A plakátok mindent elárulnak a korabeli előadásokról

A tárlatot Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus, a színészmúzeum szakmai vezetője nyitotta meg. Egy színházi plakát mindent elárul az előadásról, azon minden fontos információ rajta van – mondta a színháztörténész. Hozzátette: sajnos az első előadásról, az 1823. augusztus 24-eiről nem maradt ilyen emlék. 

A kiállításon a legrégebbi plakát 1829-es, amelyből kiderül, hogy akkor a nézők tartották el a színházat, hiszen egyetlen bevétele a társulatnak a jegyek árusításából volt. Ezt fel is tüntetik a kordokumentumon, „hálás köszönetet mondanak” nekik. Ezután száz évvel azonban már jönnek a rendszabályok a plakátokon, amelyek egyebek mellett arról szólnak, hogy „a jegy nem visszaváltható” – jegyezte meg a szakértő. A hatvanas évek hirdetményei pedig jól tükrözik a kor divatját. Már megjelenik a grafikus ábrázolás és sokkal kevesebb információt tesznek a plakátra, mert a nézők már jól informáltak voltak ebben az időben. Feltehetően sokat tudtak a színdarabról, amelyből a színházi előadás készült – emelte ki Mikita Gábor. 

„Mindenki Miskolcról indult” 

A színházi kultúrát is meg kellett teremteni hazánkban, először szinte csak német nyelvű kifejezéseket használtak ebben a körben, a korai nyelvezet is megfigyelhető a régi plakátokon. Mikita Gábor kifejtette azt is, hogy a „nagy nevek” színészek, rendezők, akik Miskolcon kezdtek, később pedig országos hírnévre tettek szert szintén egyfajta emléket hagytak, hiszen ott szerepelnek az adott előadás névsorában. Tanúsítják a plakátok azt is, hogy a miskolci színházban a negyvenes években már Agatha Christie-t játszottak, ami a modernitásról árulkodik. Mint ahogyan az is, hogy az első pillanattól voltak zenés darabok, operák, operettek műsoron.