„Hihetetlen, hogy ismeretlenül is ennyit segítenek az emberek…”

Akt.:
„Hihetetlen, hogy ismeretlenül is ennyit segítenek az emberek…”
© Fotó: Bujdos Tibor
Pere, Miskolc – Célba ért az Észak-Magyarország karácsonyi Segítünk akciója Perén.

„Harangok szóljatok! Szóljatok, csengők, tudja meg a világ: karácsony eljött! Zengjétek angyalok, zengjétek boldogan: karácsony napja van!” – így verseltek ünnepi műsorukban a perei ovisok, ahová természetesen mi is meghívást kaptunk Segítünk akciónk kapcsán.

p01

– A gyerekeknek kevés lehetőségük van arra, hogy ajándékokban részesüljenek, de most minden gyerek nagyon örül és nagyon várta ezt a napot – mondta Salákné Zsíros Mária, a perei óvoda vezetője. – Ők is tudták, hogy ez a mai nap az ajándékozás napja lesz.

p02

Az emberekben megvan a jó szándék, a jóindulat, ilyenkor karácsonykor pedig még inkább. Hálásak vagyunk minden ajándékért, adományért és nálunk nemcsak az ovis gyerekek részesülnek belőle, hanem testvéreik is. Úgy válogattuk szét az ajándékokat, hogy tudtuk kiknek kell, így a család többi tagja is részesült az ajándékokból.

Nehéz körülmények között

Mennyire nehéz az élet Perén? – vetettük fel.

Az intézményvezető elmondta, hogy a legtöbb gyermek szülője közmunkából él és talán nincs is olyan, aki eljárna a faluból dolgozni. Megritkultak a buszjáratok, a vonathoz pedig nehéz eljutni, ráadásul kevés családban van autó.

p03

– Nyugodt lélekkel megyünk haza karácsonyra, mert úgy érzem, sokat kaptak a gyerekek – folytatta az óvodavezető. – Előfordulhat, hogy nem az van a dobozokban, amire vágytak a gyerekek, de érezni fogják, hogy gondoltak rájuk. Olyanok, akiket nem is ismernek.

p04

Tóth Tiborné, a perei óvó néni arról beszélt lapunknak, hogy erre, a csillogó szemű gyerekekre számított, hiszen nagyon várták már az ovisok ezt a napot.

p05

– Sokan sajnos nem jutnak ilyen ajándékokhoz. Volt olyan család is korábban, akiknek karácsonyfára sem tellett, csak egy gallyat vittek be a házba – mesélte. – Az oviban vártuk a kis Jézust: jó cselekedettel, adventi sarokkal, dalokkal, versekkel. Könyveket, kirakókat, babákat, autókat vártak a kicsik. Az hihetetlen számomra, hogy ismeretlenül ennyit segítenek az emberek. Nem ismernek, mégis adnak… Hihetetlen.

p06

Az 5 éves Ferencsák Farkas Gellért izgatottan várta a többiekkel azt, hogy mikor bonthatja ki az ajándékát. „Jó voltam, írt anya a Jézuskának, én pedig rajzoltam. Szerintem azt kaptam, amit szerettem volna.” – mondta nekünk.

p08

„Kollégája”, Glonci Viktor Rafael gyurmát és kirakót kért és várja a karácsonyt.

– Szeretek verset mondani, énekelni – újságolta Péter Miranda. – Jövőre megyek iskolába és Barbie babát kértem a Jézuskától. Anyukámmal puncsot fogunk készíteni karácsonykor.

Lehet tanítani

Kovács Gábornéval nem sokkal később arról beszélgettünk: az, hogy valaki segít, arra bizony születni kell.

p09

– Lehet tanítani is, de alapvetően benne van az emberben ez a hajlam – fogalmazott az egyik segítő, aki a férjével érkezett Perére. – Régen segítek: ha volt a családban idősebb, ha valaki rászorult, igyekeztem.

Nyolc éve múlt, hogy az Észak-Magyarország felhívására jelentkeztem. Akkoriban jöttem el nyugdíjba, így a figyelmemet teljes mértékben rá tudtam irányítani erre a dologra.

p07

Óvatosan megemlítettük: mindenkinek jó segíteni, de a gyerekeknek talán a legjobb.

– Pontosan így van! – jelentette ki. – A gyerekek kivételes helyen vannak az én szívemben is. Nem voltam még ebben a községben, de nagyon emlékeztet a szülőfalumra, Hegymegre.

Mindig kellene segíteni, de jobban megmozdulnak az emberek karácsonykor, mert látják a sajtóban ilyenkor, hogy nagyobb a hagyománya ekkor.

p10

Mirinda még búcsúzóul szavalt, aztán elbúcsúztunk Perétől: „Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe, költözzék be szent karácsony ünnepén a béke”.

Juhász-Léhi István








hirdetés