Kilenc gyerekkel az élet

Csömör Magdolnának kilenc gyermeke van. Készülnek ők is a karácsonyra, bár sokkal szerényebb körülmények között, mint a legtöbb család. Magdolnával a Körömi Antall József Napközi Otthonos Óvodában találkoztunk, mert az idei karácsonyi Segítünk! akciónkat ennek az intézménynek ajánljuk fel.

Bizony szükség van a segítségre, mert a 123 gyermekből 103 halmozottan hátrányos helyzetű, 4 pedig hátrányos helyzetű. Szeretnénk olvasóink segítségével szebbé tenni a kicsik karácsonyát.

Este begyújtanak

Magdolnának a két legkisebb kislánya, Vanessza és Fatima jár a körömi óvodába. A legidősebb gyermeke már 18 éves, ő az édesapjával jár dolgozni Székesfehérvárra. Nem könnyű nekik sem, hiszen minden nap hajnali fél 5-kor indulnak és este 7-re érnek haza. Építőipari munkát végeznek, ami télen és nyáron is erőt próbáló feladat.

– Én nem dolgozom, mert valakinek otthon kell lennie és vigyázni a gyerekekre. Nehéz mindent egyedül csinálni – mondta Magdolna. – Itt lakunk Körömben, egy háromszobás házban. Fával fűtünk, mert gázunk nincs, de csak este gyújtunk be a kandallóba, mert takarékoskodni kell a fával. Nehezen élünk, de a pénzünket megpróbáljuk beosztani, hogy minden fontos dologra jusson. A gyerekeknek igyekszünk mindent megvenni, amire szükségük van – tette hozzá az édesanya.

Harminc tojásból

Nem egyszerű egy ilyen nagy családnak a mindennapi élelmet sem előteremteni. Magdolna minden este megbeszéli a gyerekekkel, hogy mit főzzön, és másnap az kerül az asztalra. Vannak kedvencek, amit a gyerekek gyakran kérnek. Ilyen a tészta hússal, a krumpli, különösen a sült krumplit, a sült parizer, mert a gyerekek így szeretik, a virsli, a húsleves, a töltelékes leves, a borsós nokedli és a rakott krumpli. Előfordul, hogy az édesanyának kétszer is kell főznie egy nap, amikor az első adag hamar elfogy. A gyerekek a kenyeret is szeretik, különösen a parizereset és a májkrémeset. Tükörtojásból pedig egyszerre 30-at kell sütni, hogy mindenki jóllakjon, egy-egy ebédre pedig 3-4 kiló krumpli is kevés. Az élelmiszer megvásárlása jelenti számukra a legkomolyabb kiadást.

– Ruhákat tudok venni olcsón is, mert járnak ide a faluba bálás ruhások. Az új ruhák drágák, arra ritkán telik. A születésnapokat azonban fontosnak tartjuk. Minden gyerek kap tortát és egy kis ajándékot, amikor eljön az ő napja. Nagy ünneplést nem tartunk. A karácsony? – gondolkodik el Magdolna. – Azt is mindig megoldjuk valahogy. Van egy kis műanyag fenyőfánk már vagy három éve. Azt szépen feldíszítjük a gyerekekkel együtt. Decemberben a családi pótlékból mindig félreteszünk ajándékokra. Nem tudunk nagy dolgokat venni, csak egy-egy babát a lányoknak vagy pulóvert. Igyekszünk teljesíteni a kívánságukat, mert igazából annak örülnek a legjobban, ha azt találják a fa alatt, amit ők szeretnének. Drága ajándékokra azonban nincs pénzünk – tette hozzá az édesanya.

Nem bánta meg

Mesél arról is, hogy a házuk úgy-ahogy rendben van. Bár a festés ráférne, de az majd csak a jövő nyáron lesz esedékes. Egy beltéri ajtót kell még valahogyan venniük, mert a lányok szobája előtt most csak egy függöny lóg.

Kérdeztük Magdolnától, mennyire elégedett az életével. Elárulta, amikor fiatal volt, azt gondolta, hogy lesz 2-3 gyermeke, ő is dolgozni fog, a párja is, és élnek szépen, mint bármelyik család. Azonban nem bánja, hogy 9 gyermeke született, mert nagyon szereti őket, és örül, hogy ők vannak.

– Jó gyerekek, csak a 15 éves fiam nem fogad szót. Nem akart egy időben iskolába járni, pedig már nyolcadik osztályos, és ballagni fog. Tiszaújvárosban szeretne továbbtanulni, valamilyen építőipari szakmát, hogy ő is mehessen dolgozni az apjával és a testvérével. A nagylányaim pedig azt mondják, hogy fodrászok és műkörömépítők szeretnének lenni – sorolta az édesanya.

Elárulta karácsonyi kívánságát is. Legfőbb vágya hogy a gyermekeinek legyen meg mindene, amit csak szeretnének. Ezt tartja a legfontosabbnak.