Az, hogy a Bükkben, a havas teleken sok-sok autó fent van, réges régen nyílt titok. Ez nem csak itt van így, hanem a Mátrában és a Mecsekben is. Az 1980-as években csakúgy felmentek az akkori fiatalok, mint manapság. Igaz, akkor nem volt ennyi autó, nem volt ilyen forgalom. Sok minden nem volt és sok minden más volt. (Hja, tele volt a miskolctapolcai nagy parkoló is...)

A legnagyobb igazságot az egyik miskolci autóversenyző mondta ki, amikor egyszer rákérdeztem a havas, bükki autózásokra. „Az a baj, hogy a fiatalokkal nem lehet bírni. Nem hallgatnak senkire, nem tartják be az íratlan szabályokat. Csak nehogy nagy gondok legyenek. Én már nem szívesen megyek fel, pedig régen...”

Azt nem tudom, hogy az „öregek” mondták-e a srácoknak, hogy természetvédelmi területre ne menjenek be, mint ahogyan azt sem tudom, hogy pontosan mi leledzik az íratlan szabályokban.

Amikor olyan nyolc, kilenc éve az egyik kormányforgató barátom felvitt a Bükkbe, nem tagadhatom, nagyon élveztem a havas domboldalról azt a néhány órát a holdfényes, havas erdőben. Ha lehet azt mondani; rend volt, fegyelem és nem volt balhé.

De hol van már a tavalyi hó?