Akik éppen dolgoztak, igyekeztek az üzemzavart elhárítani, de ekkor hirtelen egy óriási robbanás történt. Március 3-át a helyi önkormányzat a Megemlékezés Napjává nyilvánította.

Húsz esztendővel ezelőtt a hazai kohászat legtragikusabb napját élték meg Ózdon. 1990. március 3-án a reggeli órákban hidrogénrobbanás történt a folyamatos acélöntőműben. Tizenhárman haltak meg a tragédiában. Néhányan, akik távolabb voltak az üsttől túlélték a robbanást, de az esemény örök nyomot hagyott bennük. Most, ha valaki felkeresi a helyszínt, már semmi nem emlékezteti a termelésre, csak a pusztulás és a rombolás képe fogadja a gyárban.

Két évtized telt el azóta. A gyár leállt, de az emlékek tovább élnek. Az önkormányzat és a Mementó Alapítvány az évfordulón mindig visszatekint a borzalmas eseményre.

Sokan emlékeztek

A Gyári Temetőben a hagyományoknak megfelelően ismét megtartották a megemlékezést. Sokan voltak, hiszen a kerek évforduló rengeteg ózdit és máshol élő vaskohászt megérintette. Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke elmondta: március 3-a nem csak Ózd, hanem az egész hazai kohászat legszörnyűbb napja volt. Fiatal férfiak, vőlegények, családapák távoztak akkor. Teljesen értelmetlenül. Rosszkor voltak rossz helyen. Ózd nem feledi őket.

Tizenhárman, akik életüket vesztették az acélműi robbanásban:

Lőkös György (lakatos, 33 éves),
Tugyi László (áthúzó kocsikezelő, 40 éves),
Tóth Tamás (szálöntő, 37 éves),
Nyíri Péter (üstkemence kezelő, 27éves),
Németh Károly (szálöntő, 28 éves),
Pomázi Lajos (villanyszerelő, 45 éves),
Deme Barnabás (lakatos csoportvezető, 39 éves),
Oláh Antal (szálöntő, 33 éves),
Serfőző Miklós (villanyszerelő, 19 éves),
Barta Béla (lakatos, 40 éves),
Farkas István (üstkemence kezelő, 24 éves),
Kormos Géza (szálöntő, 43 éves),
Kokk György (villanyszerelő, 39 éves)


© 2005-2010 - Inform Média