Jegyzet: Egyszer adj, de gyorsan
Az árvíz„demokratikusan” pusztított, fajra, nemre, vallási hovatartozásra és származásra való tekintet nélkül öntötte el az útjába eső otthonokat. A baj már megtörtént, sokak életük munkájának gyümölcsét látták pár nap alatt elázni, elúszni. Az anyagi javak egy része pótolható, és hogy legyen miből pótolni, az előrelátó emberek biztosítást kötöttek. Abban bíztak, hogy ha ők pontosan, időre fizetik a nem csekély díjat, cserébe a biztosító is hasonlóképpen – időre, pontosan, és legfőbbképpen: tisztességesen – fizet majd.
Akik most mást tapasztaltak, elgondolkodtak azon, egyáltalán érdemes volt-e a biztosítási díjat hónapról hónapra kinyögniük, hiszen az állam azok kárát is megtéríti, akiknek nem gondolkodtak előre vagy eszük ágában sem volt ilyen áldozatot vállalni, ráadásul gyorsabban, mint a biztosító, akinek ugye ez a kötelessége lenne.
Ha jól csinálnák a társaságok, számtalan új ügyfélre tehetnének szert, egy ilyen csapás után ugyanis nincs az a háztulajdonos, aki sajnálna tőlük havonta néhány ezer forintot. De amíg ez a vakarózás folyik, azok is gondolkodóba esnek, akik eddig hittek a biztosításban.
