Július 6., a csók világnapja

Csóktörténelem

Néhány ázsiai kultúra még most is ódzkodik ettõl a szokástól. Kínában és Japánban
tabunak számít a nyilvánosság elõtti csókolózás.

Az elsõ csókra vonatkozó utalás Kr. e. 1500 környékérõl való és a ma fóka-
vagy eszkimópuszi névet ismert jelenségrõl (az orr összedörzsölésérõl és érintkezésérõl)
szól.

A Kr. u. 6. századi Káma Szútra viszont már az általunk jól ismert csók típusairól
ír.

Csókfajták

A Káma Szútra részletesen ismerteti a csókok fajtáit:
– Hajló csókról akkor beszélünk, ha a két szerelmes feje egymás felé
hajlik, és ebben az állásban történik a csók.
– Az elforduló csók az, amikor a szeretõk egyike elfordítja a másik arcát,
kezével az állát fogja, s így csókolja meg.
– Egyenes a csók, ha a szeretõk ajkai egyenesen és közvetlenül érintkeznek.
– A szorító csóknak több fajtája is van, az egyik, amikor a szerelmes
a száját erõsen a másik alsó ajkához szorítja.
– Ha határozottan az egyik fél kezdeményez, azt szokás felsõajak-csóknak
nevezni.
– Mikor az egyik a másiknak mindkét ajkát a saját ajka közé veszi, ennek a neve
összeszorító csók.
– Vágygerjesztõ csóknak nevezzük azt, amellyel az asszony fölkeltheti
alvó partnerét, ha szerelmes kedvében van.
– Az ébresztõ csókkal pedig a férfi ébreszti kedvesét.

Talán azért foglalkozik ilyen részletesen a csók mûvészetével, mert gyakran
nem fordítanak kellõ figyelmet rá.

Csak úgy

Az egyik nõi magazin szerint a csók varázsa a korral vész el. Egyesek már az
oviban, mások hosszas elméleti felkészülés után tizenévesen kóstolnak bele a
csók ízébe, majd idõvel rutinná válik, s a házasságkötéssel kezdi meg haláltusáját.
Ezt megcáfolandó kérem a Tisztelt Olvasót – különösen ha házas -, hogy csókolja
meg kedvesét/hitvesét csak úgy, ok nélkül, miután hazaért!