Az, hogy a miskolci belváros nem turistacsalogató látványosság az épülő villamos pálya miatt még hagyján, de hogy Tapolcán is csak egy szűk „kitaposott ösvény” vezet a Barlangfürdőhöz, itt is elsősorban szlovák, lengyel, orosz szót hallani az már jelzi, hogy hol tarthat a miskolci turizmus helyzete. Grigoliát József Fejér megyéből érkezett családjával. Az eredeti úticél Lillafüred volt, egy jól sikerült esküvői szertartáson vettek részt. Felsőfokon értékelte a vendéglátóhely házias ízeit. Ha, már itt vannak szét is néznek a településen gondolták. Útközben látták a Diósgyőri Várat, végighaladtak a városon és igyekeztek még egy fürdőzést belepréselni az idejükbe. „De már rohanni kell, mert négy óra hazáig az út” – búcsúzik sietve a családfő. Az Oláh család nagy létszámban érkezett a tapolcai csónakázó tóhoz, az unoka élvezi a vizet, a hattyút, a kacsákat, de Oláh József, a nagypapa morgolódik: „másfél éve voltunk itt, akkor is ugyanígy nézett ki, kitakaríthatnák végre a tavat.”