Partvonal: Látlak …, ne bújj el!
A sarokba kellene állítani, de lám, hát amúgy is ott van. Odaszorították a játszótársak. Akik lehet, hogy becsapták őt, és persze az is lehet, hogy nem. Nem tudjuk, mert homokban van a feje. Önszántából, vagy, mert ezt is mondták neki azok, akik már régebben játszanak (vele), és ügyesen megbújtak az ajtók mögött? Nem tudjuk, mert homokban van a feje.
A nagy csendben találgathatunk: hová tűnt a húszas? Ki tette el és mire? Áldozat ő vagy bűnös? Hamarosan kiderül. Ha most még nem is beszél. Kár érte, pedig olyan szeretni való volt. Állítólag egy közülünk. De mi lett vele? Mit tettek vele? Vagy magától változott meg? Látom magam előtt egy évvel ezelőtti énjét, amikor energikusan azt mondja: ,,ezt mi is meg tudjuk csinálni”. És most mit mondhatna? Hogy nem sikerült? Hogy ott tartunk, ahol egy éve, csak egy szinttel lejjebb? Nem ezt nem mondja. Csend van.
De pszt! Mi az ott a sarokban? Látlak, … ne bújj el! Nyakig vagy benne. Ajaj, hiszen ez nem is homok.
