Műhely és keltető

A dráma akkor születik meg igazán, amikor színpadra kerül – erre hívja fel a figyelmet a magyar dráma napja alkalmából. Aligha van színház, amelyik többet tenne azért, hogy a kortárs magyar drámák közkinccsé váljanak, mint az általa vezetett intézmény. Nemcsak a repertoárjával, de a kortárs magyar drámák seregszemléjével, a Deszka Fesztivál megszervezésével is. Gemza Péter, a Csokonai Színház igazgatója válaszolt a kérdéseinkre.

Mi adja a magyar dráma jelentőségét ma? Hogy magyar nyelven született irodalom? Hogy az azonos nyelvet beszélők számára ajánlja megfontolásra a létezés közös tapasztalatának fontos kérdéseit? Hogy többet és mást tud mondani az életről, mint a közbeszéd? Hogy rendelkezik az újjászületés képességével – egyáltalán, hogy vannak új magyar drámák?

A dráma egyszerre irodalom és színház. A jelentőségét azonban elsősorban mégis a színre vitele határozza meg leginkább, hiszen színpadra, manapság sok esetben egyenesen a színpadnak, a színpadon írják. A dráma tehát akkor „születik meg” igazán, amikor színre kerül. A magyar dráma ünnepe is Madách Imre Az ember tragédiájának első színre vitele előtt tiszteleg, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, és ösztönözze az írókat újabb művek megalkotására. A Csokonai Színház évtizedek óta műhelye és egyfajta keltetője is a kortárs magyar drámáknak. Nemcsak segíti az új magyar színpadi szövegek megszületését, de azok bemutatásának is teret ad. Nem volt évadunk kortárs dráma nélkül, illetve a kortárs dráma ügyét szolgáló Deszka Fesztivál nélkül sem. Büszkék vagyunk a Sík Ferenc-díjra, melyet 2018-ban ítéltek oda színházunknak, amiért hosszú évek óta inspiráljuk, gondozzuk és visszük sikerre a magyar drámákat, és adunk lehetőséget magyar ősbemutatók megszületésének.

Mekkora mennyiséget és milyen minőséget takar a magyar dráma fogalmi köre? Megismerhető-e ez a maga teljességében? Mekkora része átlátható például az önök számára?

A Csokonai Színház évtizedek óta elkötelezettje a kortárs magyar drámának. Így amellett, hogy évente két-három kortárs magyar drámát is műsorra tűzünk, a Deszka Fesztiválra való válogatás során is szembesülünk az évről évre növekvő új drámaterméssel is. Hiszen mindig az aktuális, egy évnél nem régebbi bemutatókat vesszük figyelembe. Az idei 14. Deszka Fesztiválra, mely járványügyi okokból sajnos elmaradt, már több mint kétszáz új bemutató közül válogathattunk. Ebből hozzávetőlegesen húsz ősbemutató. Általában egy-kettő, de az utóbbi években már akár három is saját produkció. A válogatásnál alapvető szempontunk, hogy legyen jól megírt az alapanyag, illetve hogy legyen innovatív annak színpadi megvalósítása. Az utóbbi évek Deszkáin, újra találkozhatott a közönség a legfrissebb, azaz még éppen megírás alatt álló drámákkal és azok szerzőivel is a Nyílt Fórum keretében, valamint évente egy-egy drámaírót hívtunk meg díszvendégnek.

Színházi vezetőként honnan értesül a megszületett művekről?

Amilyen sokszínű ma a magyar dráma és amilyen változatos témákat problematizál, dolgoz fel, annyira változó az is, honnan értesülünk az új művekről. Rendező is ajánl, dramaturg is olvas. Szerzők is jelentkeznek. Több esetben a Csokonai Színház kér fel szerzőket egy-egy mű megírására.

Mi a színház a magyar dráma számára? A válasza úgy is érdekelne: a darab választásában szükségszerű szempont lehet-e, hogy az új kapjon esélyt a máshol már bizonyított dráma helyett? Vagy hogy új alkotói korosztályok léphessenek a közönség elé?

A dráma számára mérföldkő a bemutató. Ha egy új szöveget akár felolvasó színházi formában bemutatnak, könnyebben kerül be a színházi vérkeringésbe. A Csokonai Színház fontosnak tartja, hogy új kortárs magyar darabok szülessenek, ezért is adunk évente teret és lehetőséget több magyar ősbemutatónak, ezért kérünk fel szerzőket, hogy a színház számára darabot írjanak. Ezért hirdettünk drámapályázatot is például a reformáció 500. évfordulója alkalmából, hogy annak nyertes darabját műsorra tűzzük.

A színházi praxison túl minek kellene még történnie, hogy a magyar dráma közkinccsé váljon?

Igyekszünk a színházat gyakran kivinni az intézmény falain kívül is, hogy olyan nézőkhöz is eljussunk, akiknek nem igazán van lehetőségük színházba járni vagy még nem alakult úgy ki erre igényük. Hat éve született meg a Csokonaiban a CSIP, azaz a Csokonai Ifjúsági Program azzal a céllal, hogy fiatalokat szólítson meg a színház nyelvén. Azóta több mint kétszáz osztálytermi színházi nevelési előadásban vehetett részt több ezer fiatal. Továbbá nagy hangsúlyt fektetünk az ifjúsági előadásokra is, melyek többnyire a színház felkérésére megírt szövegekből készülő magyar ősbemutatók.

(A borítóképen: Gemza Péter: a Csokonai Színház fontosnak tartja, hogy új kortárs magyar darabok szülessenek)