Július 6., a csók világnapja

Néhány ázsiai kultúra még most is ódzkodik ettõl a szokástól. Kínában és Japánban tabunak számít a nyilvánosság elõtti csókolózás.

Az elsõ csókra vonatkozó utalás Kr. e. 1500 környékérõl való és a ma fóka- vagy eszkimópuszi névet ismert jelenségrõl (az orr összedörzsölésérõl és érintkezésérõl) szól.

A Kr. u. 6. századi Káma Szútra viszont már az általunk jól ismert csók típusairól ír.

Csókfajták

A Káma Szútra részletesen ismerteti a csókok fajtáit:
- Hajló csókról akkor beszélünk, ha a két szerelmes feje egymás felé hajlik, és ebben az állásban történik a csók.
- Az elforduló csók az, amikor a szeretõk egyike elfordítja a másik arcát, kezével az állát fogja, s így csókolja meg.
- Egyenes a csók, ha a szeretõk ajkai egyenesen és közvetlenül érintkeznek.
- A szorító csóknak több fajtája is van, az egyik, amikor a szerelmes a száját erõsen a másik alsó ajkához szorítja.
- Ha határozottan az egyik fél kezdeményez, azt szokás felsõajak-csóknak nevezni.
- Mikor az egyik a másiknak mindkét ajkát a saját ajka közé veszi, ennek a neve összeszorító csók.
- Vágygerjesztõ csóknak nevezzük azt, amellyel az asszony fölkeltheti alvó partnerét, ha szerelmes kedvében van.
- Az ébresztõ csókkal pedig a férfi ébreszti kedvesét.

Talán azért foglalkozik ilyen részletesen a csók mûvészetével, mert gyakran nem fordítanak kellõ figyelmet rá.

Csak úgy

Az egyik nõi magazin szerint a csók varázsa a korral vész el. Egyesek már az oviban, mások hosszas elméleti felkészülés után tizenévesen kóstolnak bele a csók ízébe, majd idõvel rutinná válik, s a házasságkötéssel kezdi meg haláltusáját. Ezt megcáfolandó kérem a Tisztelt Olvasót - különösen ha házas -, hogy csókolja meg kedvesét/hitvesét csak úgy, ok nélkül, miután hazaért!