A meghökkentő ötlet válaszra vár

Az öttusa olimpiai szereplésének ügyével hetek óta foglalkoznak a nemzetközi szövetség vezetői és az ötkarikás mozgalom elöljárói. Már jóváhagyták azt a nagy vitát kiváltó döntést, mely szerint a lovas szám nélküli lebonyolításról szóló javaslatot nyújtanak be a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, így a pillanatnyi helyzet szerint a 2028-as, Los Angeles-i játékokon a lovaglás már nem szerepel az öttusa között. Ráadásul a sportág egyelőre nem került be a hét év múlva rendezendő olimpia huszonnyolc alapsportága közé, de bizonyos feltételek teljesülése esetén még ez összejöhet. 

A nézőkért is küzdenek 

A négylábúaktól tehát a 2024-es, párizsi játékok után elköszönnek, az öttusa világszövetségét pedig arra kérték, hogy a jövő év végéig véglegesítse javaslatát az új formátumra vonatkozóan, vagyis egy esztendő van arra, hogy kijelöljék: melyik sportágat javasolják a lovaglás helyére. Miután elbukott a jobbára a magyar öttusázók által szervezett „ellenállási mozgalom”, és nem sikerült megmenteni a patásokat, elindult az ötletcunami, és ebben ugyancsak a honfitársaink járnak az élen. Köztük van az a Kállai Gábor nemzetközi sakknagymester, aki ezer szállal kötődik a borsodi megyeszékhelyhez, hiszen tagja volt az élvonalban többszörös aranyérmes Miskolci SSC gárdájának, amellyel a Bajnokcsapatok Európa-kupájában is jeleskedett, aztán a magyar férfiválogatott szövetségi kapitányaként „fiaival” a sakkolimpiákon is letette névjegyét. 

– A tokiói olimpia óta ismert az öttusa most fellángolt problémája – mondta az Északnak Kállai Gábor. – Japánban a lovak viselkedése döntően befolyásolta a végeredményt, és bár az öttusázók szinte egységesen ragaszkodnak a lovagláshoz, a műfaj egyik alapsportágához, mégis vesztésre állnak. Az öttusában tapasztalható helyzetből fontos tanulság, hogy abban a sportágban, amelynek fontos a nézettsége, a sportolók nemcsak egymás ellen, hanem egyúttal a nézőik figyelméért is küzdenek. Ezt az öttusa sport is jól tudja, hiszen igyekszik változtatni, rövidíteni, gyorsítani és egyúttal követhetőbbé tenni a versenyei lebonyolítását, hogy intenzívebb figyelmet tudjon generálni. 

Ötletcunami 

A lovaglás, mint köztudott, 1912-ben került a programba, de a modern öttusa olimpiai lebonyolításában azóta is számtalan változás történt. 

– Az öttusa sport vezetői óriási kockázatot vállalnának, ha most nem beszélnének arról, hogy a lovaglást mire cseréljék – folytatta a Testnevelési Egyetem mesteroktatója. – A lovak, mint sporttársak, egyenlőtlenné, kiszámíthatatlanná, igazságtalanná tehetik az öttusaversenyeket. Bár a lovakat a nézők szeretik, a részvételükből fakadó kockázatot és esetleges igazságtalanságot nem fogadják el. A lovaglásnak minden bizonnyal mennie kell, ezért máris megkezdődött az ötletelés, hogy melyik sportág léphet a helyére. 

Az ötletcunami jegyében voltak, akik a kerékpározást javasolták, de ekkor az öttusa legfeljebb a triatlon kibővített változata lehetne. Mások szerint a dartsot kellene felvenni az öt sportág programjába, azonban a sokak szerint „kocsmai” eredetű játék ellen­érzést keltene. 

– Olimpiai bajnokunk, Mizsér Attila azt vetette fel, hogy akár a fiatalok körében népszerű e-sport lehetne az ötödik tusa – hangsúlyozta a nagymester, majd hozzátette: – A gondolatokban egyvalami közös: éspedig az, hogy az úszás, a lövészet, a vívás és a futás mellett az új, ötödik sportágnak az öttusa egészét erősítenie kell. Ez csak úgy lehetséges, ha az új sportág igazságos, történelmi gyökerű, társadalmilag rangos és rendkívül népszerű. 

Levelet írt 

Kállai Gábor ennek jegyében levelet írt Arkagyij Dvorkovics­nak, a Nemzetközi Sakkszövetség elnökének, és azt javasolta, hogy a FIDE vezetése vizsgálja meg, hogy a sakksport hogyan kerülhet be az öttusa programjába. 

– Az elképzelés meghökkentő lehet, de korábban ki gondolta volna, hogy a gördeszka vagy a szörf a nyári olimpiák műsorára kerül? – jegyezte meg Kállai Gábor. – A sakkozás története ezerötszáz évre nyúlik vissza, és ma már a földkerekség minden kultúrájában, minden országában és minden társadalmi osztályában, rétegében népszerű sport. A sakkozás korábban, a középkorban a hét kötelező lovagi készség egyike volt az úszás, a vívás, a nyilazás, a vadászat, a verselés és éppen a lovaglás mellett. A sakkozás tisztán stratégia, tehát a harc művészete, a sakkozás maga a küzdelem, és a legfontosabb: a sakkozás sok millió igazolt versenyzővel, milliárdnyi rajongóval a világon az egyik legnépszerűbb játék.

Indítsanak harcot a támogatók kegyeiért 

Kállai Gábor elárulta, hogy milyen érvekkel állt elő: „Azt írtam a FIDE elnökének, hogy a szervezet álljon a kezdeményezésem élére, hirdesse meg, indítson mozgalmat a sakksport felvételére az öttusa programjába. Ennek érdekében gyűjtsön elképzelhetetlen mennyiségű támogatót, majd ezek birtokában, alapján és jogán vegye fel a kapcsolatot a Nemzetközi Öttusa Szövetséggel és a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. Óriási támogatás birtokában a sakk bekerülhet az öttusa programjába, hiszen abban biztosak lehetünk, hogy az ötödik sportágnak társadalmilag rangosnak és rendkívül népszerűnek kell lenni. Márpedig ez a leírás leginkább a sakksportra illik.” 

(A borítóképen: Az ötlet szerint az élő ló megülése helyett lóugrás lenne sakktáblán)