A páholyból is könnyen a gödörbe lehet kerülni

A nemzet sportolója, a DVTK egykori kiválósága mindkét hétfő esti nyolcaddöntő találkozót végignézte, és a látottakat mérlegre tette saját pályafutásának különleges eseteivel.

Erények és gyengeségek

– A spanyolok és a franciák is 3–1-re vezettek, a horvátok és a svájciak mégis kiegyenlítettek, ez pedig sok embert meglepett – kezdte Jónyer István, majd így folytatta: – Azt láttam, hogy a hátrányba került alakulatok nagyon egyben voltak, nem roggyantak meg, akartak, küzdöttek, és mivel száz százalék fölött teljesítettek, felálltak a földről. Az érdekes szakmai kérdés, hogy a nagyágyúk miként képesek pár perc alatt a páholyból a gödörbe jutni. Itt a tudat alatti tényezőkre hívom fel a figyelmet: már elkönyvelték, hogy minden rendben van, ezért lemaradtak a labdákról, úgy voltak vele, hogy majd kisegít a másik vagy a harmadik, de ez nem következett be. Lám, lám, az óriásoknak is vannak gyengéik, a „törpéknek” pedig erényeik.

A hajdani világsztár – érvei alátámasztására – ezután vívóhasonlattal élt, majd fénykorára emlékezett:

– A 3–1-es előny néhány perccel a végső sípszó előtt olyan hatalmas fór, mint az, ha mondjuk a párbajtőröző 14–9- re vezet, de a boldogsághoz szükséges egy szúrást már nem tudja bevinni. Jómagam mindkét oldalon sokszor megfordultam. Többször vezettem szinte behozhatatlan különbséggel, erre „hátradőltem”, megnyugodtam, mondván, megvan a meccs, aztán rájöttem, hogy a sportban nincs ilyen: egy versenyben nem létezik idő előtti győzelem vagy vereség. Nem is tudom hirtelenjében, hogy hányszor álltam vesztésre, de ez nem zavart, ugyanis olyan edzésmunkát végeztem, hogy tudtam, más nem lehet a világbajnok, csak én. Ez hatalmas önbizalommal töltött el, az asztal alól is képes voltam föltápászkodni, és a huszonegyedik poént beütni, mert kikapcsoltam a félelemgombot. Megtanultam, hogy meccs közben nem szabad osztani és szorozni, csak előretörni. A spanyolok végül megúszták a matekot, a franciák azonban ráfáztak.

Arra a kérdésre, hogy milyen eredmény születik majd a két nyertes csatáján, a világ valaha élt egyik legjobb pingpongosa így felelt:

– Nagy jövőt jósolok Svájcnak, mert „Doxáék” olyan magabiztossággal lőtték a büntetőket is, mintha idegek nélküli emberek lennének.

(A borítóképen: Jónyer István)