Jeles az ellenőrzőbe

A honi sportban volt már minden: béke és háború, harmónia és vita, kézfogás és egymásra mutogatás. Most eljött a teljes nyugalom ideje, a szekeret valamennyi fél egy felé húzza.

A szakma az első

A MOB első embere, az 1988-as szöuli játékok kétszeres ötkarikás bajnok kajakozója, Gyulay Zsolt kezdte: „Nem a hatáskörökön vitázunk, nem a paragrafusok mezsgyéjén haladunk. Véletlenül sem a jogköreinken erősködünk és a hivataloskodást is mellőzzük. Minket kizárólag az érdekel, hogy a sportkormányzattal a legteljesebb harmóniában segítsük a mozgalmat, hiszen már zajlik a kvalifikációs időszak, jövőre pedig Párizsban olimpiát tartanak, csak és kizárólag ez lebeg a szemeink előtt.”

Több sem kellett Schmidt Ádám sportért felelős államtitkárnak, aki túl azon, hogy vitt egy kis pénzt a MOB-nak – a tagság természetesen megtapsolta érte – ezekkel a szavakkal állt elő: „Mi is azt nézzük, hogy ki ért jobban egy adott területhez. Kizárólag a szakszerűség számít és nem az, hogy ki az alá-, vagy fölérendelt szerv, vagy személy, a szakma legkiválóbbait pedig a MOB tömöríti.”

Az államtitkárság a MOB-bal együtt alkotta meg a Sport Parlamentjét, amelyhez a köztestületek, az Országos Sportegészségügyi Intézet, a Testnevelési Egyetem, a Magyar Edzők Társasága, a Sportegyesületek Országos Szövetsége és a Sportújságírók Szövetsége is csatlakozott.

Sportnyelven szólva: szép volt, csak így tovább.