Olvasói levél: Vargahegyi Lókupec
- Sajnos arról nem sikerült felvételt készíteni, amikor a lovat összeesve találtam. A képeken a kék furgon mellett látható pej lovat épp akkor cserélte a tulaj, a szürke ló nem tudom megegyezik e az út mellett talált lóval, de az bizonyos hogy egy ideig nem voltak lovai. Hogy most kapta vagy szerezte vissza azt nem tudom, az is lehet teljesen más állatról van szó.
A szóban forgó illető (a tulajdonos), tudomásom szerint fa szállításból él meg (hogy mennyire legális módon azt nem tudom, de őszintén megmondva nem is ez érdekel), lovait – ahogy azt ön is mondta „jó magyar szokás szerint” – addig hajtja, míg van bennük erő, aztán amint kidől a kocsi elől gyorsan beszerez egy másikat a kupectól, vagy bárhonnan. Elég sokan szemtanúi voltak már a csontig soványodott fogatjainak. Egyik este mikor a lakhelye előtt tartottam hazafelé autóval, találkoztam az úton álló lovaskocsival, előtte pedig a földön fekvő lóval. Kiszálltam, hátha tudok segíteni, de megdöbbentő látvány fogadott. A kocsi elé befogott két pej ló közül az egyik el volt terülve a betonon. A ló állapota leírhatatlan volt. Láttam már gyenge kondiban lévő lovat, de ezen az állaton csak a csont és a bőr volt. A medencecsontnál már szőre se volt, a bordái kiálltak a combon szinte semmi izom. Az állat lába és feje véres volt. Kérdésemre, hogy mi történt a „tulajdonos” elmondta, hogy a ló felrúgott és azért esett össze illetve azért vérzik a lába. Megpróbáltuk felállítani, kevés sikerrel. Ekkorra annyira felhúztam magam, hogy visszasiettem a kocsimhoz, mert elhatároztam rendőrt hívok, és feljelentést teszek a tulaj ellen. Gondolom ezt megsejtvén mire végeztem a telefonnal a tulaj és két „segítője” lábra verték a lovat, és mire kiértek a rendőrök, sietve lerángatták a „fogatot” a nem messze lévő „tanyájukra”. A rendőr kiérkezése után ellenőrizte az állatokat, és megállapította, hogy van kukorica és víz az állatok előtt, így azok nem éheznek. Ez volt az első pofon a magyar állatvédelemmel kapcsolatban. A rendőrök elmondták, addig nem engedik, hogy a lovakat az illető újra kocsi elé fogja, míg azok normális kondícióba kerülnek. Megjegyzem a másik – még lábon álló – ló állapota se volt különb. A történtekbe, és a válaszba nem tudtam belenyugodni, ezért másnap felkerestem a miskolci állatvédő alapítványt, és kértem a segítségüket, véleményüket. Nagyon készségesen elmondták miért is nehéz ebben az országban, a mi állatvédelmi törvényünkkel bármit is kezdeni. Mikor az eset történt nem volt nálam se kamera, se fényképező, se mellettem szakállatorvos, így a helyi állatvédő szervezet munkatársai csupán annyit tudtak ígérni, hogy kimennek a helyszínre és megteszünk mindent, hogy ez ne fordulhasson újra elő.
Pár nappal az eset után újra láttam a kocsist, ismét fát szállított, de már nem két pej ló, hanem egy jó kondiban lévő szürke és egy lesoványodott pej ló (feltételezem a még aznap este lábon álló jószág) húzta a kocsit. Hogy mi lett a másik pej lóval….
Nem sokkal az eset után telefont kaptam az állatvédőktől, hogy felajánlották a tulajdonosnak, amennyiben beleegyezik, rendszeresen kilátogatnak a lovakhoz, állatorvosi ellátásban részesítik őket, mivel elsősorban segíteni és nem büntetni akarnak.
A következő telefonhívásban, amit az állatvédőktől kaptam, elmondták, hogy sikerült tetten érni a kocsit, ugyanis valaki ismét megtalálta a „fogatot” ami előtt egy pej ló volt elterülve az úton… Ezesetben szerencsére minden forgatókönyvszerűen ment, volt szakszerű rendőri jelenlét, szakállatorvos és jegyzőkönyv, elmondásuk alapján. Örömteli hírnek könyveltem el, hogy a tulajdonostól el fogják kobozni az állatokat, és bíróság előtt fog felelni az állatkínzás miatt. Ez kb. fél éve volt, azóta nem láttam a kocsist se és lovakat se a portán. Ugyanakkor hír se jött, hogy mi lett a lovak és a tulajdonos sorsa. Nem is firtattam a dolgot, mivel gondolom nem egyik napról a másikra megy egy ilyen tárgyalás vagy mifene, illetve megnyugtatott, hogy –feltételezem- a lovak már jó helyen vannak, hisz ez a lényeg.
Ezért is telt be teljesen a pohár, mikor a mai nap a szokásos útvonalon haladva – azóta amikor tehetem, arra közlekedek – megpillantottam egy szürke lovat elég rossz állapotban, közvetlenül az egyébként elég forgalmas út mellett ácsorogni, rögtön a kanyar után. A lovon csak egy „kötőfék” volt illetve egy borjúkötél a tarkója felett áthúzva. A bal elülső lábtő ízület duzzadt és rajta nyílt seb volt. Kondíciója kielégítő, de nem sokáig maradt volna az ha beleszalad egy autó, illetve aggódom hogy a többi sorsára fog jutni. Sörénye összeállva, a fején kullancsok. Kedélyállapota? elég nevetséges ezen állat esetében ilyet mondani…. állt és nézett maga elé. Kiszálltam a kocsiból, megfogtam a „kötőféket” és beljebb vezettem az útról majd hívtam az állatmentőket. Első telefonom fél-siker volt, mert az illető (Zsolt) sajnos nem volt Miskolcon, így nem tudott a helyszínre jönni, de megadott egy másik telefonszámot, amin egy hölgy fogadta a hívást. A hölgy elmondta, már elege van ebből az emberből, ő már egyszerűen nem tud mit csinálni vele. Kérdeztem és én mit csináljak a lóval? Hívjam a rendőrséget…. Hívtam is. A rendőrök megérkeztek, és legnagyobb meglepetésemre hozták a tulajdonost is (feltételezem a közeli kocsmából). Megkérdezték én telefonáltam e, majd kitették a tulajt és azzal tovább hajtottak. Ki se szálltak. Kérdeztem a tulajdonostól (sajnos még nem tudom a nevét), hogy tud e róla, hogy a ló lába be van dagadva? Mire válaszul a következőt kaptam: Igen és holnap jönnek az állatvédők, mivel ők kezelik. (Az állatvédők ilyenről nem tudnak). Azzal a lendülettel kikötötte a lovat egy az úthoz ugyancsak közel eső ujjnyi akácfához majd elindult a kocsma felé. Ezután kerestem meg Önt telefonon. Este 22:30 kor arra jöttem haza, és láttam, hogy a ló még mindig ugyanott van kikötve, fedél, abrak, de ami rosszabb, feltételezem víz nélkül.
Amiért Önhöz, illetve Önökhöz fordulok segítségkérés… Engem nem érdekel hogy lopja e a fát a tulaj vagy sem, iszik e vagy sem, az se érdekel hogy valaha bíróság elé kerül e vagy sem, engem csak az érdekel és nem hagy nyugodni, hogy mi lesz azokkal a lovakkal? Majd újra összeesik és jön a következő? Nem tudom már kihez forduljak, mindenki csak csóválja a fejét, hogy nem lehet mit csinálni, nem tudok kimenni, nem tudom mit kell csinálni, és hogy úgyse lehet semmit tenni, mondd ezt annak az állatnak, aki ott fekszik az úton és látni rajta hogy már mindegy neki csak ettől a világtól szabaduljon, sajnálom de én ebbe nem tudok beletörődni. -
- Dudás Viktor -
