„Életem legszebb évei voltak!”

Díszoklevélosztó ünnepségre és találkozóra gyülekeztek szombat délelőtt a Miskolci Egyetem aulájában az intézmény egykori diákjai. A Műszaki Anyagtudományi Kar arany,- gyémánt-, és vasokleveleket adományozott az 50, 60 és 65 éve végzett mérnököknek, a Gépészmérnöki és Informatikai Kar pedig az 50 éve végzett egykori hallgatóinak adott át aranyoklevelet. A gépészek a hagyományokhoz híven évfolyam-találkozót is rendeztek, a 10, 20, 25, 30, 35, 40, 45, 50 és 55 éve diplomát szerzett mérnökök számára.

Nem adták könnyen

Az egyetemi aulában az egykori tankörtársak vidáman üdvözölték egymást, majd készültek a csoportképek, hogy a következő 5-10 évben is legyen mire emlékezni.

– Kiváló volt az ötven évvel ezelőtti egyetemi ifjúság – emlékszik vissza a diákévekre Zupkó Balázs aranyokleveles gépészmérnök. – Tanulni is kellett persze, mert se Borbély professzor, se Terplán professzor nem adta könnyen a jó jegyeket, de kitűnő diákközösség vette körül az embert. Mi egyébként nem csak az ehhez hasonló ünnepségek idején találkozunk, hanem a tankörtársakkal minden évben összejövünk – jegyezte meg Zupkó Balázs, majd megtudtuk tőle: fiatal éveiben Egerben dolgozott, aztán a fővárosba került az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba, nyugdíj előtti éveit pedig a Láng Gépgyárban töltötte. 

A legszebb évek

Ugyanilyen kellemes emlékei maradtak az egyetemi évekről Tari Józsefnek is, aki 45 évvel ezelőtt lett gépészmérnök.

– Nincs szebb a diákéveknél! – állítja. – Amikor valakinek mesélek az életemről, mindig azt mondom, az itt töltött esztendők voltak a legszebbek, itt alakultak ki a legszorosabb barátságok. Tanulni is kellett persze, néha éjszakába nyúlóan rajzoltunk, de sok év távlatából ez már nem tűnik olyan keménynek – teszi hozzá, megjegyezve: a munkahelyen végzett munka bebizonyította, hogy a Miskolci Egyetem magas színvonalú képzést adott hallgatói számára.

A tömegben felfedezünk néhány hölgyet is. Dr. Nagy Attiláné Szarka Etelka 45 éve vette át gépészmérnöki diplomáját, később a gépipari gazdaságmérnöki szakot is elvégezte. Ő azt állítja, minél távolabb kerül a diákévektől, azok annál szebbnek látszanak.

– Kevés lány akart gépészmérnök lenni, így aztán a fiúk elkényeztettek bennünket. Később, a gyakorlati életben is csak férfiakkal voltam körülvéve, de ez soha nem jelentett problémát – meséli vidáman.