„Festőnek mondja magát”

Az egykor Sárospatakon született művész többek között Tiszaújvárosban, Budapesten, Szentendrén, Miskolcon és Gesztelyben is alkotott. Ő írta magáról, összefoglalva egy „rendőri jelentésben” életét: „Pénze nincs. Festőnek mondja magát. Papírjai nincsenek. Büntetve volt: közveszélyes munkakerülés, tiltott határ­átlépési szándék (6 hónap börtön), fegyveres szökés őrségből. Kórházban mániás depresszióval kezelték.” 

– Az előző, átkosnak mondott rendszer mindenhonnan kitaszította. Elutasították, kizárták, kirekesztették, amitől ő egyfajta harcos is volt – mondja Papp Lóránt, O. Papp Gábor öccse. – Úgy szokták mondani, hogy mániás depresszióban szenvedett. De nem ő szenvedett tőle, hanem mi, túlnyomórészt. Ő ettől nemigen szenvedett – teszi hozzá. 
 

Másfajta rend 
 

Beszélgetünk, sok történet előkerül. Amikor jól volt, Rilkét olvasott, amikor rosszabb napjai voltak, tüzet rakott, hogy megszárítsa a paplant, vagy épp leszedte a cserepet a háztetőről, mert voltak napok, amikor a mindenség rendjét ő egészen másképp képzelte el. Más történetek is előbukkannak a családi legendáriumból. Gesztelyben például egyszer eldobta a templom hatalmas kulcsát a hóba, mert szerinte Isten házának mindig nyitva kell állnia. A kulcsot egyébként csak tavasszal találták meg. Egy Valentin-napon pedig szabadon engedett nagyon sok kutyát, főleg olyanokat, amelyek láncon voltak, mert azt mondta, ma nekik is szabad a szerelem. A gazdáik és a harcos ebekkel találkozók nem biztos, hogy ugyanígy gondolták... 
 

A megszállott művész 
 

Arra a kérdésre, hogy szerinte Gábor milyen stílusban alkotott, úgy válaszol öccse: 

– Alapvetően azt tudom, hogy Hieronymus Boschtól Csontváryn keresztül Gulácsyig nagyon sokan voltak hatással rá. Ezek tetten érhetőek alkotásaiban is. Volt, amikor egy képnek egyetlenegy részletét napokig javítgatta, és mindig elégedetlen volt. ­Nagyon ritkán volt olyan, hogy be volt fejezve valami. Gábor akkor hagyta abba a munkát, amikor bekereteztem a festményt, természetesen az ő segítségével. Megszáradni is elég nehezen hagyta őket. A pénz hiánya miatt néha olyan anyagokat is használt, olyan ipari lenolajat, ami szinte soha nem köt meg. Most is van olyan képe, amire nyugodtan ráragaszthatnánk valamit, még folyik, könnyezik a festmény – mondja. 

– A megszállottságánál fogva volt művész. Volt, hogy egy hétig éjjel-nappal festett, aztán készen volt, és be akarta gyorsan gyűjteni a sikert, az elismerést. Ezért megfelelőképpen erőszakos is volt, hajnali kettőkor általában. Vagyis azt mondanám, akkor volt számunkra a legsérelmesebb vagy a legemlékezetesebb, nem is tudom. 
 

Padláson talált kincsek 
 

– Egy ládában az Úr kegyelméből megmaradtak rajzai. Mert mi más ez, ha nem egy különös gondoskodás? Félretettük, őrizgettük egy ideig, most pedig elkezdtük rendszerezni. Ezek a rajzok tanulmányok, gondolatkezdemények, hangulatok. Olyan, mintha egy noteszba jegyezte volna le azt, amit aztán majd később jobban kifejt. Egy több mint 200 oldalas lapozgatós könyvet készítünk most belőle, amelyet néhány példányban a mostani kiállításra is elviszünk. 
O. Papp Gábor kiállítása március 9-én 18 órától látható az Etyeki Műhelyben. A tárlatot Nyakas Ilona, a K.A.S. Galéria alapítója nyitja meg, és Lucza Gyula, az Etyeki Műhely Alapítvány kuratóriumi elnöke mond köszöntőt.
 

(A borítóképen: O. Papp Gábor)