Hibalista

Illusztráció
Illusztráció
Miskolcon járt a miniszter, Balog Zoltánt a közoktatás állapotának témája hozta ide – azért éppen ide, mert innen írták pedagógusok azt a nyílt levelet, amelyben pontról pontra összeszedték, hogy miért tarthatatlan a helyzet a hazai iskolákban. Bujdos Attila jegyzete.

Ma már nagyon sokan vallják, és vállalják a nevükkel, az arcukkal a rendszer kudarcát feltáró kritikát, amellyel január elején a nyilvánosság elé állt a Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete. Az oktatási kormányzat reakcióideje pedig pont ennyi, három hét kellett a találkozóhoz. Ami közte volt, az mismásolással, tereléssel telt – nem tűnik véletlennek, hogy nem az ágazatért felelős államtitkárra bízták a miskolci egyeztetést. Érdemi hozzátenni valója nem akadt eddig, így lényegében azt a kifejezést is nehéz szívvel használhatnánk arra, amit ebben az ügyben eddig látunk, hogy vita.

Vannak egyfelől az állítások, hogy pontosan mi a baj. Másfelől hiányzik a cáfolat, ami megengedné azt hinnünk, hogy tévedés ez az egész, oktalan a felhajtás, mert ami van, az jó így, vagy legalább javítható.

Beszélik, hogy a miskolci találkozón, a zárt ajtók mögött a pedagógusoknak sikerült olyanokat mondaniuk, amikkel meglepték a minisztert. Balog Zoltán reakcióit őszintének írták le. Van, íme, amiről tehát nem tud a miniszter sem. Ez biztosan lehetséges – egy végtelenül központosított rendszerben az információk áramlása is sajátos, a döntésekben nő a jelentősége a hatalomra való hivatkozásnak, „a vezetőség kéri”, az elhallgatásnak, „jobb, ha nem tudnak róla”, hogy tényleg csak a kommunikációt legelemibb módon torzító tényezőket említsük.

Érdekes persze, hogy akkor honnan tudta a miniszter, amit néhány napja állított: az oktatás reformjával „túltolták a biciklit”, de gondolom, ez megint olyan részlet, amelynek a feltárását komolyan segíthetné a nyilvánosság. Ha minden érintett fél részéről meglenne a szándék rendesen kibeszélni, hová jutottunk, merre kellene tartanunk, és hogyan kellene tennünk, amit tennünk kell. Kellene.

Most sokan mondják egyébként, csalódottak: többet reméltek a párbeszédtől. Nem tudni mellesleg, miért. Ez nem tündérmese, hanem az élet – belátás esetén is nehéz változtatni azon, amit olyan kitartással épít az oktatási kormányzat. A józan ítélőképességhez áll közelebb, hogy a hibalista hosszához és tartalmához képest csekélynek és jelentéktelennek tűnjön, amit a miniszter ígér. Világossá tette: min nem változtatnak. Kérdés, akkor mire volt jó itt lennie.

Bizonyíthatja, hogy meghallotta az emberek szavát. Hozott valamit, amire rá lehet mondani, hogy kész a változtatásra. Ha valaki ennél többet akar, telhetetlen. Nem tudhatni, hogy Balog Zoltánt mi vezeti. Talán nem ez, és ez csak a látszat. De mindenkinek sokkal jobb lenne, ha nem taktikai kérdés lenne a számára ez az ügy – ez nem arról szól, hogy ki nyer. Ez a jövőről szól. Annak kellene kiderülnie, hogy ezt mindenki egyformán érti.

Bujdos Attila



Sporthírek






hirdetés