A világ 4 legcsúnyább állata
A színes tollakkal és gyönyörű
bundával rendelkező állatok mellett
él néhány olyan furcsa lény is,
mellyel alaposan elbánt a természet.
Guinness-rekorderekkel nem csak az emberek
között találkozni. A legek
terén az állatok is bizonyítanak:
egyesek méretükkel, mások
súlyukkal vívták ki az első
helyet az állatvilágban, megint
mások gyönyörű
bundájukról, rendkívüli
ugróképességükről vagy
éppen semmihez sem hasonló
hangjukról híresek. Némelyik
állatkának azonban nem jutott más,
mint egy furcsa külső, ráadásul
a kevésbé igényes
fajtából. Következzék a
négy legrondább egyed – legalábbis
szerintünk.
Csak úgy, pőrén: csupasz
földi kutya
A homokkutya vagy csupasz
turkáló néven is ismert
földi kutya nem véletlenül
érdemelte ki a világ egyik
legcsúnyább állata címet.
Egy bunda talán előnyös lenne
számára, ám neki csak
néhány szőrszál jutott, az
pedig tovább ront a helyzeten.
A Kelet-Afrikában őshonos
rágcsáló furcsa
kinézetétől eltekintve is
különös lény: emlős,
mégis hidegvérű, emellett a
turkálófélék
családjába tartozik.
Az állat teljes hossza 8-9 centiméter,
súlya pedig csupán 30-80 gramm. Ahogy
bundája, úgy füle sincs -
csupán két kis nyílás
segíti a hallásban -, szemének
pedig nem sok hasznát veszi: szinte teljesen
vak. Két pár metszőfoga azonban
egyet jelent az életével: ezek
segítik a rágásban, az
alagútfúrásban és a
védekezésben is.
Fogságban csupán öt évig
bírja, a vadonban viszont akár harminc
évig is eléldegél – kutatók
szerint képes lelassítani a sejtek
öregedési folyamatát.
Hatalmas fülek és szemek:
véznaujjú maki
A makik között találni
szép és kevésbé szép
egyedeket, a Daubentonia madagascariensis azonban az
utóbbiak közé tartozik.
Míg ráadásul az állatok
között a kicsinyek legalább aranyosak,
addig a véznaujjú maki
gyerekkorában is igencsak ijesztő
látványt nyújt.
A madagaszkári nyelven csak aye-ayeként
emlegetett maki ritka faj. Csak
Madagaszkáron található
meg – a sziget két részén,
sűrű bambuszdzsungelek fáinak
tetején él, közel a tengerparthoz -,
és egyike a legősibb makifajoknak: a
karmosmakifélék családjának
egyetlen, még élő
képviselője. Csak azért nem halt ki,
mert a bennszülöttek úgy
hitték, aki megöl egy aye-ayét, az
egy éven belül követi az
állatot a sírba.
A macskára emlékeztető, de
hosszúkás orral és
egymástól távol ülő
szemekkel rendelkező véznaujjú maki
korhadó fákban élő rovarokkal
táplálkozik: a fa kérgét
kopogtatja különleges, hosszú
középső ujjaival, és azokkal is
kotorja ki a táplálékot.
Szinte mindig egyedül él, csak akkor
látni más makikkal, ha szaporodik – a
nőstények kétévente ellenek,
és a hasukon hordják a kis
utódokat.
Csupasz gőte egy kis dísszel:
axolotl
Az axolotl a harántfogú
gőték családjába
tartozik. Őshazája Mexikó,
a Mexikóváros körüli
tavakban nagy mennyiségben találkozni
ezzel a csupasz, szépnek korántsem
nevezhető, mégis kedves kis
gőtével.
A 28-35 centiméter hosszú axolotl
színe eredetileg szürkésbarna,
testét sötétebb és
világosabb foltok tarkítják.
Természetes környezetben az axolotlok
ragadozó életmódot folytatnak:
kedvenc eledeleik közé tartoznak a
vízi férgek, csigák, rákok
és a kisebb halak. A szükséges
táplálék mennyisége az
állat méretétől függ, de
az elfogyasztott táplálék
megemésztése minden esetben
két-három napot igényel.
Túl alacsony hőmérséklet
esetén az emésztés
leállhat, és ilyenkor előfordulhat,
hogy az emésztetlen ételtől
mérgezést kap az állat.
A színes egyedeket ritkán látni
üzletekben, az albínókat azonban
viszonylag sok helyen árusítják
hazánkban is, akváriumban
ugyanis akár otthon is tartható -
már aki a szívébe képes
zárni ezt a
kétségkívül
különös lényt.
A világ legrondább hala: Psychrolutes
marcidus
Az angolul blobfish-ként ismert Psychrolutes
marcidus valószínűleg a
legcsúnyább hal, amelyet valaha rejtettek
a tengerek. Talán nem véletlen, hogy
Ausztrália és Tasmánia
partjaitól távol, az óceán
mélyén éldegél, és
nagyon ritkán mutatkozik emberek előtt -
legfőképpen akkor látni, amikor
véletlenül hálóba gabalyodva
fogják ki.
A blobfish-sel leginkább az óceán
azon részén találkozni, ahol a
tenger nyomása többszöröse a
víz felszínén tapasztalt
nyomásnak. A blobfish-t zselészerű
teste segíti abban, hogy ezen zord
körülmények között
képes életben maradni -
úszóhólyaggal sem rendelkezik, az
ugyanis nem bírná ki a hal
élőhelyére jellemző magas
víznyomást.
Testének különleges anyaga teljes
mértékben a mélytengeri
életmódhoz alkalmazkodott, az
állat sűrűsége ugyanis
valamivel kisebb, mint a vízé, így
könnyedén, izmok és
úszás nélkül képes
lebegni. Táplálékát is
lebegés közben kapja el:
általában úgy, hogy csak bekapja
azt, ami elég közel kerül
hozzá.
Szerző: Mondovics Pálma
Forrás: femina.hu
A cikk másodközlése a Femina
írásos engedélyével
és jóváhagyásával
történik, figyelembe véve a Femina
Szerzői jogok idevonatkozó jogi
kikötéseit is. A cikk további
átvétele, részleteinek
közlése, kivonatolása
kizárólag a Femina írásos
engedélyével lehetséges.
