A rögtönzés művésze volt

Nem tudom, hogy napjainkban hányan veszik elő magnószalagjaikat, miként azt sem, hogy a különböző platformokon elérhető egykori közvetítésrészleteket kik hallgatják szívesen.

Mindent visznek

Nekem úgy ötven éve ez az egyik kedvenc szórakozásom, és alighanem kevesek mondhatják el magukról ugyanezt. Tehetem, hiszen van néhány fióknyi „nyersanyagom”. Szepesi György legjobb és leghíresebb olimpiai és persze futballközvetítései nálam mindent visznek, egyiket-másikat kívülről fújom, oda és vissza is el tudom mondani.

Gyurihoz szoros baráti szálak fűztek: irigyeltem a csodálatos hangszínét, a lehengerlő stílusát, a temperamentumát, a beszédtechnikáját. Sportnyelven szólva világklasszis riporterként felejthetetlen és előre megtanulhatatlan rögtönzésekre volt képes.

Ezek közül az egyik az angliai labdarúgóvébé csoportmérkőzésén, a Magyarország–Brazília-találkozó második félidejében született, és így hangzott:

„Farkas, Bene…, Bene, Farkas – nem félünk a farkastól.”

A farkast akkor a brazilok, mint a világbajnoki cím védői testesítették meg.

(A borítóképen: Szepesi György a legendásan szép időkben, a pálya szélén, közvetítés közben)