A támadás

2001. szeptember 11-én reggel egy összehangolt akció keretében több terrorista összesen négy utasszállító repülőgépet kerített hatalmába az Amerikai Egyesült Államokban. A négy gép amerikai légitársaságok tulajdonában volt, illetve a nyugati partra készült.Az iraki háború 2003 óta tart, okairól és következményeiről zajló viták már a háború előtt megkezdődtek.

Becsapódó repülőgépek

 - Az American Airlines 11-es járata New York-i idő szerint 8:46-kor aVilágkereskedelmi Központ (World Trade Center) északi tornyába csapódott

 - A United Airlines 175-ös járata 9:03-kor csapódott a WTC déli tornyába, ezt a televízió társaságok már élőben közvetítették

 - Az American Airlines 77-es járata Washingtonban az USA hadügyminisztériuma, a Pentagon épületébe csapódott

 - A United Airlines 93-as járata, amelyet feltételezések szerint a Fehér Háznak akartak vezetni a terroristák, Pennsylvania államban egy Shanksville melletti mezőn lezuhant.

Az iraki háború

Az Amerikai Egyesült Államok nem nevezett meg hivatalosan okot a háború megindítására, de általában a terrorizmus elleni háború (War on Terrorism) egyik részeként hivatkoznak rá.

Hivatalos célok

 - Önvédelem (megsemmísíteni a tömegpusztító fegyvereket, elfogni a terroristákat, információt szerezni további terrorista-hálózatokról és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tervekről

 - Humanitárius (segélyek küldése, a szankciók megszüntetése) Madeleine Albright szerint fél millió iraki gyerek halt meg a segélyek hiánya miatt

 - Politika (Szaddám Husszein kormányának megdöntése és segíteni az iraki népnek bevezetni a demokráciát

 - Gazdasági (biztosítani az olajkitermelést)

 

A kritikusok szerinti valódi célok

 - Energiaszektor (irányítás alá vonni az iraki szénhidrogén-forrásokat, és visszaállítani a dollárt a nemzetközi olajkereskedelem kizárólagos valutájának. (2000 óta Irak az eurót használta olajexport valutának), csökkenteni az olaj árát)

- Pénz juttatása hadi és építési vállalkozásoknak

 - A kormány népszerűségének fenntartása

 - Érzelmi okok és ideológiák (bebizonyítani az USA megkérdőjelezhetetlen geopolitikai elsőségét, Saddam Husseint megbuktatni)

 A világkereskedelmi központ

Eredetileg hét épületből álló épületkomplexum volt New York város Manhattan kerületében. A WTC-t Raymond Hood álmodta meg és vázolta fel futurisztikus művében a Manhattan 1950-ben. Minoru Yamasaki japán-amerikai építész és segítőtársa Emory Roth tervezte meg.

Legismertebb épületei a 110 emeletes ikertornyok voltak.Az épületkomplexum az 1970-es években épült és Az Egyesült Államok legfontosabb és világ egyik legfontosabb pénzügyi központja volt, ezenkívül New York legmagasabb és az Egyesült Államok második legmagasabb épülete.

Gigantikus adatok
Az ikertorony kettős hasábja 414 méter magas volt. Az égig érő dobozok oldalai 63 méter szélesek voltak. A két, 110 emeletes épületben 104 lift működött. Az alapzat 20 méter mélyen ágyazódott be Manhattan sziklatalapzatába. Az építkezéshez 200 ezer tonna acélt használtak fel és összesen 4800 kilométernyi elektromos vezetéket fektettek le, hogy ellássák a toronyház napi 80 ezer kilowattórányi áramigényét.A két tornyon 13 ezer, egyenként 50 cm széles ablakot alakítottak ki. Összesen a külső falak burkolása 19,970 négyzetkilométernyi üvegfelületet vett igénybe. Az alapozásnál 1,115 millió négyzetkilométernyi földterületet mozgattak meg. New York és New Jersey összekötő helyiérdekű vasútvonalait részben átirányították, metróalagutakat csatlakoztattak be és gyalogos átjárókat építettek ki.
A komplexum olyan hatalmas volt, hogy saját irányítószámot rendeltek hozzá (10048).

A jövő szabadsága

A tornyok helyét körülkerítették és már a tragédia után közvetlenül elhatározták, hogy új, a korábbinál magasabb tornyot építenek a helyére. Később statikai és egyéb okokból úgy döntöttek, hogy lebontják a megmaradt sérült épületeket is és egy új központot építenek a helyére.

A leendő Freedom Tower (Szabadság torony) megtervezésére nemzetközi pályázatot írtak ki, alapkövét 2004. július 4-én rakták le és várhatóan 2011-re készülhet el. A terület többi részén emlékparkot és egy új, nagyrészt föld alatti közlekedési csomópontot (vasúti-, metró- és buszpályaudvart) alakítanak ki.


A tornyok helyét Ground Zero-nak (Nulladik szint) nevezik, jelenleg egy összefüggő, kb. 7 emelet mély gödör. Az újáépített 7-es épületet 2006-ban adták át, a World Financial Center 2001 óta is folyamatosan üzemel.

Egy elfeledett támadás

1993. február 26-án helyi idő szerint 12:17-kor a Világkereskedelmi Központ északi tornyának alagsori garázsában terroristák felrobbantottak egy kb. 680 kg robbanószerrel megrakott kisbuszt. A felrobbanó bombától hatan meghaltak, több mint ezren pedig megsebesültek, és az épületben is súlyos károk keletkeztek: a detonáció mintegy 30 méteres rést ütött 4 alagsori szint betonjában.

Videó galéria

- A támadás illusztrációja (az épületből)
- Tisztelgés az áldozatok előtt
- Teóriák, kérdések és kételyek
- Kétségbeesett, ártatlan áldozatok
- Épül a World Trade Center
- Segélyhívás a toronyból
-  9/11
- Összefoglaló
- Emlékezzünk Szeptember 11-re
- A CNN megszakítja adását

A terrorcselekményért hat iszlám szélsőségest ítéltek el 1997-ben és 1998-ban, egyenként 240 év börtönbüntetésre. A bombatámadás áldozatainak emlékművet állítottak, egy szökőkút képében. A 2001. szeptemberi terrortámadás után egyetlen szilánkot találtak csak meg az emlékműből.

Londoni hatások

A két amerikai nagyváros mellett a terrorizmus új érájának félelmeit utóbb két európai nagyvárosban is megismerhették, egyikük, a brit fováros a mai napig fenyegetve érzi magát.Londonban járva az ember mostanában úton-útfélen a terrorveszély-elhárítás jeleit érzi, látja.

Saját bőrünkön érezhetjük, a szemünkkel láthatjuk, mennyire komolyan veszik a mindennapok biztonságát a britek s kormányzatuk, ugyanakkor azt is, milyen finoman, intelligensen és mégis hatékonyan tudnak ennek érvényt szerezni.

Egészen üdítő élmény azt látni, a Temze-parti korzón a sétálgatók tömegében rendre fel-feltűnő rendőrök, dacára, hogy géppisztoly szorongatnak a kezükben, fellépésüknél és az általános közhangulatnál fogva a legkevésbé sem félelmet keltenek a civilek körében. Inkább azt éreztem láttukra: valakik valóban vigyáznak ránk.

Egy magyar Amerikában
Thék Lajos jó két évtizede él az Egyesült Államokban. A Los Angeles melletti Long Beachban laknak magyar feleségével, valamint két felnőtt fiukkal, Dáviddal és Gergővel. - Azon a hat évvel ezelőtti reggelen munkába indultam. Az autórádióból értesültem az elsőre hihetetlen történtekről. Sajnos a hírek igaznak bizonyultak: eleinte persze nem lehetett tudni, kik, miért tették, és mi következik még az első WTC-torony elleni támadás után.
A repülési hatóság azonnal leállította a légiforgalmat, azonban sok gépről nem tudták, hol tart éppen. Így például az egyik felénk (Bostonból Los Angelesbe) tartó járatról sem voltak pontos információk. Los Angeles szélén áll egy nagyon feltűnő toronyház: a hallottak alapján potenciális célpontnak tűnt. A cég, amelynél dolgozom, belsőépítészeti kivitelezéssel foglalkozik. Akkor éppen ennek a magasépületnek a 31-ik emeletén dolgoztunk, és én oda indultam dolgozni. Miután semmi biztosat sem lehetett tudni, inkább átütemeztem a munkanapomat, és telefonon megnyugtattam a családomat. Máig élő, nyomasztó emlékünk egy telefonhívás.
Dávid fiam barátja, aki New Yorkban, a WTC kettes tornyában dolgozott, felhívta családját, és ismerőseit, közöttük a feleségemet is. Izgatottan „közvetítette” a szomszédos torony haldoklását. Aztán becsapódott néhány emelettel alájuk a második repülőgép. Akkor újra felhívta szeretteit, és elbúcsúzott tőlük, hiszen tudta, lehetetlen kijutnia…

 

OLVASÓINK ÉLMÉNYEI:

- Halász Gábor - (2007.09.10.)
Aznap a szüleimmel utaztunk Budapestre, ők nyaralni indultak, én az autót hoztam vissza. Nem sokkal délután 2 óra után indultunk Miskolcról. A 3 órás híreket már az M3-ason hallgattuk, és mivel az egyik országos rádióadó dugót jelzett a Hungária körútra, letértünk a sztrádáról Gödöllõnél, hogy a jól bevált „egérúton” közelítsük meg a repteret. Valamelyik Pest környéki kis faluban értek minket a 4 órás hírek. Fél füllel hallottuk, ahogy a bemondó szűkszavú hírt közöl egy new yorki toronyház összeomlásáról, és talán valami repülőgépes merényletről is beszélt. Őszintén szólva, azt hittem, rossz ízű tréfa az egész, álhír, kacsa, rádiós beugratás. A hírek után zene, az előbbi abszurdnak tűnő hírmorzsa feledve. A ferihegyi bejáratnál és parkolónál még semmi sem utalt a történtekre. A nyüzsgés, a várakozó emberek, a dudáló taxik és a telepakolt kocsit tologató családok látványa a reptér megszokott napjait idézte. Nem sokkal később fekete ruhába öltözött kommandósokat pillantottunk meg a bejáratnál. Mindenkin úrra lett valami nyugtalan szorongás, pedig az egyenruhások pillanatok alatt eltűntek a reptér különöző folyosóin. Szüleimtől kissé idegesen búcsúztam el, és megígértem, hogy a kilátóteraszról megnézem, ahogy felszáll a gépük.

A terasz bejáratánál közölték, hogy a belépés biztonsági okokból tilos. Ekkor már a várótermi rész minden sarkában kommandósok álltak, rendőrautók parkoltak a taxik drosztjainál, és a ferihegyi alkalmazottak nyugtalanul szaladgáltak egyik irodából a másikba. A kommandósok udvariasan megkértek mindenkit, hogy akinek nem feltétlenül fontos, hagyja el a várótermet. Az autóban kavarogtak a gondolataim: Mi történt? Tényleg igaz? Merénylet? Itt is van valami?.... A reptéri gyorsforgalmi út bedugulva, de nem igazán érdekelt. A rádióban rendkívüli hírek.... megszakítjuk adásunkat,... összedőlt a WTC, az áldozatok száma egyelőre ismeretlen, és hogy még senki sem vállalta magára... szörnyű hazaút volt. Otthon – internet híján - a távirányító gombjait csatornáról csatornára kapcsolgatva próbáltam újabb és újabb információkhoz jutni. CNN, BBC World, kereskedelmi tévék, HírTV, közszolgálati. Gyakorlatilag mindenki megszakította az előre betáblázott adását. A szüleim végül nem sokkal éjfél előtt hívtak, Tunéziából. Minden rendben, nagy a riadalom, a tuniszi reptéren is megsokszorozták a biztonsági ellenőrzést, ők két órát vártak a tranzitban a kijutásra. Megnyugodtam. Azaz mégsem. Jöttek az újabb hírek az Al-Kaidáról, a nyomokról, és újra és újra játszották a sokkoló képsorokat. Egy hosszú nap rövid éjszakája következett. Másnap fáradtan és higgadtam azzal próbáltam érvelni saját magamnak, hogy a szüleim ennél biztonságosabb helyen most talán nem is lehetnének. A kígyó nem harap a saját farkába. A szülők nyaralása végül jól sikerült.

A világon pedig elkezdődött valami, ami csak rosszul sikerülhetett...

- Kis Valéria - (2007.09.10.)

Én abban az idŐszakban Amerikában éltem. Azon a borzalmas napon a baratnőmmel, (aki amerikai állampolgár) egy bevásárlási körutat terveztünk. A megbeszéltek szerint reggel 9-órakor vett volna fel a kocsijával. fél 9 útan csörög a telefon, felveszem es a baratnőm zokogva orditja a telefonba, hogy gyorsan kapcsold be a TV 6-os csatornáját; El nem tudtam képzelni, mi történt. Hát láttuk! Mind a ketten sirtunk a telefon két végén, eleinte hitetlenkedve, majd csak annyitt tudtunk kinyogni: MIÉRT? MIÉRT?  Persze a tervezett vásárlás elmaradt, hiszen egész nap a TV előtt ültünk megborzongva a hírektől. MÍG ÉLEK, EMLEKEZNI FOGOK 2001 SZEPTEMBER 11-re, mint eddig mindig továbbra is gyertyát gyújtok ezen a napon az ott életüket veszitett emberek emlékére.

- I. - (2007.09.10.)

Személyes élmény?

Egy budapesti kiadónál dolgoztam akkor. Hívtak a főszerkesztő szobájába, hogy történt valami New York-ban, mutatja a tévé. Az első érzés a döbbeneté és a szánalomé volt. Döbbenet a dolog rendkívülisége és a nagyságrendje miatt. Szánalom és aggódás az ott lévő (épületekben, repülőkben) emberek miatt. Mi akkor akár tízezres nagyságrendű áldozatra számítottunk, tekintve a WTC tornyokban egyébként dolgozók létszámát. (Azóta sem világos teljesen, miért volt félig üres a WTC két tornya?) Egyértelmű volt, hogy történelmet látunk, élőben. Egyértelmű volt, hogy ebből nagy balhé lesz.Arra is emlékszem, hogy az első döbbenet után máris sokan felvetették az USA kül-, világ- és katonai politikájának felelősségét is. Mindkét "oldal" felelősségét. Egy ilyen konfliktushoz is ugye "ketten kellenek". Akik ezt összehozzák, kiváltják. Osztatlan volt a részvét az áldozatokkal, de megosztott a politikai felelősséget, felelősöket illetően. Ez máig így van. Józan ésszel belátható, hogy ilyesmi nem történik "csak úgy", véletlenül és vétlenül. WTC ügyben ma sem látunk tisztán. Nem is fogunk. A később született "összeesküvés elméletek" zöme nyilván badarság. De ki tudná kizárni, hogy amit látunk az a felszín, az az a kép, az a verzió, amit láttatni akarnak velünk. Túl sok a tisztázatlan kérdés, túl sok a nagyon is tiszta érdek. Túl feltűnő, hogy kik és mennyit nyertek ezen a tragédián azóta. Például, hogy csak egyet említsek: a feltételezett arab merénylők (illetve azok, akik képviseletében tették, amit tettek, ha tették) nem nyertek semmit. Az arab világnak, az iszlámnak, Allahnak nem lett jobb, sőt, az arab népeknek - különösen az afgánoknak, irakiaknak - sokkal rosszabb.

Ellenben az amerikai nagytőkések (pl. az olyan "olajbárók" is, mint a Bush

család) gigászit kaszált és kaszál most is. Az amerikai fegyvergyárak magánkézben vannak, a most elfogyó rengeteg fegyver haszna magán zsebekbe megy. Az olaj ára az egekbe szökött, a rendkívüli extraprofit magán zsebekbe megy. Két lerombolt ország "újjáépítésének" költségét a lerombolt országok népe (olaja) állja, és a pénz oda megy, ahová a többi is: az amerikai (és igen kis részben a szövetségesek) vállalkozók zsebébe. Az egyik amerikai lerombolja, a másik felépíti, az arabok meg fizetnek. Mindkettőért. Ennél a háborúnál nyereségesebb (a magánzsebek számára ! és ez számít)talán csak az előző - az Öböl-háború - volt. Azért ez is elgondolkodtató. Nem?

 - Orosz Gyula - (2007.09.10.) 

Éppen kórházban voltam reumatikus kezelésen. Nagyon megdöbbentem! Kavarogtak a gondolatok a fejemben, nem értettem semmit. Hihetetlen volt számomra a terrorizmus eme módja. Egész délután rádiót hallgattam, csavargattam a kereső gombját, csak a híreket figyeltem. Félni nem féltem, de nyugtalanított, hogy mi lesz a következménye. Sajnáltam, a sok ártatlan embert, aki áldozata lett a támadásnak. Este alig páran ültünk a tv előtt, a betegek nagy része zúgolódva ment lefeküdni, hogy nem játszanak semmi filmet, minden csatornán a támadással foglalkoznak. Ekkor döbbentem rá mekkora a közöny az emberekben, amíg nem velük történik ilyen borzalom, nem is érdekli őket. A bulvár az igen, a délutáni (hülyítő) show műsorok előtt viszont, mint a birka úgy merednek a képernyőre tömegesen.

- Nagyné Kovács Rita - (2007.09.09.)

Munkából hazafelé jövet a boltban beszélgettek az eladók, és én nem hittem a fülemnek. Amint hazaértem, azonnal bekapcsoltam a tévét, és sajnos mindenhol  láthattam a képes beszámolókat a borzalmas eseményről.Egy év múlva pont ezen a napon pedig megszületett a kisfiam, aki most kedden lesz 5 éves, és jelenleg középső csoportos ovis. A kórházban furcsa mód nagyon sokan szültünk ezen  a napon, az egy éves évfordulón, mert a hold állása kedvezett a babáknak, pedig mi direkt nem szerettünk volna erre a napra időzíteni a kisfiam születését.Valamilyen szinten nekem már pozitív ez az évforduló.

- Budalik Zoltán - (2007.09.09.)

A miskolci iskolai éveimet töltöttem ekkor, és a hallgató társaimmal az esti születésnapi bulit tervezgettük, a véletlen hoztta, hogy ezen a szörnyű napon születtem!

Csak ültem ott és némán hallgattam a rádiót a többiekkel  és nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Azért is emlékszem rá ennyire mivel pont a születésnapomon történt. Minden egyes szóra emlékszem ami ott akkor köztünk elhangzott!

- Lintényi Levente - (2007.09.08.)

Hihetetlen, de már 6 éve hogy megtörtént az eset.Még szinte ma is előttem vannak azok a pillanatok ,amikor  értesültem az Amerikát sújtó terrortámadásról.Meglepő volt -e  a terrortámadás ,vagy számítani lehettett rá?-erre a kérdésre próbáltam választ találni.
Nem lehet csodálkozni a terrortámadáson ,mert Amerika a Világ urának képzeli magát.Visszaélve erőfölényével ,próbál diktálni a Föld országainak.A gazdaságilag gyenge országok nem mernek ellenszegülni ,így például hazánk is.Míg a kicsit öntudatosabb,vallásosabb országok nem fogadják el a mindenkit leigázni kívánó amerikaikat ,és fellázadtak ellenük.Szerintem nem ez volt az utolsó nagy csapás amelyet amerika elszenvedett ,az igazán nagy bumm akkor fog bekövetkezni,-amikor arra senki sem számít !

- Simkó Judit - (2007.09.08.)

Akkoriban a kisebbik gyermekemmel voltam várandós. Mikor hírt kaptam a történtekről "kitört a harmadik világháború" mondattal, egy fura érzelmi üresség lett bennem. Siettem fel a lakásba a tévé elé, lássam, mi is történt New York-ban. Néztem az élő közvetítést, akkor még mindkét torony állt. Aztán néhány perc múlva összeomlott az egyik. Majd a másik. Nem hittem a szemeimnek. Mintha egy film ment volna a televízióban. Egyszerűen nem fogtam fel, hogy AZ, ami ott van a dobozban, tényleg megtörténik. És emberekkel történik, akik akkor vesztik el az életüket.
Eltelt egy kis idő, talán mikor már többedszerre láttam az újra és újra levetített képsorokat, mire tudatosult bennem minden. Az együttérzés akkor borított el.

- Sz. Bégány Nóra  -  (2007.09.08.)

Én úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell mindig csak a rosszra gondolnunk és még esetleg várnunk is azt. De az tény, hogy nagyon sok mindenkiben elevenen él az a bizonyos nap, de nem mindenkinek egy gyászos nap a szeptember 11.

Én is tisztán emlékszem arra a napra. A munkahelyemen vártuk a kolleganőmmel a főnököt, de nem jött. Igaz, mi közben hallgattuk a rádiót, de ott még nem olvasták be a borzasztó hírt. Aztán késő délután telefonált a főnökünk, hogy ott ül a tv előtt és nézi a szörnyűségeket, és ma már nem is fog bemenni, aztán végül is ő közölte velünk a borzasztó hírt. Munka után otthon én is a tv képernyőjére tapadtam és szörnyű érzés volt látni, hogy mi is történt és hogy ilyen megtörténhetett? Mivel az nap volt a születésnapom, így megünnepeltük, de szolid és csendes ünneplés volt akkor.
Plusz még egy érdekes dolog, hogy a  páromnak meg július 04-én van a születésnapja.
Szerintem ebben a szörnyű dologban az egyik kulcs motívum a váratlan volt és én ezért is gondolom, hogy a Világnak nem ettől a naptól (szept. 11) kell félnie, hanem az ilyen borzalmas dolgoktól.
Hogy fajulhat el az emberi társadalom idáig, minden értelemben?
Összegezve a dolgokat, én azon leszek, hogy széppé tegyem azt a napot, és azt tanácsolom mindenkinek, hogy igyekezzen a figyelmét és az összes energiáját a szép és jó dolgok felé irányítani mint sem a rossz felé.

- Závoczky András -  (2007.09.08.)

Nekem 09.11-ből csak annyi maradt meg, hogy nagyon szomorú voltam. Érdekes módon félelmem nem volt, mert talán azt hiszi az ember, hogy vele ez nem történhet meg.

- Iványi Gyula -  (2007.09.08.)

Születésnap. Imádom Amerikát, de még nem voltam ott, sajnos. Éppen a születésnapomat ünnepeltük a barátaimmal, mikor bementünk egy szórakozóhelyre, ahol volt televízió. A pulthoz mentünk egyből rendelni, ekkor megszólal az egyik srác: "Nézzétek,ég a torony! Megtámadták Amerikát!" Akkor leültünk a TV elé és meredten néztük. Az ünneplésből virrasztás lett. És még napokig figyeltük a híreket. Életem legrosszabb szülinapja volt. Azóta is megemlékezem az áldozatokról. Szörnyű, hogy a születésem napja ezrek számára a halál napjával egyenlő. Tudom, hogy soha többé nem tudok úgy ünnepelni mint előtte...felhőtlenül.

- Ági -  (2007.09.07.)

Én pont a koleszba voltam, és anya hivott, hogy kapcsoljam be a tv-t. Az egész koliba csak 1tv volt, a büfébe. Leszaladtam és már egy csomóan ott álltak és nézték a híradót. Szörnyű volt, mindenki csak nézett, néma csend, és nem tudtuk hova rakni a dolgot. Én így emlékszem szeptember 11.-ére.

- Ella -  (2007.09.07)

Emlékszem, aznap suliban voltam (levelező tagozat). Egy osztálytársam telefonált szinte a pad alá bújva, és egyszer csak azt kiáltotta: "Amerikát megtámadták az irakiak! Most hová bújjunk? Melyik pajtába?"

A történelem tanár azt hitte, hogy csak poénkodik a srác, és majdnem kiküldte a folyosóra, mire a fiú nagy nehezen meggyőzte, hogy tényleg megtámadták az USA-t. Őszintén szólva kicsit pánikba estünk attól tartva, hogy pár percnyi eltéréssel talán bombák is zuhannak Európára. Kicsit mindenki félt ott, a teremben. Egymástól vártunk útmutatást. "Most akkor mit csináljunk? Menjünk haza a dolgainkért, és fusson ki merre lát?"

Számunkra az, hogy meg merték támadni az USA-t, valami olyasmit jelenthetett, hogy össze omlott egy nagyon erős védőfal. Innen már szabad az út a mértéktelen pusztításig. Féltünk. Egy pillanatra felrémlett a III. v.h. réme...

- Tőzsér József - (2007.09.07.)

2001 szeptember 11-en az USA-ban tartózkodtam tudományos kutatókent. Atlantából (Georgia) készültem aznap visszarepülni Washington DC-be. Dél  körül indult volna a gépem. A Georgia State Univ. egyik laborjában  délelőtt éppen elköszöntem a muinkatársaktól, hogy indulok a reptérre,  mikor az egyik kolléga jött, hogy lezárták a repülőteret, és hogy egy  repűlőgép beleütközött a WTC épületébe. Aztán jött a hír, hogy a másik  toronyba is berepült egy gép. Telefonálni nem lehetett, mert minden  vonal túlterhelt volt. Olyan hírek is voltak, hogy az Atlanta-i  repülőtér is célpont. A város állami épületeit (igy az egyetemi  épületeket is) kora délutánra kiürítették, én a vendéglátóimhoz mentem,  ahol egyfolytában a TV-t néztük, és nem hittünk a szemünknek. Fogalmunk  sem volt, hogy meddig tartják lezárva a légtért. Szerencsére a délután  folyamán interneten sikerült egy vonatjegyet lefoglalnom Washington-ba a két nappal későbbi esti gyorsra, így azzal vissza tudtam menni. Néhány nappal későbbre volt kiállítva a hazautazási repülőjegyem. Egész éjjel utaztam, másnap délelőtt a repülőtérre csak taxival lehetett kimenni, mert nem jártak a buszok a metróállomástól a repülőtérre. A repülőtér teljesen kihalt volt (több napra lezárták, akkor reggel nyitották csak meg), mindenesetre egy reptéri kisbusz (engem egyedül) kivitt a parkolóhoz, ahol fel tudtam venni az otthagyott ,bérelt kocsimat. Azóta már sokszor jártam az USA-ban: teljesen más ország lett.

- Halász Flórián - (2007.09.07.)

A Domus áruház földszintjén lévő - már megszűnt - műszaki áruházban éppen videólejátszót vásároltam, amikor az összes tv-készüléken - hang nélkül - látható volt a borzalom. Megdöbbentő volt, minden örömöm elmúlt egy perc alatt. Morbid módon, erről az egy műszaki cikkemről tudom megmondani mennyi idős..

Kapcsolódó cikkek