Jó hangulat a tájházakban

A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő Matyó Népművészeti Egyesület programsorozattal emlékezik meg a jubileumról. A folkhétvégén táncos, kézműves, népdalos eseményekkel várták a helyieket és a turistákat a Hadasban, valamint a város több pontján.

A Tájházak Napja egybeesett a Matyóföldi Folkhétvége eseményeivel, így többen keresték föl a nyitva tartó tájházakat, alkotóházakat is. Kívülről már megtekinthetők voltak az új tájházak is. Az önkormányzat uniós pályázaton nyert pénzből épített egyet-egyet az egykor a Hadasra jellemző üstökös házból és ágasfás házból, ám már részben modern anyagokból. A nyitva tartó alkotóházakban mindig volt egy-két vendég, aki kíváncsi volt a régi matyó paraszti életre, így jártak sorra a Kisjankó Bori Emlékházban, a tűzzománcos, játékos házban, a mesemondó házában vagy éppen a fazekasnál, mézeskalácsosnál, bútorfestőnél.

– Nagyon jó, hogy végre szabadok vagyunk. Az iskola vége óta megnövekedett a forgalom, és ennek nagyon örülünk. Nagyon szép rendezvényünk volt a Hadasban, a tájházak szerepe ebben az volt, hogy megmutassák az itteni kézművességet – mondta Keszi Jenő Lászlóné Marika hímző, aki a Gari Takács Margit Emlékház és Zeneházban vezeti körbe nap mint nap a látogatókat.

Az elmúlt hónapokban a tájházban állagmegóvási munkák voltak, de a ház és társai nagyon árvák voltak egyedül, vendégek nélkül. Terveznek még nádazást, illetve a szomszédban folyó építkezés után az udvar rendbetételét.

A mesemondó házában

Szombaton délelőtt 20-30-an fordultak meg a mesemondó házában, akikkel Marika történeteket osztott meg az egykor itt élt asszony életéről, például arról, mennyire közvetlen volt, vagy mennyit tudott sztorizni, hogy a vendégek már ebédelni mentek volna, de fölajánlotta, hogy maradjanak, majd főz nekik. Vagy éppen arról, hogy nagyon sokat járt templomba, ahol sokszor azt figyelte, mit csinálnak a ministránsok mise közben, utána pedig megdorgálta őket a sekrestyében. De a házban sok információt lehet megtudni a régi hangszerekről, a kövesdi zenei szokásokról, a régi tárgyak pedig tetszést arattak. A házban megtalálhatók Marika hímzései is, azokról is szó esett, s dicséreteket kapott értük. Talán a hely szelleme teszi, de a vendégek is elmesélik bent saját történeteiket, emlékeiket, saját tájegységük szokásait, érdekesek a hozzászólásaik, és sok a kérdésük. Mindig próbálnak jó hangulatot teremteni az tájházban.

(A borítóképen: Beszélgetés egy mezőkövesdi tájházban)