Mi lesz?

Mi lesz?

Mi lesz? – kérdezgetik napok óta egymást a sport, a lab­darúgás, a DVTK iránt érdeklődő emberek. Tőlem is. Más esetekben, amikor nem „élet-halál” a tét, igyekszem valamilyen szélsőséges, mondjuk, egy teniszmeccseredménnyel elviccelni a választ, de ez most nem ment. Mert a helyzet komoly. Berecz Csaba jegyzete.
Nem mese ez, gyermek!

Nem mese ez, gyermek!

Arany János nyomán jut eszembe, hogy a régészet olyan, mint ha életre kelne a múlt, a régmúlt, sőt, a még régebbi múlt! Mondhatnánk: a régészek szakszerű feltárása nyomán mesélnek a leletek: legyen az csont, vas, réz, vagy éppen arany. Györke László jegyzete.

A bátorság pillanata

A hatévesforma kisfiú percek óta sétált a medence partján. Néha lehajolt, mintha csak a vízben beszélgető idősebbek szavára lenne kíváncsi, aztán szétnézett, úgy tűnt, vár valakit. Bednárik Mónika írása.

Ugyanúgy dobog, de…

Ha hétvégén beugrom a belvárosi bárba, általában áttapogatják, kinyittatják a táskám. Folyadékot – nyilván ezt gazdasági okból – nem vihetek be, de egy macsétával az oldalamon sem hagynának besétálni a mulatozó tömegbe, hogy azzal pogózzak mondjuk a Tartós békét harsogva. Megyesi-Horváth Borbála jegyzete.

Nincs rendben

Rockmúzeum, tudományos felfedező múzeum ment szépen a levesbe. Bujdos Attila írása.

Szivárog

Nem az első afférja támadt az amerikai elnöki adminisztrációnak a külföldi titkosszolgálatok adataiból ilyen-olyan módon nyilvánosságra került fontos tények miatt. Pap Gyula jegyzete.
Ridegen, melegen

Ridegen, melegen

„Sanyikám, Sa, Sa, Sanyíííííí!” – zokogott összeroskadva a vecsési határban a kupec Toppacs Miska a kimúlt gebe mellett. „Legalább a bőrit lenyúzhatnám” – rítt a Patást alakító Haumann Péter. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.

Nézőpont: Túszul ejtve

Elérkezett végre az én időm! Megértem rá, hogy önállóan is világot lássak! Nincs szükségem többé az apai kézre ahhoz, hogy bölcsődébe menjek! Mikor, ha nem most, hisz legalább három hónappal elmúltam már kétéves! Tarnavölgyi Gergely írása.
Őket nem érdekelte

Őket nem érdekelte

Rocksztárnak lenni nem életbiztosítás. Nagyon nem. Mert nem csupán a mosónők (ezt ugyebár József Attilától tudjuk…), a bandák frontemberei is korán halnak. Se szeri, se száma a példáknak, hogy csak a legutóbbiról regéljünk: egy hete hunyt el Chris Cornell, a Soundgarden és több más zenekar aranytorkú énekese. Koncz Tibor jegyzete.
Jegyzet: Parakérdések

Jegyzet: Parakérdések

A 2004-es madridi vonatrobbantás (191 halálos áldozat) óta válaszokat keresek. Rövid kérdések ezek, csak olyanok, amilyenek az átlag európainak általában is eszébe jutnak, amikor a politikai iszlám nevében elkövetett terrorcselekményeken tűnődik. Ratalics László írása.

Miért?

Nem, nincs az a vakbuzgó hit, az a gyűlölet, az a harag, mely ártatlan emberek életének kioltását indokolná. Vagy mégis van? Hiába a technika, a megelőzés, a figyelem, a legváratlanabb pillanatban itt vagy ott felbukkan egy merénylő. Dankó Mihály jegyzete.

Evilági parányok

Törékeny az emberi élet, illékony a földi létünk. Hipp-hopp eltelik az a hét-nyolc évtized, és máris a Sztüx túlpartján találjuk magunkat. Ahogy haladok életem vonalán, ez talán természetes, egyre többet jut eszembe, vajon mikor és milyen történés okán szakad meg létem fonala. Kovács Zsolt írása.
Kinek a lelkén…?

Kinek a lelkén…?

„Ezek igencsak váteszi szavak. Jól tegye el és őrizze meg ezt az írását.” Így reagált a március 24-én megjelent, És az önvédelem? című jegyzetemre egy hajdúszoboszlói olvasónk. S, ami erre késztette: „Eljön még az idő, amikor ezt az állapotot is visszasírjuk, mert a terrort semmitmondó, kiüresedett szép szavakkal megfékezni nem lehet” – írtam akkor. Égerházi Péter írása.
Bajor kerek-perec

Bajor kerek-perec

Korsókat a magasba, aztán „Ein Prosit…”! Ezek a bajorok tudnak élni, úgy mindent egybevetve: dolgozni, játszani és ünnepelni is, ha kijön rá a lépés. Márpedig elég gyakran kijön nekik – legutóbb például a múlt hétvégén, amikor a Bayern München stadionja nem csupán a bajor sport, de a gazdaság és a kultúra ékszerdobozaként is ragyogott. Nyéki Zsolt írása.
Alig várom a következőt

Alig várom a következőt

Ismerek olyan családot, ahol a szülők mindig külön géppel repülnek – ha bekövetkezne egy légi katasztrófa, a gyerekeik nem maradnának teljesen árván. Száraz Ancsa írása.
Elégikusan

Elégikusan

Túrom a földet a konyhakertemben, közben a régi időkről ábrándozom, s arról elmélkedem, mennyire fura ez az idei május. Pedig számomra mindig is ez volt az év legszebb hónapja, s most valahogy egészen más minden. Matyasovszki József jegyzete.
Jó, ha van

Jó, ha van

Teleaggatnám muskátlival kívül. A csuklótól hátrafelé csodás üvegházul szolgálhatna. Váltogatnám pihenőhelyem, kiélvezve, hogy se „özvegy Bezzegamiidőnkbenné”, se „Mindenemkétszerjobbanfáj, mint másnak” úr, se „hehere-tinije” e világnak nem viaskodik velem (/tekintetemmel) a nap végi ólmozottságban, a városi szmogban oázisnak tűnő koszos ülésért. Horváth Borbála jegyzete.
Kilók

Kilók

Furcsa arról olvasni a Nemzetközi Édesítőszer Szövetség közleményében, hogy összefogást szerveztek az elhízás ellen az Európai Elhízás Napján (merthogy már ilyen is van). Közben pedig híradások rettentő képkockákat közölnek arról, hogy Nigériában, Jemenben és Dél-Szudánban 20 millió ember éhezik és szomjazik az aszály miatt, Szomáliában további 6 millió. Hegyi Erika írása.
A lét minimuma

A lét minimuma

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) két éve úgy döntött, ezután nem számolja ki és nem tárja nyilvánosság elé a magyar népesség létminimum-mutatóját. Gondolom, azért, mert ráuntak, hogy ez a szám évek óta ugyanolyan alacsony, változás nem tapasztalható, ezért félredobták. Angyal Sándor írása.

Kortalanul

Minden ágazatban szükség lenne a nyugdíjas munkaerőre – derül ki egy legutóbbi, vasárnap ismertetett piaci felmérésből. (A nyugdíjasok munkavállalását az állam is segítené különböző kedvezményekkel és közérdekű nyugdíjas-szövetkezetek létrehozása is tervben van.) A hír hallatán valószínűleg nem csak nekem, de sokaknak beugrik az a panasz, ami nagyjából a rendszerváltással egyidős: hogy 55, de tán már 50 év fölött sehova se kell az ember… Szőke Tímea jegyzete.
Jegyzet: You, too?

Jegyzet: You, too?

Mióta az eszemet tudom (a pontos dátumára nem emlékszem), az akkor hírhedettnek kikiáltott, s a Szovjetunió felett lelőtt amerikai felderítőgépet fonetikusan, U-2-esként emlegették a magyar nyelvben. Még fonetikusabban: u kettesként. S ha már így alakult, ebben a megkövült állapotban maradt meg az idők végezetéig. Mondanám, de megüti a fülem a háttértévéből egy bájos női hang. Amely a „ju-tú” lelövéséről beszél. Hirtelen azt hittem, hogy az egykori népszerű rockbandát érte tragédia. Merthogy ők meg, kiejtve, már ju-túként lettek népszerűek nálunk is. T.Szűcs József írása.
Csúcsvizit Nagygécen

Csúcsvizit Nagygécen

Soha nem találkoztam Bözsi nénivel. Elnézést is kérek tőle, hogy „lebözsinénizem”. Újabban ugyanis sikk lett felkeresni. Vagy csak bölcselkedni a villámvizit apropóján. Mi több, Nagygécet is felkapták. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.
Brüsszel bánja…

Brüsszel bánja…

…hogy Magyarország (meg Lengyelország, meg tudja ki még) nem partnere az EU-nak migráns ügyben. Előrebocsátom, én se szeretnék migránsokat kis hazánkba, örültem, amikor a debreceni tábor bezárt, de azt figyelembe kell vennünk, hogy migráció nem mai jelenség és világjelenség! Mi sem viselkedhetünk úgy, mintha nem most és nem ezen földkerekségen élnénk. Réti János írása.

Vesztesek, nyertesek

Még jól emlékszem Márton nagyapám szavaira az 1960-as évekből. Mindig azt hajtogatta, hogy ha nyer a lottón, mind az öt unokájának vesz majd biciklit. Talán mondanom sem kell, ha lett is aztán valaha kerékpárunk, azt már nem neki köszönhettük. Pedig minden adva volt, hogy nyerjen. A kis falu postásától minden héten megvette a szelvényeket, reszkető kezével akkurátusan kitöltötte azokat, s a postás fel is adta helyette. Azóta sokat változott a világ: a lottó már nem 3 forint 30 fillérbe kerül, másképpen adjuk fel, s ma már az interneten is szerencsét próbálhatunk. M. Magyar László írása.

Filléres drágaság

Még nem tudom, mire fogom használni odahaza, de nem sajnáltam a pénzt arra a látványos optikai tuningon átesett, üres cipős dobozra, amit a minap vásároltam a fogyatékosok munkáiból nyílt kiállításon. Palicz István írása.
A két Rossi

A két Rossi

Gyermekkori bálványom tűnt fel a napokban Budapesten. Paolo Rossi mély nyomot hagyott bennem az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon, amikor az olaszok utolsó három meccsén hat gólt szerezve (közte a brazilok elleni tripla) lett gólkirály, világbajnok, az év végén pedig aranylabdás. Ha már itt járt a korábbi olasz világsztár, nyilatkozott is. Bodnár Tibor írása.
Jegyzet: Gyötrelem?

Jegyzet: Gyötrelem?

Én nem tudom, mi ez, de bonyolult nagyon/Elrévedezni a nyomtatványkitöltő programon/Mint ügyfél kapuján, mely ragyog/És rajta túl a fizetendő forintok. Barak Beáta írása.
Felhőtlen pesszimizmus

Felhőtlen pesszimizmus

Ki gondolta volna akár néhány éve, hogy a technikai haladás, innovációk, sokszor szinte hihetetlen találmányok ellenére az emberiség globális boldogulása éppen úgy ki lesz szolgáltatva a természet szeszélyének, mint századokkal, évezredekkel ezelőtt. T. Szűcs József jegyzete.
Hálózati társadalom

Hálózati társadalom

Pár éve negyven percet vártunk a kezdéssel egy nyírlugosi labdarúgó-mérkőzésen. Mint megtudtam, a sporik addig nem vezethették gyepre a focistákat, amíg az összeállítás jegyzőkönyvét interneten el nem küldték, csak hát akadozott a mobilnet. Nemrég érettségitalálkozót szerveztünk, és azokat az egykori osztálytársakat, akiknek nem tudtuk az e-mail-címét vagy nem voltak fenn a közösségi oldalakon, nem tudtunk elérni. Pusztai Sándor írása.
Nézőpont: Ufókutató, pap, meg kertész is

Nézőpont: Ufókutató, pap, meg kertész is

Karesz? Ufókutató Mexikóban – ki hitte volna ezt, amikor pótvizsgára készült növényrendszertanból, Terpó professzornál…?! Atás meg papnak állt, ma is Esztergomban szolgál – pedig jó kertész volt. Furcsa világ, különös sorsok… Nyéki Zsolt írása.
 
Előző
123456  






hirdetés