Fáradhatatlanok az egyetemisták

A miskolci mentőállomáshoz érkeznek a hallgatók hétfőn reggel 8 órára, illetve a Szeles utcán veszik fel a rendőrség és a katasztrófavédelem által rendelkezésre bocsátott járműveket. Nagy Ágnes, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának mestertanára koordinálja a tesztelésre jelentkezett hallgatókat, ezért a mentőállomás épülete előtt szinte nincs olyan hallgató, aki nem áll meg egy kérdéssel előtte.

Fanatikusan dolgoznak

– Ötödik hete veszünk részt a hallgatókkal a tesztelésben. Húsz fővel kezdtük el a munkát, most már negyven körüli a létszám. Statikus mintavételi ponton, a diszpécserközpontban, az adminisztráción dolgoznak a hallgatók, és mozgó mintavételeket is készítenek – meséli az egészségügyi kar tanára. – Büszkék vagyunk a hallgatóinkra, mert fanatikusan végzik a munkájukat, fáradhatatlanok és lelkesek – teszi hozzá Ágnes, majd ellép, mert az egyik hallgatónak az angol­óráival és a félév lezárásával kapcsolatban van problémája, és mielőtt belép a mentőállomás épületébe, gyorsan megbeszélik, hogy mi a tennivaló.

Huszár Levente a Szeles utcáról hozta az autót, amivel több helyre járnak a megyében. Levente a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának hallgatója, és november 16-a óta vesz részt a tesztelésekben. Az első két hetet önkéntesként teljesítette. Mivel azok közé az egészségügyi képzésben részt vevő hallgatók közé tartozik, akik végzősök, illetve a végzés előtti évben járnak, kötelező részt vennie a mintavételekben. Megtudjuk, hogy rendszerint reggel 8 órától délután 4 óráig dolgoznak. Beszélgetésünk során Levente arról is beszél, hogy megfelelő mennyiségű védőfelszerelést kapnak, melyek között szerepel fertőtlenítőszer, gumikesztyű, plexivédő, védőruházat, amelyet akár háromszor-négyszer is tudnak cserélni egy nap alatt. Kaptak tankolókártyát is. – Jó más embereken segíteni, ezért döntöttem úgy, hogy részt veszek a tesztelésben már az önkéntes fázisban. Pozitív benyomásaim vannak, mert akárhová is megyünk, segítőkészek az emberek, és nagyon jó érzés, amikor azt mondják, hogy „köszönöm” – tudjuk meg Leventétől.

Rákérdezünk, hogy kikhez is járnak pontosan, és azt a választ kapjuk, hogy olyanokhoz, akik nem tudnak a mintavételi pontba bemenni, vagy pedig olyan súlyos betegek, hogy nem bírnak felkelni sem. Hozzáteszi: fiatalokhoz is járnak.

– A mintavételezéstől félnek az emberek. Talán azt is lehet mondani, hogy jobban félnek a mintavételezéstől, mint magától a vírustól – jegyzi meg.

Ötödik hete veszünk részt a hall­ga­tókkal a tesz­telésben – Nagy Ágnes

A mintavételezésben részt vevő egyetemi hallgatók minden hétfőn átesnek a tesztelésen, ezért saját tapasztalatból tudják, hogy művelet kellemetlen érzés, de nem fájdalmas. Amióta részt vesznek a munkában, azóta a protokoll is változott, mondja Levente, hiszen most már csak az orrjáratból vesznek mintát, a garatból nem, és egy vékony pálcikával dolgoznak. A teszt eredményére pedig 15 percet kell várni, amikor kiderül: pozitív vagy negatív az eredmény.

Bátrabbá vált

– A Semmelweis Kórházban van egy Red Zone nevű hely, ott vetjük le a ruhákat, és a nap során használt eszközöket, cserélt ruhákat is ott adjuk le, mert minden veszélyes hulladéknak minősül. A gépjárművet pedig ózongenerátorral „fertőtlenítik”. Munka közben is bőven van lehetőség ruhát cserélni, hiszen a betegek köhögnek, ránk hapciznak – folytatja az önkéntes.

– Elfáradnak a nap végére? – kérdezzük.

– Vannak könnyebb napok is – felel a fiatalember.

Arra a kérdésre, hogy a tesztelési munka során mit tanult, azt mondja: úgy érzi, hogy ő bátrabb lett, bátrabban szól a betegekhez, hogy megnyugtassa őket.

Mindeközben az egyetemi tanulmányokkal is haladniuk kell a hallgatóknak. Levente azt hangsúlyozza, hogy a tanáraik nagyon támogatóak a zárthelyi dolgozatok, vizsgák, beszámolók tekintetében. De mivel a tanulmányaikkal is haladniuk kell, előfordult, hogy szombaton vagy vasárnap írták meg a zh-t.

Nyitrai Gergő bölcsészhallgató a Miskolci Egyetemen, ő a mintavételezésben nem vesz részt, de gépjárművezetőként segíti a munkát. Éppen arról egyeztetnek Nagy Ágnessel, hogy kivel beszélje meg: akár mindennap tud jönni, ha délután 2 óráig be tudja fejezni a „munkát”. Gergő teljesen önkéntes alapon vesz részt a tesztelésekben, ahogy ő fogalmaz: a saját idejét áldozza be, sofőrként dolgozik. Szeret vezetni, teszi hozzá beszélgetésünk során.

– Az első hétfőn egy 5-6 órás oktatás volt, de azóta is minden hétfőn kapunk egy eligazítást, hogy mi változott az országos előírásokban – mondja a fiatalember. Ami pedig folyamatosan motiválja, az az, hogy pozitív visszajelzéseket kapnak.

– Hogyan látják, hogyan változik a fertőzöttek száma? – kérdezzük.

– Mivel én nem vagyok egészségügyis, ezért én csak egy napot dolgozom egy héten. Vannak olyan napok, hogy 10 tesztből 7 pozitív, és van olyan, hogy 20-ból egy sem. Változik, ezért nem mernék konkrétumokat mondani. Amit viszont biztosan elmondhatok, hogy nem volt olyan eset, hogy ne engedtek volna be a tesztelésre bennünket. Sokan a megnyugtatásukra végeztetik el a tesztet – jegyzi meg Gergő.

Arra a kérdésre pedig, hogy a tesztelést végző egyetemisták között érzi-e a fáradtságot vagy a nyugtalanságot,

azt mondja, hogy nem igazán.

– Nincs rástresszelés, mosolygósan érkezünk, és közösen oldjuk meg a feladatot. Úgy érzem, hogy összetart bennünket, hogy mindannyian segíteni akarunk – foglalja össze Nyitrai Gergely.

Indulhat a nap

A hallgatók végeztek a hétfői teszteléssel, és megkapták a szükséges felszerelést is. Huszár Leventét és Illés Boglárkát kísérjük el a rendelkezésükre bocsátott kocsihoz, és nézzük, ahogy bepakolják a szükséges felszerelést: hűtőtáska

a teszteknek, maszk, arcpajzs, gumikesztyű, védőruházat, fertőtlenítő. Szendrő és Szendrőlád térségébe indulnak.

– Szép napot! Jó munkát! Jó szerencsét! – köszön el a miskolci egyetemistáktól Nagy Ágnes mestertanár.

(A borítóképen: Illés Boglárka és Huszár Levente, az ME Egészségügyi Kar hallgatói indulás előtt)