Az én világbajnokságom: Vinnai János
„Nagyon tetszik nekem a német válogatott – kezdte Vinnai János. – Érdekes, hogy a korábbi stílusuktól eltérően ezúttal nem csupán erőtől duzzadó, hanem technikás futballt mutatnak be. Sajnáltam, hogy kiestek a szlovákok, akik szerencsétlenek voltak a hollandok ellen, de megmutatták, hogy kiválóan tudnak játszani, passzolni, támadást vezetni. A brazilokat szeretem nézni, viszont kicsit nagyképűek, ezért nem drukkolok a kávéország válogatottjának. Ha jósolnom kell, akkor megteszem: úgy gondolom, hogy Latin-amerikai nyertese lesz a világbajnokságnak, bár titkon azt remélem, hogy a németeknek is lesz alkalmuk beleszólni a végküzdelmekbe.”
Túlterheltek voltak
Az igazgató kitért több válogatott és több világklasszis labdarúgó leégésére: „Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra az angolok, a franciák, vagy az olaszok elfelejtettek futballozni. Ezek a válogatottak csoportjukban is szenvedtek, éspedig azért, mert kulcsembereik nem tudták azt produkálni, amit a szakemberek és a szurkolók elvártak tőlük. Gyengélkedésüknek minden bizonnyal az az oka, hogy ászaikat a tavaszi idényben klubjaiknál kifacsarták, ezért túlterheltek voltak, ennek következtében alulteljesítettek.”
Vinnai János szólt a bírói tévedésekről is. „Most ezekről beszél a fél világ, hiszen a síposokon kívül, igaz, csak az ismétlések megtekintése után, mindenki látta, hogy milyen súlyos bakikat követtek el. Jómagam informatikus vagyok, ezért hazabeszélek: az embernek a jövőben segítségül kell hívnia a technikát, ez például a jégkorongban és a teniszben már bevált, elfogadott. Fehéren, feketén bebizonyosodott, hogy az emberi szem egyes szituációkat elsőre nem képes megítélni, ezért a találkozók végkimenetele szempontjából perdöntő helyzeteket, leseket, vagy a vitatott gólokat vissza kell nézni. Hogy hányszor és mit? Nos, ez a legizgalmasabb kérdés. Az tény, hogy percenként nem lehet megszakítani a játékot, gondolni kell a játékosokra, a közönségre, a televíziós közvetítésekre és így tovább. Szép feladatot kapott a FIFA a világbajnokság után és a világszervezet vezetői nem dughatják homokba a fejüket. Nincs más megoldás és út, felül kell vizsgálniuk az eddig képviselt álláspontjukat. Ha megteszik, a labdarúgás jár jól, a sportág visszaszerezheti a most kissé megtépázott tekintélyét, hitelét.”
