy 25
millió dollárt volt kénytelen
különböző vizsgálatokra
költeni, melyekkel bizonyítani tudta az
igazát.

Azóta több száz kutatás
készült a témában, a
legkülönfélébb
eredményekkel. A legnagyobb probléma,
hogy a mobiltelefonok nincsenek olyan
régóta használatban, hogy
hosszútávú
hatáselemzést lehessen róluk
készíteni. Annyi szinte bizonyos, hogy a
“normál” használat nem
károsítja az agyat. Végeztek
vizsgálatokat agydaganatos betegek
körében is, vizsgálva a
telefonálási szokásaikat, de
közvetlen összefüggés a
két esemény közt nem volt
kimutatható.

4. Mesterséges
édesítőszerek

Az aszpartám egy mesterséges
édesítőszer. Kémiailag egy
dipeptid, az 1970-es évek vége óta
igen széles körben alkalmazzák az
élelmiszeriparban. Egy sor
márkanév alatt fut, mint amilyen a
Nutrasweet, vagy a Canderel.

A szer egy sor különféle
élelmiszerben megtalálható a nulla
kalóriás szénsavas
üdítőktől a
rágógumikig. A bomba 1996-ban robbant, amikor
egy laboratóriumi patkányokon
végzett kísérlet
eredményeképp tudósok azzal
álltak elő, hogy az agytumorok
számának
növekedéséért 1975 és
1992 között az aszpartám a
felelős.

A Nemzeti Rákkutató Intézet
azóta bebizonyította, hogy az
agydaganatok és rákos
megbetegedések számának
növekedése 1973-ban, nyolc évvel az
aszpartám széleskörű
elterjedése előtt kezdődött. A
cáfolatokról még a National
Geographic is készített cikket,
bemutatva, hogy a kísérleti
patkányokat emberi mértékkel nem
elfogyasztható mennyiségű
aszpartámmal bombázták. Ennek
ellenére még mindig találni olyan
internetes oldalakat, ahol riogatnak a szer
veszélyes mivoltával.

3. Mikrohullámú
sütő
A mikrohullámú sütő
által keltett halálos
sugárzás mindig remek
témának bizonyult, ha az uborkaszezonban
el kellett adni egy lapot, így aztán a
pletyka azóta tartja magát, mióta
az első sütőket árusítani
kezdték.

A korai időkben a gépből
“kiszabaduló” sugárzást,
tartották veszélyesnek, a
későbbi állítások
szerint viszont a benne melegített ételek
karcinogénné válnak hő
hatására. Valamikor a nyolcvanas
évek végén Hans Hertel
végzett egy kísérletet, melynek
során társaival két hónapon
keresztül szinte csak mikróban
melegített ételeket ettek. Két
hónap után
megállapították: a
kísérletben részt vevők
vére olyan állapotba került, amely
akár egy rákos megbetegedés
patológiás első tünete is
lehet.

Bár Hertel semmi konkrétat nem mondott -
és később azt is visszavonta -,
sikerült halálra rémítenie az
embereket. A jelenlegi kutatások szerint a
mikrohullámok nem elég erősek ahhoz,
hogy módosítsák az ember
DNS-ét, sőt ahhoz sem, hogy az ételt
karcinogénné pirítsák.
Potenciális
rákkeltő hullámtartományban
sem működnek (mint amilyen pl. a
röntgensugár vagy az
ultraibolya-sugárzás). A legjobb
bizonyíték azonban, hogy a naphosszat a
mikrohullámú sütők mellett
dolgozók körében
egyáltalán nem mutatható ki
szignifikánsan több rákos
megbetegedés.

2. Elektromosság, elektromos
készülékek

A nagyfeszültség rákkeltő
hatásával először Nancy
Wertheimer és Ed Leeper tanulmánya
foglalkozott, amely szerint kimutatható
kapcsolat van a gyermekkori leukémia és a
nagyfeszültségű vezetékek
közelsége között. Az indokok
szerint a nagyfeszültségű
vezetékek ugyanolyan elektromágneses
mezőt hoznak létre, mint a
TV-készülékek, a monitorok és
nagyjából minden elektromos
készülék a házban.

A tanulmány legnagyobb problémája,
hogy a Denver környéki területeket
vizsgálva csak a távvezetékek
közelsége és a
leukémiás gyermekek száma volt a
téma, a vezetékek által
gerjesztett elektromágneses mező
erőssége nem. Az azóta
végzett tanulmányok egyike sem tudott
összefüggést kimutatni az
elektromágneses mezők erőssége
és a rák kialakulásának
valószínűsége
között. (Viszont a tanulmány nem
tért ki arra, hogy a távvezetékek
közelében egészen alacsony
jövedelmű családok éltek,
melyek gyermekei rossz higiénés
környezetben éltek és alig
jártak orvoshoz.)

1. Fluor az
ivóvízben

A fluorid a csontok és a fogak
fejlődésében fontos
ásványi anyag, ezért
ivóvízzel vagy más módon
történő bevitele alacsony
koncentrációban kifejezetten
kívánatos. Bevitele optimális
mennyiség esetén kimutathatóan
véd a fogszuvasodás ellen. Ugyanakkor
akármerre is próbálkoztak ezzel a
világ nagyvárosaiban az ellenzők
tiltakozása az egekig csapott.

A legnagyobb őrület 1990-ban tört ki,
amikor az amerikai National Toxicology Program
patkányokon végzett
kísérletei kimutatták, hogy van
összefüggés a fluoridos
ivóvíz és a csontrák
kialakulásának veszélye közt.
Bár ezt megelőzően és
azóta is legalább 50 kutatás
mutatta, ki, hogy nincs összefüggés a
rák és a fluoridos ivóvíz
között, a konspirációs
elméletek híveit nem lehet arról
lebeszélni arról, hogy ez mind csak
puszta figyelemelterelés

Forrás: www.penzcentrum.hu

<< vissza a BOON főoldalára