Lehmann Japánban is a legjobbak között

Múlt szombaton, Yokohamában kezdte meg a világbajnoki széria-verseny sorozatot (WTCS) Lehmann Csongor, a Tiszaújvárosi Triatlon Klub párizsi olimpikonja, aki ismét a legjobbak között, a top15-ben fejezte be az erőpróbát. 

A legjobbak

Két-három élversenyzőt kivéve a világ legjobbjai adtak randevút egymásnak Japánban, a WTCS idei nyitányán. Az olimpiai távon kiírt Yokohama-i futam színvonalára jellemző, hogy a világbajnok francia Vincent Luis a 9., az olimpiai- és világbajnok norvég Kristian Blummenfelt a 10. helyen végzett. A mindhárom színű olimpiai éremmel büszkélkedő brit Jonathan Brownlee – az ő szempontjából szerénynek mondható – 38. pozícióban fejezte be a versenyt. Az 1-es rajtszámmal induló, a tavalyi WTCS döntőt megnyerő, a párizsi olimpia tesztversenyén bronzérmes francia Dorian Conninx, miután megnyerte az úszást, a kerékpározás közben, egy bukás következményeként kiállásra kényszerült. A négytagú magyar csapatból a tiszaújvárosi színeket képviselő Lehmann Csongor bizonyult a legjobbnak, akinek már megvan az indulási joga a párizsi ötkarikás játékokra.

A verseny a legjobb edzés

– Az úszás előtt egy órával hirdették ki a szervezők, hogy nem lehet használni a neoprén ruhát, ami a 20,1 fokos vizet figyelembe véve éppen határeset volt – tudtuk meg a versenyt követően Lehmann Csongortól, aki már vasárnap komoly edzésekkel folytatta a felkészülését. – Mivel én nem tartozom a vastagabb versenyzők közé, hamarabb átfáztam az 1500 méteres öbölúszásban. Az első sor végén jöttem ki a vízből, de a 40 km-es kerékpározás első körében bizony „üveghangon” kellett tekernem, hogy felérjek az élbolyra. Miután ez sikerült, a helyenként erős szélben továbbra is nagy tempóban haladtunk és ez nem változott akkor sem, amikor a második sor felért, onnantól kezdve mintegy 40-en hajtottunk együtt. Mivel több országnak ez a verseny olimpiai válogató is volt, sokan egy lapra tettek fel mindent, emiatt nagy idegeskedést lehetett tapasztalni a mezőnyben. Ennek tudható be a sok bukás is, melyből én szerencsére kimaradtam. Egy közel sem ideális kerékpározás után, nem túl jó lábakkal kezdtem meg a 10 km-es futást, melynek első felében nem igazán éreztem a ritmust, a második 5 km-re magamra találtam és sikerült menteni a menthetőt. A 20. hely környékéről felfutottam a 14. helyre, ami azt bizonyítja, hogy jó állapotban vagyok, az edzéseim megfelelő színvonalúak.

A versenyrutin

Lehmann Csongor arról is szót ejtett, hogy miért nem végzett előkelőbb helyen:

– A versenyrutin hiányzott ahhoz, hogy előrébb végezzek, és megfeleljek a magammal szembeni elvárásoknak. Ezzel együtt is, jó szezonindítás volt, a top15 nem rossz egy olyan napon, ami nem az enyém volt. Kicsit frusztrált az eredmény, de a verseny másnapjától már arra motivál, hogy legközelebb bizonyítsam miért is állok olyan előkelő helyen a ranglistákon. Összességében azt mondhatom, hogy Japánban szinte mindenki nagyot ment az elitből. Az ausztrálok jó formája annak tudható be, hogy idén már a negyedik tétversenyükön indulhattak, míg legtöbben most kezdhettük meg a versenyrutin gyarapítását. Első idei megméretésként ez egy nagy sokk volt a szervezetnek. Ezt az intenzitást viszont csak versenyzés közben tudjuk produkálni. Nem véletlen az a mondás, hogy a verseny a legjobb edzés. Mindenesetre most friss az emlék, tudom, hogy mire lehet számítani a következő viadalon és mit kell még finomítani. Yokohamából Mexikóba vezet az utam, ahol május 17-én, pénteken, Hutaulco-ban igyekszem legjobb tudásom szerint segíteni a magyar mix-váltót, annak reményében, hogy csapattársaimmal, Kuttor-Bragmayer Zsanettal, Horváth Karolinával és Bicsák Bencével együtt kiharcoljuk a párizsi indulás jogát. Május 25-én, az olaszországi Cagliari városában állok rajthoz a második WTCS-futamon. Hosszú még a szezon, melynek fő versenye természetesen a párizsi olimpia!