2009.07.16 13:36; Frissítve: 2009.07.16 13:36

Otthoni kedvenceink daganatos betegségeinek gyógyítása

A mindenki által rettegett kór, a daganatos
megbetegedés sajnos ugyanúgy sújtja
állatainkat, ahogy minket, embereket is.

A kutyák és a macskák
esetében a daganatos
elváltozások általában 7-8
éves kortól jelentkeznek,
megjelenésük az életkor
előrehaladtával egyre gyakoribbá
válik.

A daganatok mind a test felületén, mind
azon belül kialakulhatnak. Az előbbiekkel
talán annyiban van szerencsénk”, hogy
azok szembetűnőek, míg
például a hasűri daganatok sokszor
elég hosszú ideig rejtve maradhatnak,
és csak akkor derül fény a
jelenlétükre, amikor már nagy
(esetenként visszafordíthatatlan) bajt
okoznak. A daganatokat alapvetően
két csoportra oszthatjuk: egyik
részük jóindulatú, mint
például a zsírdaganat (lipoma),
míg mások kifejezetten
rosszindulatúak, mint amilyen a rák
(carcinoma), illetve az úgynevezett vegyes
kompozíciós daganatok, amelyek
állományában több
különböző típusú
daganat egy időben van jelen.

A jóindulatú daganatok
általában lassan növekednek, nem
vagy csak kis mértékben képeznek
áttéteket (metastasist), illetve
műtéti eltávolításukat
követően nem kifejezetten hajlamosak
újbóli megjelenésre
(recidívára). Sajnos a
rosszindulatú daganatokra az előbbiekben
leírtak ellenkezője az igaz.

Nőstény állatok esetében az
ivarszervi daganatok közül a
petefészek-, a méh-, a
hüvelydaganatok, valamint az emlődaganatok
előfordulásával gyakran lehet
találkozni. Klinikai tünetként
véres hüvelyváladék
megjelenése, következményes gennyes
méhgyulladás (pyometra), a daganat
által kiváltott kompressziós
(nyomási) tünetek, hasi
fájdalmasság,
étvágytalanság, elesettség,
bágyadtság, láz,
vizeletürítési zavar, esetleg
vizeletürítési
képtelenség figyelhető meg.

Az emlődaganatok esetében (amelyek az
összes daganatok közel egyharmadát
teszik ki) a probléma felismerése
még a gazda számára sem jelent
különösebb nehézséget:
kemény tapintatú, általában
szabálytalan alakú szövetszaporulat
jelenik meg az adott emlőn, esetenként az
egész emlőtelepen, amely sok esetben
kifekélyesedésre hajlamos. Ezek a
fekélyek műtét
hiányában egyáltalán nem
fognak begyógyulni, csak állandóan
váladékozó, nedvedző,
vérző és így könnyen
elfertőződő sebet képeznek.

Érdemes a daganat
eltávolításával
minél előbb felkeresni az
állatorvost, mert minél nagyobb a
daganat, annál nehezebb és
kockázatosabb a műtét – s
annál nagyobb az
áttételeződés
lehetősége is. A vemhességek
száma, az első vemhesség ideje
és az alomszám nem befolyásolja a
daganatos elfajulást a szukáknál,
a cikluszavarok, az álvemhesség,
és a hormonkezelések viszont
jelentősen.

A tüzelést, illetve a szülést
követően gyakran szoktak megjelenni
úgynevezett tejcsomók, amelyek
tapintással nem mindig
különíthetőek el a valódi
daganatoktól.

Ha ezek a képletek az idő folyamán
nem tűnnek el, sőt növekedni kezdenek,
akkor mindenképpen célszerű azokat
eltávolítani. A kis méretű,
körülírt (jól
körülhatárolható) daganatok
esetében általában elegendő
csupán a daganat helyi
eltávolítása, a nagyobb,
összefüggő daganatoknál (ahol a
helyi nyirokcsomók daganatos
áttételeződésével is
számolni kell) célszerű az
egész emlőtelepet kivenni. Mivel ezeknek a
daganatoknak a megjelenése és
növekedése hormonfüggő,
célszerű az állatot
ivartalanítani, és ezáltal a
petefészket is kivenni.

Kan kutyák esetében a here-, illetve a
prosztatadaganatok okoznak problémát.
Rejtettheréjűség esetén,
amikor az egyik vagy mindkét here a
hasüregbe (vagy a
lágyékcsatornába) helyeződik,
nagyon nagy esély van a daganatos
elfajulásra. A rejtett herét (amely nem
található meg a helyén, vagyis a
herezacskóban) nagyon könnyű
észrevenni, és célszerű
mielőbb eltávolíttatni. Mivel a
rejtettheréjűség
öröklődő, fontolóra kell
venni a normális helyeződésű
here kivételét is, hogy a kan ne tudja
ezt a tulajdonságot utódaira
továbbvinni. A prosztatadaganat – mivel az mind
a húgycsövet, mind a vastagbelet nyomhatja
– vizelet- és
székletürítési zavart okoz.
Megoldásként női nemi hormonokat
tartalmazó injekciót, illetve castratiot
(a herék műtéti
eltávolítását)
alkalmazhatunk.

Páros szervek esetében
(például: vese) az egyik, daganatos szerv
eltávolítását
követően a másik (nem daganatos) szerv
képes átvenni a kiesett szerv
működését. Üreges szervek
esetében (bél, húgyhólyag)
lehetőség van részleges
kimetszésre is.

A daganatok kezelésének másik
módszere a kemoterápiás
kezelés, amelyre napjainkban állatok
estében is van lehetőség.
Célszerű a műtétet
követően – amennyiben van rá
lehetőség – a kemoterápiás
kezelést kiegészítő jelleggel
alkalmazni. Ha az állat túl idős,
és a műtéti kockázat nagy,
akkor csak ez jelent egyedüli megoldást.

A leírtakból következik, hogy a
daganatos megbetegedések nem jelentik az
állat életének
végét, mert gyógyszeres
kiegészítés mellett
műtéti kezeléssel az állat
élete fájdalommentesen
meghosszabbítható, és nem
ritkán szövődménymentes, teljes
gyógyulás is bekövetkezhet.