Költő volt, és katolikus

A könyvtári est meghívott vendégei – Gáspár Csaba László vallásfilozófus, Juhász Ferenc pasztorális helynök, mindszenti plébános és Irlanda Kristóf költő, a Miskolci Egyetem hallgatója – arról tartanak egy-egy kiselőadást, hogy ők hogyan ismerték meg Pilinszky költészetét és miként hat a munkájukra, hivatásukra a XX. század egyik legnagyobb magyar költője.

A rendezvény elején Salat Lehel színművész, a Miskolci Nemzeti Színház művésze olvas fel részleteket egy Pilinszky Jánossal 1969-ben készült interjúból, melyből kiderül, mit gondolt saját munkásságáról, a művészet értelméről a költő.

Címmagyarázat

„Költő vagyok, és katolikus” – pontosított Pilinszky János, ha katolikus költőnek nevezték. Ennek a kijelentésnek az értelme sokakat elgondolkodtatott már. A különböző magyarázatok közül mindenképpen figyelmet érdemel Radnóti Sándor esztéta, filozófus vélekedése, aki szerint Pilinszky költészetében a tartalom és a forma egyaránt az abszolútumot, Istent képviseli. Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, Pilinszky nem úgy versel, mint a liturgikus költők, akik himnuszokat írnak Istenhez, vagy a kereső költők, akik időnként vitatkoznak vele. Pilinszky verseiben Istent mutatja fel, az abszolútumot, amit az ember is megérthet, ha megéli a teljességet a természetben, a tudományban, a művészetben, a szolgálatban vagy a szerelemben.

A nyelvművelő, a pap és a költő

Pilinszky János költő Kazinczy Ferenccel soha nem találkozhatott. Már csak a több mint két és fél évszázados korkülönbség miatt sem. Mégis Pilinszky a „fentebb stíl” képviselője, a magyar nyelvújítás vezéralakja – persze „csak” Bódy Gábor Psyché című kultuszfilmjében.

A költő megyénkhez való kötődésének helyszíne lehetne Köröm község is vagy Sárospatak, mivel 1987-ben a pataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény gondozásában jelent meg az akkor már körömi plébános, Kuklay Antal A kráter peremén című kötete. Ennek a könyvnek a népszerűségét mutatja, hogy azóta elkészült az ötödik kiadása is.

A Krátertől a pereméig

A budapesti központi szemináriumban végzett, 1955-ben pappá szentelt Kuklay Antal az 1956-os események után börtönbe került. Az 1963-as szabadulását követően sokáig nem gyakorolhatta hivatását, csak a zárt templomban misézhetett, de hite mellett kitartott. Természetesen ismerte Pilinszky János verseit, olvasta az Új Ember című katolikus hetilapban megjelent publicisztikáit. Személyesen először Sárospatakon találkozott vele. Egy irodalmi beszélgetésre hívták a költőt, és ha már ott volt, felkereste a helyi nevezetességeket. A városnézés során Kuklay Antal volt a kísérője, aki megkérdezte tőle, hogy min dolgozik éppen. „Azt válaszolta, olyan területekre jutott, ahová valószínű: kevesen fogják követni” – emlékezett vissza erre a beszélgetésre Kuklay atya. Nyilván felkeltette érdeklődését ez a válasz, és miután megjelent a következő Pilinszky-kötet, a Kráter, azonnal elolvasta, de saját bevallása szerint csalódott volt. Később, már a körömi plébánia csendjében értette meg, miért mondta neki annak idején Pilinszky, hogy csak kevesen tudják követni. „Úgy elrejtette a versek titkának kulcsát, hogy szinte képtelenség volt megtalálni.” Nyilván az volt a költő szándéka, hogy minél tömörebben fejezze ki magát. Kuklay atya ekkor kezdett jegyzeteket készíteni a versekhez, és ezekből összeállt A kráter peremén című könyv kézirata. Ezt követően gyakran hívták irodalmi estekre, Pilinszky János költészetével kapcsolatos tanácskozásokra a körömi papot.

Kuklay Antal ma már túl van a vasmiséjén, nyugalomba vonult, de a Pilinszky-centenárium alkalmából most is jelennek meg írásai. A Keresztény Élet 2021. szeptember 26-i számában Pilinszky János Egy sírkőre című egysoros költeményéről írt. Maga a vers mindössze ennyi: „Túlhevített virágcsokor”. Kiről is lehet itt szó? Ahány olvasó, annyi válasz lehetséges…

(A borítóképen: Pilinszky János)