Jókat nevettünk a harsányi tó partján

A harsányi tó bejáratában először az üzemeltetőbe botlottunk, és a főnöktől arról érdeklődtünk, hogy tudja-e, kik horgásznak nála.

– Természetesen tudom, hiszen a településen élő nagy bajnok, Repka Attila felvilágosított, majd be is mutatott Tokió hőseinek – felelte Tóth Péter, majd hozzátette: – A Lőrincz testvérek szenzációs sportemberek, menjenek csak néhány tíz métert, aztán meglátják, ott lesznek.

Repka hívta meg őket

Így történt. Akik sikeréért néhány hete még a képernyők előtt szurkoltunk, most megelevenedtek.

– Szóval miért pont Harsány? – kérdezett vissza az ötkarikás aranyérmes Tamás. – Állítólag itt lakik a barcelonai győző, bizonyos Repka Attila, ő áradozott erről a helyről. Hittünk neki, mert a barátság nagy és szent dolog. Egyébként járunk más helyekre is, mert imádunk pecázni, most pedig Japán után ki kell kapcsolódnunk.

Az egyik közösségi portálra a testvérek kiraktak egy fotót, rajta kapitális zsákmányukkal, így megtudakoltuk, hogy mit csinálnak az általuk mázsára fogott kopoltyúsokkal, mire Viktor így szerénykedett:

– Csak sporthorgászok vagyunk, nem bélpoklos emberek. Kifogjuk, lefényképezzük, majd visszadobjuk a halakat, ritkán szoktuk megenni vagy elajándékozni.

A XXXII. játékok karfiolfülű kiválóságai a nomád életmód hívei. Étkezőasztaluk mellett volt a színeik alapján „NATO-kompatibilis” sátruk, amely persze nem veheti fel a versenyt az ötcsillagos szálloda által nyújtott szolgáltatásokkal, de Tamás leszögezte:

– Mi szeretjük ezt az életmódot. Nem foglalkozunk a hőséggel, a hideggel, az esővel, a szúnyogokkal, és azon sem töprengünk, hogy kényelmes-e a szállás, vagy csak sima komfortos. A faházban minden tisztálkodási lehetőség adott, még szerencse, hogy nem Repka Attila a tulaj, mert ő biztosan nem engedne be oda minket.

Komoly munka

A horgászathoz kitartás, kiváló felszerelés és némi szaktudás szükséges – jegyeztük meg, válaszában Viktor kijelentette:

– És türelem! Nem úgy van ez, mint az egyik elhíresült vígjátékban, hogy csak dobbantunk, a hal meg örömében jön. A horgászat komoly meló.

A parton, a töltés és a nádas között szemügyre vettük Lőrinczék eszközeit, és ezekből arra következtettünk, hogy az éremgyártók sütnek és főznek, de csúnyán melléfogtunk.

– Nem azért jöttünk, hogy kotyvasszunk, nem lépünk a konyhalányok cipőjébe – árulta el Tamás. – Kiválóan főznek itt a hivatásos szakácsok, szóval rendelünk, élvezzük a személyzet kajáját. Nyomban elmondom azt is, hogy mit iszunk, mert úgyis megkérdezik: csak szénsavmentes és bubis vizet fogyasztunk, mással nem élünk.

A parton neves vendéglátóink állomáshelyén kerestük a televíziót, a rádiót, az újságokat, de mindössze egy okostelefont láttunk.

– A mai világban kissé el vagyunk rontva, az életünket ugyanis el sem tudjuk képzelni a modern eszközök nélkül – kesergett a bajusza alatt Viktor. – Valamilyen szinten persze most is követjük a világ eseményeit, de a szabadságunk nem arról szól, hogy rácsimpaszkodunk a távoli meg a hazai történésekre. Inkább azon agyalunk, hogy élménybeszámolóinkon miket mesélünk majd el a Tokióban meg a Harsányban töltött óráinkról.

Szeretik őket

Ezt követően csavartunk egyet a beszélgetés fonalán, és arra kértük a fiúkat, hogy ha nem esik nehezükre, mutassák már meg a Távol-Keleten szerzett érmeiket, Tamás szavai azonban kijózanítólag hatottak: –

Minek hoztuk volna ide a medáliákat... Aki olimpiai aranyérmet akar látni, ebben a faluban tényleg megteheti, menjen a Repka-kúriába, a gazda annak idején, ha minden igaz, hozott egyet Spanyolországból. Amúgy vendégeskedtünk Attiláéknál, mondhatom, hogy teljes körű és magas színvonalú kiszolgálásban volt részünk, még finom szendvicseket is kaptunk.

A DVTK vezetőedzője és élő legendája, az U23-as kötöttfogású válogatott szövetségi edzője megsúgta, hogy a Lőrincz testvéreket Harsányban meglátogatta Deák-Bárdos Mihály sokszoros olimpikon és világbajnoki ezüstérmes, aki a Miskolci Sportiskola szakmai vezetőjeként dolgozik. A füles apropót szolgáltatott arra, hogy kiszedjük a fiúkból, mit kaptak a népszerű, önkormányzati képviselőként is munkálkodó tisztségviselőtől.

– Misike nem hozott semmit, csak vitt – kapcsolódott a témához Viktor, és humoros szavai nagy derültséget keltettek.

A pár perces „sajtókonferencián” – az Észak-Magyarország recepteskönyveinek átnyújtása után – végül arra kértünk választ, hogy a Lőrincz fiúk érzik-e a sportot kedvelő közvélemény szimpátiáját, mire egymás szavába vágtak:

– Azt még nem érezzük a bőrünkön, hogy nagy kedvencek lettünk, de azt igen, hogy szeretnek minket.

Mások is

A sátor mellett – az olimpiai bajnok Lőrincz Tamáson és az ezüstérmes Lőrincz Viktoron kívül – ott volt a beszélgetésen Lőrinczné Bóbis Vivien, Viktor felesége és egyéves kislányuk, Anna, Bóbis István édesapa, Bóbis Milán testvér, valamint Repka Attila, az 1992-es, barcelonai olimpia kötöttfogású 68 kilós aranyérmese.

Jó tudni

Lőrincz Tamás (Cegléd, 1986. december 20.) olimpiai, világ- és négyszeres Európa-bajnok birkózó. A XXXII., Tokióban rendezett ötkarikás játékokon a kötöttfogásúak 77 kilós mezőnyében diadalmaskodott.

Lőrincz Viktor (Cegléd, 1990. április 28.) olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok birkózó. Tokióban a kötöttfogásúak 87 kg-os mezőnyében második lett.

(A borítóképen: Lőrincz Viktor és Lőrincz Tamás Harsányban)