Nowacki Krisztiánt tavaly nyáron marta meg Ausztriában egy fekete vipera. Három barátja, egyben osztálytársa mentette meg az életét: Szrenka Ádám, Orosz Mátyás és Tóth Elek. A 15-16 éves fiúk a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium diákjai, valamennyien cserkészek. Cserkésztudásuknak is köszönhetik, hogy feltalálták magukat, tudták, mi a teendő.

Nowacki Krisztián így foglalja össze az eseményeket: Iskolai kiránduláson voltak Ausztriában, a kerékpártúra harmadik napján, amikor Mariazellben megpihentek, megkérdezték: felmehetnek-e a Gemeindealpe-ra.

Magatehetetlenül

Nekivágtak az 1623 méteres hegynek, és már jól fent jártak, amikor a szandálban menetelő Krisztián ráléphetett egy kígyóra – utóbb azonosították be: fekete viperára –, ami a nagylábujján megmarta. Matyi kiszívta a sebet, de Krisztiánnak mégis elkezdett zsibbadni a lába, azután terjedt tovább, az egész testére. Rosszul lett, hányt. Ádám vele maradt, Mátyás lefutott a hegyről segítségért, Elek pedig fel: tudták, hogy ott vannak hegyimentők. (Amúgy Krisztián is hegyimentő akar lenni, gyakorlott hegyitúrázó.) Lentről jött a terepjáró, felvitte a magatehetetlen fiút, addigra megkérkezett a hegytetőre a mentőhelikopter. Egy hét kórház Ausztriában.
Kérdezem: volt-e halálfélelme? Nem, bár tudta, halálos a kígyó mérge. Bízott a barátaiban, hisznek az Istenben. Szorosabb lett-e a barátságuk? Addig is nagyon jó barátok voltak – mondja. De igen, ez tényleg a maximum: az életét mentették meg.

A Fényiben tegnap megrendezett tanévzáró ünnepségen Budai Barnabás, a Magyar Cserkész Szövetség elnöke tüntette ki a szövetség nevében az életmentő diákokat.

SZG