Akik éppen dolgoztak, igyekeztek az üzemzavart elhárítani, de ekkor hirtelen egy óriási robbanás történt. Március 3-át a helyi önkormányzat a Megemlékezés Napjává nyilvánította.
Húsz esztendővel ezelőtt a hazai kohászat legtragikusabb napját élték meg Ózdon. 1990. március 3-án a reggeli órákban hidrogénrobbanás történt a folyamatos acélöntőműben. Tizenhárman haltak meg a tragédiában. Néhányan, akik távolabb voltak az üsttől túlélték a robbanást, de az esemény örök nyomot hagyott bennük. Most, ha valaki felkeresi a helyszínt, már semmi nem emlékezteti a termelésre, csak a pusztulás és a rombolás képe fogadja a gyárban.
Két évtized telt el azóta. A gyár leállt, de az emlékek tovább élnek. Az önkormányzat és a Mementó Alapítvány az évfordulón mindig visszatekint a borzalmas eseményre.
A Gyári Temetőben a hagyományoknak megfelelően ismét megtartották a megemlékezést. Sokan voltak, hiszen a kerek évforduló rengeteg ózdit és máshol élő vaskohászt megérintette. Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke elmondta: március 3-a nem csak Ózd, hanem az egész hazai kohászat legszörnyűbb napja volt. Fiatal férfiak, vőlegények, családapák távoztak akkor. Teljesen értelmetlenül. Rosszkor voltak rossz helyen. Ózd nem feledi őket.
|
Tizenhárman, akik életüket vesztették az acélműi robbanásban:
|
|
Lőkös György (lakatos, 33 éves), |